Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Történek - 2

A nagy csata

 

-Kezdetek: "A falut megtámadták a tizek, de a jouninok megjelenése előtt elmenekültek. A 49-es csapat Sasame kíséretében üldözőbe vette a ninjákat, majd összecsaptak."

 

1. rész

 

Suzuki az ablakában ült. Ekkor füstfelhő szállt a városra. A lány a ház tetejére ugrott, ahonnan meglátta a Sameko-klán háza tetején tanácstalanul találgató Vikit, Ichiát, Nelt és Sasamét.

Suzuki: Hahó! Átugrok oda!

Vikikee: Óvatosan, mert csúszik!

Amint a lány odaért, már ő is gyanakodni kezdett.

Vikikee: A füst a hegyek felől jött.

Ichia: Igen de ott egy falu sincs!

Sasame: Attól hogy nincs ott falu, még lehetnek ott emberek!

Ebben a percben betoppantak a tizek.

Harmadik: Összehozott minket a sors... most elbánunk veletek... oó! Jouninok jönnek! Tűnés! Így levernének minket!

A ninják elillantak.

Vikikee: Utánuk!

A 49-es csapat üldözőbe vette a ninjákat, majd összecsaptak. Az ütközetre egy havas völgyben került sor.

 

A csata lezajlott. A nyolcadik, a kilencedik, az ötödik, a hatodik és a negyedik ugyanúgy rohantak el a csatatérről mint a harmadik: véresen, legyengülve, és szégyenkezve menekültek. A tűz falu győzedelmeskedett. Habár nyertek, súlyos sérüléseket szenvedtek el. Suzuki hozzáfogott a gyógyításhoz. Először Ichiát kezdte gyógyítani, akinek az egész felső testét sebek "tarkították". Legcsúnyább azonban a hátán lévő, szúrt seb volt.

Suzuki: Hűű.... ez elég csúnya. Nagyjából begyógyítottam a sebeidet. Pihenj le, addig ellátom a többieket.

Ichia nekidőlt egy sziklának. A csillagokat nézte.

"Hamarosan reggel lesz.... úgy....1 óra lehet..... remélem Suzuki szülei nem aggódják halálra magukat. Gondolom még alszanak. Remélem. És.... Nel szülei is alszanak.... nem akarom hogy aggódjanak. De a falu nem tudhat erről. Nem törhet ki a pánik, higgadtnak kell maradniuk az embereknek... tehát nem szabad szólnunk. Tartom a szám, remélem senki sem fog fecsegni..."

Ekkor Suzuki leült Ichia mellé.

Suzuki: Hamarosan reggel lesz.

Ichia: Elfáradtál?

Suzuki: Eléggé. De legalább megmenekült a falu.

A lány végignézett a véres hómezőn,ettől kissé megborzongott.

Ichia: Azt hiszem, ideje lenne indulnunk. Hol van a sensei és Sasame?

Suzuki: Elmentek hogy kicsit leöblítsék a ruhájukról a vért.

Ichia: Annyira vészes?

Suzuki: Látnod kellett volna..... Sasame kék ruhája olyan volt, mint egy eredetileg piros felszerelés. Neked mázlid van, mivel amúgyis vérvörös a ruhád, alig látszik rajta valami!

A fiú felnevetett.

Ichia: Ha akkora mázlim van akkor hogy lehet az, hogy majdnem felnyársaltak?

Ezek a megjegyzések inkább poénos mondatok, mintsem szemrehányások voltak.

Suzuki: Na persze. Ezt én is elmondhatnám.

 

Sasame: Héé..... hány óra lehet?

A lány a nővérére pillantott, aki épp a ruhájából próbálta kiszedni a vérfoltokat, de a kérdés hallatán az égre nézett.

Vikikee:Még csillagos az ég, de már világosabb van, valószínűleg éjfél körül lehet......

Sasame: Indulnunk kéne.

Vikikee: Ki kell mosnunk a ruhánkból a vért... a falusiak nem láthatják meg. Hacsak.... nem változunk mindannyian denevérré. Berepülünk a házunkba, ahol kimosom mindannyiunk ruháját.

A két ninja visszasietett a többiekhez.

Vikikee: Változott a terv. Utánozzatok!

A geninek követték a jounin mozdulatait, és mindennyian denevérré változtak, kivéve Nelt, aki egy kis csavarral egy állatárussá változott. Ez után megfogta a denevéreket és a kisállatokat, és a falu felé sietett. A bejutás könnyű volt, senki sem figyelt rájuk, mindenki aludt. A házba érve mindannyian visszaváltoztak.

Vikikee: Gyertek, adok valamit enni, és kimosom a ruháitokat. Sasame, keress nekik valamit, amit felvehetnek, amíg nem végzek.

 

2. rész

 

Saku és Viki a tóparton ültek, és a befagyott vizet szemlélték.

Vikikee: Holnap már 24-e.

Saku: Egy újabb karácsony. A szeretet ünnepe..... biztos nem lesznek küldetések, mert mindenki a családjával lesz....

Vikikee: Igen. A családjával.....

Saku: Csak... te nem. Egy rokonod sincs aki életben maradt volna.

Viki a távolba nézett, miközben Saku beszélt.

Vikikee: Ott van Sasame.

Saku: De ő nem is rokonod. Csak... nálatok nevelkedett, és mindenki a család tagjának tekintette de....

Vikikee: Igaz... de.... attól még... olyan, mintha vérrokonok lennénk. Habár.... nem a család tagja.... vagyos... eredetileg nem az, de attól még a testvéremként szeretem.

Saku: Értem. Egyébként, hova tüntetted a csapatod?

Vikikee: A boltokban segédkeznek... pénzért.

Saku: Mitsigo és Kankuro merre vannak?

Vikikee: Küldetésen.

Saku: És neked akkor semmi dolgod, mi?

Vikikee: Eltaláltad. Ááá.... hasznosan töltöm az időmet. Megyek eddzeni, szia! Amúgy... neked... nem kéne a csapatoddal lenned?

Saku: Megyek megyek....Szia!

Vikikee: Szia!

 

Suzuki: psszt.... Nel.... ne aludj.

Nel: Hmm?

Suzuki: Tudom, hogy ez elég unalmas, és hidd el hogy én is állva alszom el, de muszály pénzt keresnünk.....

Ichia: Sziasztok....

Suzuki: Neked nem a műhelyben kéne lenned?

Ichia: Elég veszélyes a szerszámok közelében aludni. Az a vénember elmeséli az egész életét... te jó ég... még csak a születése napjánál tart, és már 3 órája hallgatom a dumáját.... (Suttogva:) Őszintén bevallom... lehet vagy 60 éves.... az még 180 óra, de gondolom a gyerekkorát hosszabban kifejti.....

Suzuki: De akkor hogyhogy itt vagy?

Ichia: Beadtam neki hogy rosszul vagyok. Fél órára elengedett, hogy kiszellőztessem a fejem...

Suzuki: Menj! Itt jön a konyhásnő!

A fiú kisietett az épületből. Amikor a nő belépett, Suzuki elment jelenteni a fejleményeket, majd térdre esett, és a hasát fogta.

Konyhásnő: Ejnye.... menj és pihenj egy kicsit, az újoncoknál előfordul hogy rosszullesznek ettől a szagtól. Kapsz fél órát.

A lány bólintott, és kitámolygott az épületből. Később, 10 méterre az épülettől megtalálta Ichiát, amint a gyerekeket figyelte, ahogy hóninjásat játszanak. Ekkorra Suzuki már felegyenesedett.

Ichia: Hát te?

Suzuki: Óóó... csak egy kis konyhai rosszullét. Nem nagy ügy, már háromszor megesett velem.... nem nekem való ez a munka.....

Ekkor Suzuki elvesztette az egyensúlyát, de Ichia időben elkapta, még mielőtt egy hókupacba esett volna.

Ichia: Szerintem ez nem rosszullét. Elkísérlek az orvoshoz.

 

 

3. rész

 

„-2012. jan. 3-a, 11:54-               

 

A falu biztonságban van most is, mint mindig. De eléggé aggódom. A tizekkel vívott csata nekem nem tetszik. Először merényleteket követnek el a határon, aztán megtámadnak minket is…… amikor a hokage arra utasított engem, Mitsigot, Kankurot és Sakut, hogy vizsgáljuk meg a helyszínt, gyanakodtam a kevés információra. Sorra jártuk a falukat. A legkorábbi bejelentéstől haladtunk a legutolsóig, így összesen 17 faluban jártunk. De…. mindegyik kapujánál volt egy szám. ….első….második….harmadik…negyedik….egészen a tizenhetedikig. Aztán jött a falu. De…. itt nem volt szám. Vagy csak a már megostromolt helyeket jelölik meg, vagy ide még visszajönnek. Minden esetre nem árt, ha nyitott szemmel járunk. Hogy miért? A környező faluk romokban hevernek, a szövetségesek 1-3 napnyi járásra vannak, és hiába sietnének, nem érnének ide időben. A másik ok pedig a víz falu és a tizek. Mindegyik el szeretne pusztítani minket, de egyenlőre egyiknek sem sikerült. Szerencsére. De a legnagyobb aggodalmam…. hogy azok ketten összeállnak. Mármint…. a víz falu és az a tíz majom. Ha ez megtörténik…..

…akkor nekünk annyi.”

 

Viki a naplóját írta amikor betoppant Saku.

Saku:  Baj van.  Ismét jöttek jelentések…. nem is kevés. Pontosan 13. Sorra rohanják le a falukat a…..

Viki felsóhajtott.

Vikikee: Ne is mondd. A tizek.

Saku: Úgy van.  A csapatoddal menjetek és nézzétek meg mi a helyzet.

 

 

Az első falunál Nel és Suzuki elszörnyedve hátráltak. Ichia a döbbenettől földbe gyökerezet lábbal állt, Viki pedig lehunyta a szemét, aztán leugrott a szikláról, amin eddig állt. A geninek követték.

Vikikee:  Óvatosan! Minden faluban hagytak csapdákat. Itt is lesznek. Ha találtok egy túlélőt akkor szóljatok. Nel, Ichia ti balra mentek. Én és Suzuki jobbra. Ne nyúljatok semmihez, és nézzetek a lábatok elé!

Ichia és Nel alindultak. Ekkor betoppant Mitsigo és Kankuro.

Kankuro: Segítünk. Lányok, ti elmentek arra, mi pedig megyünk erre.

Ismét elváltak. Kankuro Ichiát figyelte, ahogy minden apró részletre ügyelve vizsgálódik a romok között.

Kankuro: Apám! Tényleg olyan vagy mint amilyen Viki volt.

Ichia: Tessék?

Kankuro: Csak eszembe jutott, ő is mindig ennyire óvatos és komoly volt. Komolyan, a harcstílusod is olyan, mint az övé: trükközöl, hogy megtéveszd az ellenséged, aztán a megfelelő időpontban támadsz. Ha jobban belegondolok….

Kankuro ráncolta a homlokát.

Kankuro: ….a te eszed is a bosszúálláson jár.

Ichia: Ömm…..

Kankuro: Ő is bosszút akart állni. Most is akar, de elfolytja magában, és minden erejét arra fordítja, hogy a falut védje. De a egyszer… eljön az idő, amikor beteljesedik bosszúja.

 

4. rész

 

 

Kankuro tovább ment. Ichia ugyanúgy állt ott mint pár perce, azon gondolkozva amit az imént hallott.

Ichia: Kankuro sensei?

Kankuro: Hmm?

Ichia: Hogy érti azt, hogy a bosszúálláson járt az esze?

Kankuro leült egy kődarabra.

Kankuro: Tudod…. neki megölték a családját, a szerencsének…. nemis….. az erősítés érkezésének hála életben maradt…. de naponta elmondta hogy bárcsak az a férfi akkor és ott megölte volna.

Ichia: Tessék?

Kankuro:  Igazából…. talán csak te értheted, Ichia. Abban a genjutsuban láttad a szüleid halálát. De ő…. akkor és ott nézte végig. Az ajtóban állva, tehetetlenül. Amikor az a férfi végzett… talán a kétségbeesés… a harag…. a bosszúvágy…. vagy a félelem sarkallta arra, hogy megtámadja azt a jounint. Persze… esélye sem volt. Csak Kaiennek köszönheti az életét, mivel ő riasztotta a ninjákat.

Icha: És utána mi történt?

Kankuro: Súlyos sérüléseket szenvedett el, és kórházba került. Hónapoknak kellett eltellnie, amikor végül felébredt abból a sokkból. Még… csak 6-7 éves lehetett…. de még ma is minden részletre emlékszik. Geninként nagyon pesszimista volt. És….

Akkor a férfi felnevetett.

Kankuro: ….és akkor is Kaien segített neki. Ő volt az egyetlen, aki meg tudta érteni az érzéseit, mivel ő a testvéreit vesztette el. Mondjuk, mindkettejüknek ez befolyásolta a sorsát. Kaien a titkos osztag tagja lett, hogy megvédhesse a számára kedves embereket, Viki pedig tanító lett, hogy megtanítsa nektek, hogyan védjétek meg a szeretteiket.

Ichia: Értem. Maga szerint…. nekem milyen sorsom kéne legyen?

Kankuro felállt és a fiú szamébe nézett.

Kankuro: Ha eljön az ideje… tudni fogod.

 

 

 5. rész

 

Viki és Suzuki a romok között kutattak életjelek után.

Suzuki: Eriko nem érez semmi életjelet….

Vikikee: Suzu sem.  Suzuki, gyere ide egy kicsit!

Suzuki: Igen?

Vikikee: Ezt ne add tovább.

Suzuki: Rendben.

Vikikee: Tudomásomra jutott… hogy a falut hamarosan megtámadja a víz falu. Sajnos… egyenlőre csak ennyit tudok. Ha ez bekövetkezik, akkor az életünk árán is meg kell védenünk az otthonunkat. Ezért te és a többiek speciális kiképzésen vesztek részt. A szokásosnál ezerszer keményebben fogunk edzeni.  Te a nyílt harcban vagy jobb. De tanítok nektek genjutsukat és kinjutsukat. Szeretném, ha fejlesztenéd a taijutsudat.

Suzuki: Értettem. Mikor kezdjük ezt az edzést?

Vikikee: Holnap!

 

Mitsigo: Nel, gyere ide, és kérlek hasítsd ketté ezt a tömböt.

Nel csodálkozott, mivel Mitsigo sensei puszta ereje hatalmas volt.

Mitsigo: Most biztosan csodálkozol, miért nem én teszem.  Azért, mert fel akarom mérni az erőd. Használd a legerősebb taijutsudat!

Nel: Értettem!

A lány egy hatalmasat csapott a 3 méter magasságú, 4 méter vastagságú betontömbre. Ekkor az megrepedt, de nem vált ketté.

Mitsigo: Erősebb akarsz lenni?Hát akkor rajta! Mostantól naponta gyakorolj. Keményen!

Nel: Értettem!

Mitsigo: Tudsz mást is?

Nel: Bizonyos mértékben képes vagyok a sebek gyógyítására és mérgek ellenszerének kikeverésére.

Mitsigo: Hmm. érdekes. 

Nel: Mi?

Mitsigo: Azt hiszem már képben vagyok. A ti csapatotok egyedi. A pozíciót is hamarosan megtanuljátok.

Nel: Annak mi a lényege?

Mitsigo: Egyszerű. A kapitány a legerősebb. Utána van a második, majd a harmadik. Nálatok ez Ichia, Suzuki, majd te. A pozíció fontos. Ha jól helyezkedtek el, az már egy komoly előny. A csapat egy háromszög; Ichia a legerősebb, ő van a fronton. A jobb oldalán Suzuki, a balon te.Ha az ellenfél mérget használ, akkor téged védenek, mert ha megmérgezik őket, ter segítessz rajtuk. Ez egy jó taktika.

Nel: De én is erősebb akarok lenni. Van erre valami lehetőségem?

Mitsigo: Az élet tele van lehetőségekkel.Majd eljön a te időd is, Nel.

 

 

6.rész

 

A nap már lemenőben volt. A 3 csapat kitartóan kutatott, de sajnos ennek nem lett eredménye. A romokban heverő falu földje vörös volt az ott elhullott emberek megalvadt vérétől. Az utcákon sétálva az ember szinte látta és hallotta a gyereküket féltő anyát, a kétségbeesett sikolyokat, a reménytelen csatát és a végtelennek tűnő mészárlást. A behatolók még a gyermekeknek sem kíméltek. Szíven szúrt csecsemők…. Agyonütött kisfiúk…..levágott fejű kislányok. A romok között szinte úgy tűnhet, hogy egy évszázadig tartó csata végkimenetelének következményeit szemléljük. Hogy mi is volt itt? Egykor az utcákon a frissen sült pékáruk illata, a játszó gyerekek és nevető szülők hangja hallatszott. A hazaérkező ninják a barátaikhoz siettek, megbeszélve a küldetésen történteket.  Kedves fiatalok, békés idősek sétáltak az utcákon. És most? Romok romok hátán…. végeláthatatlan vérmező…. holttestek hevernek a földön…. a parázsló fák, az eltört kardok  és tőrök a földön hevernek az elernyedt testek mellett…

Vikikee: Suzuki…. észrevetted?

Suzuki: Nem valami jók a bújócskában.

Vikikee: Toljátok elő a képetek! Fölösleges elbújni… mi látunk titeket.

Ekkor elélépett egy jounin és egy genin.

Vikikee: Te?!

 

Ichia: Kankuro sensei!

Kankuro: Látom.

Ichia: Hányan lehetnek?

Kankuro: Ketten vannak és 7-8 klón áll mögöttük.

Ichia: Maga szerint vízklónok?

Kankuro: Nem…. ezek mások….

Ebben a percben befutott Mitsigo és Suzuki.

Nel: Találtunk valamit.

Mitsigo: De úgy látom ti is rábukkantatok valakikre….

Nel: ÁRNYÉKKLÓNOK?!

Ismeretlen: Hajaj. Mindjárt jön a társatok .

Ebben a percben befutott Viki, Suzu, Eriko és Suzuki.

Vikikee: Rohadék! Mi az, hogy a hasonmásodat küldöd hozzánk?

Kankuro: Hasonmás?

Vikikee: Egy másik test, akit ő irányított. Szörnyen hasonlított rá.

Suzuki: A genin is csak egy másik ember volt.

Mitsigo: Nálunk is ugyanez a helyzet volt….

Ismeretlen jounin: Lássuk hogy boldogultok EZZEL!

Ekkor a földből megjelent a hasonmásuk. Ugyanazzal a kinézettel, Ugyanazzal az erővel mint az, akiről mintázák.

Vikikee: Chh… ehhez kevés vagy. Már volt dolgom a hasonmásommal… a jounin vizsgán.

Kankuro: Ahogy mondod, bár akkor könnyen elbántál vele….

Mitsigo: Ezek nem olyanok, mint azok. A chakra szintje ugyanolyan, mint a tiéd. A felszerelése… nagyon hasonlít rád…

Vikikee: Van egy ötletem. Én küzdök a te hasonmásoddal, Mitsigo, Kankuro az enyémmel, te pedig Kankuroéval.

Ichia: De… ez nálunk nem jön be…. sensei, nektek nagyjából egyforma az erőszintetek, de közöttünk… túl nagy a különbség…  Ha…. cserélünk…  bárhogy lennénk, valamelyikünk biztos meghalna. Csak nekem van esélyem ellenem…. viszont Nel nem tudná legyőzni Suzukit….

Suzuki: Nekem aztán olymindegy.... 

Ekkor elmosolyodott.

Suzuki: Csakhogy tudom a korlátaimat és a gyengepontjaimat...

Vikikee: Várjatok.

Ekkor megtámadta a hasonmását, ami könnyedén visszaverte a támadását, ráadásul egy hatalmasat ütött a hasába.

Mitsigo: Jól vagy?

Vikikee: A francba.... de hiszen... ez a támadás...

Kankuro: Ahogy gondoltam. Ez az a támadásod, amit csak az tud kivédeni, aki tudja mi a gyengepontod. Méghozzá....

Vikikee: Akkor.... ha tud arról a sebről... elvileg neki is meg kell legyen.

Ismeretlen jounin: A-a. Ezek képesek a sebük gyógyítására, ráadásul az illetőről, akiről formáztam, mindent tud, és a sebeit nem másolja le.

Suzuki: Ez rosszul hangzik.... Ez azt jelenti hogy...

Ichiára nézett, akinek még nem gyógyult be a sebe, amit a tizekkel vívott csatában szerzett.

Ichia: ...pontosan. Ez azt jelenti hogy bajban vagyunk.

 

7. rész

 

Vikikee: De.... ha tudja a gyengepontunkat... akkor az erőnket is tudni foglya, hogy mikor fogyunk ki a chakrából.... Francba is. 

Mitsigo: Nincs valami ötleted? Te voltál a csapatban a trükkmester...

Vikikee: Talán.... de csak egy esélyem van. Ha sikerül, akkor könnyen megvívjuk a csatát. De ha nem... akkor elvesztünk.

Kankuro: Egy próbát megér.

Vikikee: Ichia! Nem szívesen kérek ilyet de.... kérlek fedezzetek engem. Van egy tervem.

Ichia: Rendben. 

Ekkor elkezdődött a küzdelem. Viki lehunyta a szemét, és egy titkos jutsut használt, amely következtében megjelent egy halott harcos szelleme, és egy kör benne írással. Ezután egy másik is megjelent, majd eltűnt, és amikor megjelent, Mitsigo klónját alulról támadta, majd semmisítette meg. 

Kankuro: Csak így tovább!

Vikikee: Könnyű mondani... egy ilyen trükk... rengeteg chakrát igényel. Mégegyszer!

Ezt újra megismételték.

"Érdekes...állítólag a Sameko klán chakrája hatalmas de.... mi lehet ez a jutsu... hiszen a sensei még csak kétszer használta, de máris alig tud állni.... nem értem.... hallottam egy pletykát arról, hogy a faluban 6 klán volt, egymás riválisai. A falun kívül egymásnak estek, és csak egy maradt meg. A Sameko klán, ami valami titkos jutsut használt. A hiszékeny falusiak azt mondták, hogy a klán lepaktált a démonnal, és a halottak szolgálatába állt. Ennek köszönhetően a nagy ninják szellemeit tudják megidézni. De úgy tudom hogy utána minden embernek, aki a klán tagja volt, agy különleges pecsétet bélyegeztek a nyakára, hogy elzárják tőlük ezt a jutsut. Lehet, hogy a sensei azért is volt ennyire pesszimista, mert féltek tőle? Nem hinném.... vagy lehet hogy mára megbíznak benne...." (Ichia)

Mikozben a fiú ezen gondolkozott, szemét a már térdelő mesterén tartotta. Ha ez így megy tovább... akkor nem fogják sokáig húzni.... Viki fáradni kezdett, és a klónk egymás után jönnek. Most mit fognak tenni? A csata kemény, reménytelen. Az hogy nyernek bizonytalan, de ha eddig nem, akkor most utólérheti őket a halál. Ichia a sebeire gondolt, amelyekből a szerencsének köszönhetően felépült. De mi van, ha elfogyott a szerencséjük? Lehet, hogy már nincs remény, és az életük itt, és most véget ér? Mi van akkor, ha a szerencse az ellenség oldalán áll? Lehet, hogy itt a történet vége, és már nincs folytatás? Történhet még csoda, megmenekülhetnek egyáltalán? Egy apró hiba.... és mindennek vége.... örökre.

 

  

 8. rész

 

Vikikee: Idézőjutsu!!!

Ekkor 20-30 halott ninja jelent meg. 

Vikikee: Védelmi jutsu! Mostantól ne engem védjetek, csak törekedjetek arra, hogy minél több klónnak legyen vége!

Amikor ezt kimondta, egy furcsa pecsét közepén állt, aztán egy halott jelent meg, aki a képességeivel minden támadást kivédett. 

Kankuro: De ez a jutsu...

Vikikee: ...ez az egyetlen lehetőségünk. Elvileg... ha képesek lennénk egyszerre megölni az összes hasonmást, akkor vége lenne a csatának. Megfigyeltem, hogy ha egyszerre kettő jelenik meg, akkor az erejük  fele akkora lesz, mint a miénk. Tehát, ha mind egyszerre jönnének, mindegyik csak egy hatod résznyire hasonlítana ránk. Ezek szerint, ha klónokat hoznánk létre, akkor egyszerre annyinak kéne előjönnie, hogy az irányítójuk chakra-rendszere felborulna, és szabálytalanul áramolna. Ez a szív leállásához vezet. Így győzhetünk. De.... annyi gond van, hogy én valami mással vagyok elfoglalva.... ez azt jelenti hogy semmiképp nem fog ez bejönni. Hacsak.... 

Kankuro: Mi lenne, ha nem a földön pihennél? Akkor te is le tudnád győzni a hasonmásod nem?

Mitsigo: Tökfej! Nem látod, mit csinál? Arra használja a chakráját, hogy a földalatti vezetékekre kapcsolódjon, amik a klónokat teremtik! Megpróbálja tönkretenni őket! Nem tűnt fel, hogy amióta a pecsétben áll, ezek egyre gyengébbek?!

Kankuro: Most hogy mondod…

Vikikee: Fenébe…. elvesztettem a hálózatot! Elfogyott volna a chakrája vagy csak….

Ekkor hirtelen felállt, és kiugrott a pecsétből. Épp időben. Azon a helyen, amin eddig térdelt, a földből kardok bújtak ki.

Mitsigo: Francba…. kiugrott a pecsétből….

Nel: Ez miért baj?

Mitsigo: Habár rengeteg chakrája van,Vikinek hatszor annyi chakrájába kerül a feltételek megteremtése, mint a jutsu használása. Ez azt jelenti, hogy 2 óra múlva tudja megint használni ezt. Vagy a másik lehetőség az, hogy visszamegy és meggyengíti a klónokat, de ezzel a vesztébe rohanna.

Ekkor Viki felállt, és újra megrajzolta a pecsétet, de ezúttal nem festékkel: a tőrét a kezébe állította, és vérrel rajzolta meg a kört.

Nel: Most mit csinál?

Mitsigo: Nehogy… festékkel még oké, de vérrel?

Nel: Mi a baj?

Mitsigo: Ez a jutsu képes a használója véréből meríteni annyi erőt, hogy az használhassa a jutsut. De ennek az a feltétele, hogy a vérző kéznek a földön kell lennie. Tehát, addig tudja használni, amíg van elég vére.

Vikikee: Pontosan.

Kankuro: De ahhoz az összes véred kell! Lehet hogy meg is halsz!

Erre Viki dühösen nézett vissza.

Vikikee: És szerinted, ha össze-vissza ugrálok, akkor nem halunk meg? El fogunk fáradni, a klónok meg folyamatosan jönnek! Előbb vagy utóbb biztosan meghanánk…

Kankuro: Ez igaz…

Mitsigo: …hát akkor… bízunk benned.

Viki bólintott,majd a földre helyezte vérző kezét, és becsukta a szemét...

„A chakra hálózat stabil. Mi ez? Amikor klónok jelennek meg…. a hálózatban erősebben áramlik a chakra.  Úgy tűnik, a lépéseket is érzem…. valakik jönnek. Fél km-re lehetnek…. úgy tízen…  De hiszen ez!!!!! Ez a chakra!!! Kaien? És…. Saku?! Valahogy jelzek nekik… Megvan! Találjatok ide!!....” (Vikikee)

 Eközben…

Kaien: Ez…. Viki chakrája? Olyan… mintha rákapcsolódott volna valami hálózatra…. megnézem.

Ekkor a földre rakta a kezét, becsukta a szemét, majd pár perc múlva felállt, és közölte az eredményt a társaival.

Tag(1): Nos?

Kaien: Úgy tűnik, hogy valamilyen chakrából készülő klónokat alkalmaznak. Ez valami Ismeretlen teknika. De Viki rákapcsolódott, és rongálni kezdte. Bizonyára amint megérzett minket, erre is küldött egy jelet. De ez nem sima chakrának tűnik… ez… nem lehet! Sietnünk kell. Baj van.

Tag(2): Honnan tudod? Csak nem üzent valamit a barátod?

Kaien a szemébe nézett, és halál komolyan válaszolt.

Kaien: Olyan eszközökhöz nyúlt, amikhez nem lenne szabad.

Saku: Ugye nem?

Kaien: De. Elfogyhatott a chakrája. Ha nem sietünk nagy bajban lesz.

 

9. rész

Vikikee: Ajjaj….

Kankuro: Mi a baj?

Vikikee: Ez kezd húzós lenni. Egyre nehezebben találom meg a földalatti szálakat a vérveszteség miatt…

Mitsigo: Hagyd abba. Most már elég gyengék.

Vikikee: Nem tehetem… ez… olyan mintha élne.... regenerálódik…. az egész hálózat. Csak nem?! Lehet, hogy ez egy Shinobi? Hallottam talaj shinobikról…. amik beépülnek a földbe. A kiképzésemen… 6 ilyenről tanultam. De csak egy van aki fegyvereket lök ki a testéből.  A legyőzött ellenfelek fegyvereit használja.

Mitsigo: És? Mit tudsz még?

Vikikee: A fegyvereket egyszerre is…. Mindenki!!!! Fedezékbe! Robbanócédulák!!

Ekkor a földből cédulák emelkedtek ki, majd felrobbantak.

Vikikee: Érzem hogy mikor és mivel fog támadni. Mitsigo!! Te víz és villám elemű vagy, pont úgy, mint Suzuki. Mi lenne, ha egyszerre, ugyanazzal a jutsuval ütnétek a talajba? Mondjuk vízzel.

Ekkor a talaj megremegett, miután a földbe ütöttek.

Vikikee: Kankuro: most te levegővel!

A támadás megtörtént, de a semmi sem volt utána.

Értem!!!! A víztől a chakrarendszer kissé megremeg, és ez a… valami gyengül. A szél meg sem kottyan neki…. tehát… ennek jutsuja van, amit most is használ. Nézzük… Támadás vízzel >> legyengül. Támadás széllel >> erősödik. Megvan!! Tűz elemű chakrája van!” (Vikikee)

Vikikee: Ez egy tűz elemű shinobi! Mindenki, akinek vize van, támadja azzal a talajt! A többiek fedezzék őket, én pedig figyelem a hálózatot.

Mitsigo, Suzuki: Rendben!

Kankuro: Ha te mondod….

Ekkor elkezdték az akciót.

Vikikee: Bármi is történjék… ne használjatok ezen szelet! A klónokon se!

 

…ismét máshol…

Kaien:Ez meg? Az a rendszer egyre gyengébb. Most erősebb. Most meg semmi sincs. Most folyamatosan gyengül…. mi a fene folyik itt?

 

10. rész

 

Hokage: Mi van a víz faluval? Rég nem hallottunk róluk...

Hiomi: Nem tudni. Szerintem készülnek valamire.

Hokage: Valószínű. Ez lehet a vihar előtti csend.

Hiomi: Gondolja, hogy ránk fognak támadni?

Hokage: Nem hinném. Bár most, hogy tavasz van, a folyóból van elég haluk és bőségesen terem a földjükön a rizs is. Bizonyára megvárják hogy erejük teljében legyenek, és utána lerohannak minket.

Hiomi: Ha ez megtörténne, kérem, had oldjam fel a faluban lévő összes ninja korlátait. Köztük a sajátomat is.

Hokage: Rendben. 

Hiomi: Hokage úr?

Hokage: Igen?

Hiomi: Az a fiú.... akinek múltkor vért adtam...

Hokage: Ichia? Tudok arról, hogy milyen kapcsolatban álltok egymással. 

Hiomi: Talán jobb lenne ha megtanítanám neki, hogyan használja az igazi erejét.

Hokage: Valószínű. Jelenleg a Sameko ház utolsó tagja a mestere. Szerintem elengedné őt.

Hiomi: De akkor elkerülhetetlen hogy megtudja az igazságot.

Hokage: Ne aggódj. Egyszer úgy is kiderül majd. Minden esetre, jobb ha most tudja meg, hátha könyebb lesz feldolgoznia. Ha a csata előtt tudja meg, lehet hogy kétségei lennének harc közben, amiért az életével is fizethet.

Hiomi: Értem. Engedelmével...

A hokage bólintott, a lány pedig eltűnt.

Hokage: Az igazi erejét.... egy nap, még rettegett ninja lesz abból a fiúból. Ha addig.... nem hal meg.

Shyno: Gondolja, hogy bírni fogja az eddzést?

Egy gyönyörű, fiatal lány lépett be.

Hokage: Remélem. Ha elmegy, 3 évig távol lesz a falutól. Ha ennél gyorsabban végeznek, valószínű, hogy Ichia teste nem fogja bírni. Akkor pedig....

Shyno: Gondolom, akkor már nem segíthetünk rajta, ha ezt megtörténik.

Hokage: A túl nagy, nem uralt erő hatalmas veszélyt jelent még ránk is.

Shyno: Akkor tehát.... ha ez megtörténik, és nem bírja uralni az erejét....

Hokage: Akkor meg kell ölnünk.

Erre a szóra nyomasztó csend támadt, és mintha az egész falu hallotta volna a beszélgetést, minden elcsendesült. Az éj leszállt, és hamarosan minden csapat visszatért a faluba.

Viki: Fárasztó csata volt.

Ichia: Az biztos. Szerencsénkre még épp időben jött a segítség.

Nel: Én már sírni tudtam volna a kétségbeeséstől.

Kaien: A lényeg hogy már vége, és megúsztuk. De én most visszatérek az osztagomhoz.

Viki: Kaien!

Kaien: Igen?

Viki: Ha nem haragszol.... veled tarthatok? Az egyik tag mondott valamit, aminek utána szeretnék járni.

Kaien: Természetesen.

Ekkor a ninják szétváltak.

 

...majdnem 3 órával ez előtt....

 

Viki: A fenébe már!

Mitsigo: Ez nem...

Kankuro: A titkos osztag!

Nel: Akkor megmenekültünk?

Ismeretlen jounin: Nem éppen.

Ichia: Nel, vigyázz!

Suzuki: Vízpajzs jutsu!

Suzuki Nelhez rohant, és felvont maguk körül egy áthatolhatatlan pajzsot, amibe egy villámgömböt vágott, ezzel megerősítve azt.

Ichia: Ügyes! Hol tanultad?

Suzuki: Mitsigo sensei mutatta.

Mitsigo: Konkrétabban a vízpajzsot mutattam én. A villámra nem is gondoltam!

Viki: Azt hiszem...

Kankuro: Mit?

Viki: Felhasználok egy chakra tekercset.

Viki elővett egy tekercset, ami felrobbant, átadva a chakráját a tulajdonosnak.

Mitsigo: Nekem is adsz egyet?

Viki: Persze.

Ekkor odadobta a csapattársának, aki rögtön fel is használta.

Viki: Lássuk hogy kinek erősebb a tüze! Tűzgolyó jutsu! Szélpenge jutsu!

Ichia: Két jutsut?

Kankuro: A szél felerősíti a tüzet. Csaknem a kétszeresére. A szél stílus önmagában nem valami erős, de könnyedén kettévág akármit. Azonban tűzzel kombinálva hatalmas pusztítást eredményez. 10 emberből 1-nek van két olyan jutsuja, ami egymással jól komdinálható. A te csapatodból ez Suzuki. A vizet a villámmal kombinálva egy mindent elsöprő, elektromos hullámot hozhat létre.

Ichia: Értem.

Ekkor betoppant Saku és az egész Titkos osztag.

Viki: Saku?

Saku felnevetett.

Saku: Épp időben, mi?

Viki: Ahogy mondod! Már kezdtünk fáradni.

Ismeretlen genin: Mester.... El kéne tűnnünk. Túl sokan vannak.

Ismeretlen jounin: Menj csak. Én maradok, és szétverem mindegyiket!

Ism. genin: Értettem.

A csata folytatódott. Hosszú küzdelem után az ellenfél összeesett, a Shinobija eltűnt. Vége. A csata kimenetele véglegesen eldőlt. EZ után az egész csapat visszatért a faluba jelenteni.

 

3 órával később:

 

Tag (1) : Mit szeretnél?

Viki: A csatában beszél valami tekercsről. Egy ősi tekercs, ami a klánom tulajdona, benne jutsukkal.

Tag (1) : Ááá, emlékszem. Azonnal adom. Ért a kinyitáshoz? Mert ha nem, küldök valakit hogy segítsen.

Viki: Nem, köszönöm. boldogulok.

-A Sameko klán házában, Vikikee szobájában-

Viki: Kai!

A tekercs kinyílt.

Viki: Ezmeg? Ezek... a jutsuim továbbfejlesztése? A halott csendje.... A szent kard.... A halál köve... Ezek... a szigarúan titkos jutsuk.... És ez? Méég egy tekercs? Kai!

A kisebb tekercs is kinyílt.

Viki: Erről már hallottam. Lehetetlen elmenekülni előle.... Azonban.... a használója életébe kerül....A halál angyala....

Ekkor Sasame kopogott be.

Sasame: Bejöhetek?

Viki: Egy pillanat!

Ekkor gyorsan bedobta az egyik táskájába.

Viki: Gyere csak.

Sasame: Mit csináltál?

Viki: Óóó, csak egy jelentést írtam.

Sasame: De valami olyasmit hallottam hogy A halál angyala, vagy valami ilyesmi.

Viki: Az ellenfél említette. Minden esetre nekem ezt oda kell adnom a hokagénak.

Sasame: Oké.

 

Az extra hosszú, "tavaszköszöntő" részhez most hozzájön egy új rész, egy kisebb alcímmel!Jó szórakozást!! :D

 

-Az ősök hangja

 

Viki egy mezőn ült. 

"Meg kéne tanulnom A halál angyalát. De hogyan? Nem tesztelhetem, mert akkor meghalok. De nincs itt semmi pontos információ... azt hiszem hamarosan elmegyek arra a helyre ahol ezt kifejlesztették és megkérdezem erről a halottakat. Vagy éppen az őseim sírjánál próbálkozom."

 Viki felkelt, és a hokagéhoz indult.

Viki:Uram!

Hokage: Igen?

Viki: Kérem, engedje meg, hogy egy darabig kivonuljak a falu életéből. Én... egy új jutsut szeretnék kifejleszteni... ami igazából... az őseim hagyatéka. 

Hokage: Rendben. Addig a csapatod nem kap nehéz küldetéseket. De ezt neked kell közölnöd velük!

Viki: Értettem! Engedelmével én indulok is.

Hokage: Menj.

 

Az eddzőtéren

Nel: Sensei!

Viki: Sajnálom, egy darabig nem találkozunk. Dolgom van. 

Ichia: Mi?

Viki: Sajnálom, de ez csak rám, és az őseimre tartozik. Utána akarok nézni valaminek.

Ekkor Viki elsietett, meg se várta a geninek válaszát, akik rögtön kíváncsiak lettek.

Nel: Nagyon gyorsan elsietett.

Ichia: Bizony. Még sosem láttam a senseit ennyire komolynak és ridegnek. Mintha... készülne valamire.

Suzuki: Követnünk kéne.

Ichia: Rendben. Nel?

Nel: Benne vagyok.

Ichia: Szedjetek össze mindent ami fontos! Élelmet, fegyvert, tekercseket. Indulás!

A geninek elváltak, majd fél óra múlva már úton is voltak. 

Suzuki: Erre jött.

Ichia: Értem. Tovább!

Nel: Ott van!

A geninek egy sírkőre pillantottak, ami melett volt a mesterük, kezét a kőre téve. Egy-két percig ott állt, majd a sírhoz fordult, fejet hajtott, és elment.

Suzuki: Nézzük meg!

Nel: Omamure Sameko. Már vagy 200 éve halott. Ezek szerint a sensei klánja igencsak öreg lehet.

Ichia: A sensei rátette a kezét a kőre. 

Suzuki ugyan úgy odaállt, mint ahogy a mestere volt, és rátette a kezét a kőre.

Suzuki: Kai.

A lány ekkor egy látomás szerű dolgot látott, a múltból. Egy igencsak békés utcán egy klán indult egy völgy felé. A Sameko klán. A völgyben 5 másik csoport állt, A Kuimeko, Sarasiko, Heiro, Lavorio és Ememoko klán. Egymást méregetve álltak ott, majd mintha egy jelzésre vártak volna, egymásnak estek. A csata nem volt annyira komoly, bár áldozatok voltak, és a Lavorio klánt egy furcsa teknika teljesen kiírtotta. Egy fekete szárnyú angyal, ami a kardjával az összes Lavoriora lecsapott. Ez után a használó összeesett, és eltemették. A sirkő pontosan ott állt, ahol a geninek voltak, rajta a felirattal: Omamure Sameko.

Ichia: Na? Mit láttál?

Suzuki: A senseié, és még 5 klán összecsapott, és egy ember kiírtotta az egyiket, a Lavorio klánt. 

Nel: Teljesen egyedül? 

Suzuki: Igen. Egy furcsa teknikával. Egy ketete szárnyú angyal mindet megölte, aztán a használó is meghalt.

Ichia: Értem. Induljunk tovább. 

Suzuki: Eriko szagot fogott! Egyenesen előre kell mennünk.amint elérünk egy erdőhöz, balra fordulunk egyenesen egy másik sírig. 

A geninek így is tettek, majd ismét megnézték, mit láthatott a mesterük. Még egy csata, és ugyan azzal a teknikával kiírtottak még egy klánt. Már csak a Sameko, Kuimeko, Sarasiko és Ememoko klán maradt. Ez a harc jóval véresebb volt. A legtöbb embert a Kuimeko és Sameko klán ölte le. 

Suzuki: Még egy csata. Ez keményebb volt és vége a Heiro klánnak is.

Ichia:Hmm... 6 klán volt, már csak 4. Ő mikor is halt meg? 

Nel: 20 évvel az előző után.

Suzuki: Ugyanazt a jutsut használta mint az előző.

Ichia: Tovább megyünk.

 

Kicsit előrébb...

 

Viki egy öreg, kolostorhoz ért, amiben egy kis oltár volt. Bement, és leült az oltár elé, bizonyos értelemben meditációs ülésbe. Behunyta a szemét, hogy részt vehessen a régi tanórákban, ahol a különleges jutsukat fejlesztették és tanították. Elkezdődött. 

Ez után elszántságtól égő tekintettel továbbindult. 

Viki: Vagy megtanulom, vagy meghalok. Megéri, hiszen így megvédhetem a falut, ha kell.

 

Eközben...

 

Nel: A harmadik klán is fűbe harapott?

Ichia: Az Ememoko klán is csatlakozott az előzőkhöz....

Suzuki: Csak hárman maradtak.

Ichia: Tovább kell mennünk.

 

Suzuki: És a Sasarikonak is vége...

Ichia:Ezek szerint a Sameko és a Kuimeko maradt?

Suzuki: Igen.

Nel: Akkor.... ők végezni fognak egymással?

Ichia: Csak ketten maradtak.A két legerősebb. Gondolom el fogják pusztítani egymást. 

Nel: De mégis mire jó ez?

Ichia: Ha rudnám, már nem itt tartanánk.

Suzuki szembeállt a sírral, és mint az előzőknek is, mondott egy "Köszönöm!"-öt.

Ichia: Hamarosan megtudjuk mi a csata végkimetelét. Induljunk.

A geninek a sírlő helyett egy kolostorhoz értek, benne egy oltárral, amin egy kisebb üvegcse volt hamvakkal.

Suzuki: Nézzük. Kai.

A lány hirtelen a bejáratnál termett, ami magától kinyílt. Odabenn egy idős férfi oktatott egy szép, fiatal lányokat.

Férfi: Nyílván láttátok az utóbbi csatát. Már csak egy klán maradt. Nektek is harcolnotok kell ellene.

Miero: Miért? A halál angyala teknikával egy ember simán elintézné őket!

Férfi: Nem! Azt már nem használjuk. Ha feleslegesen halnak meg az embereink, akkor a klán ki fog halni. 

Miero: De én akarom azt a teknikát!

Férfi: Értsd meg! Nagyon nehéz megtanulni használni, és megszerezni se könnyű! Ha nem sikerül, meghalsz.

Miero: Rendben. 

Hame: De Miero!! Egy kis hiba és.... én nem avatkozhatok majd bele!! Te vagy a legjobb barátnőm, testvéremként szeretlek, nem akarom hogy meghalj!!!

A lány sírni kezdett. Nem tudta lebeszélni Mierot az őrültségről, így az belevágott. Minden támadása hiábavaló volt a Halálangyal ellen. Egészen addig próbálkozott, míg az angyal a fekete szárnyával felnyársalta. Tágra nyitott szemmel még nyögött egy utolsót, mielőtt meghalt volna.

Hame: Miero!!!!

Férfi: Maradj! Ha most odamész, téged is megöl!

Hame: NEM FOG!!! ÉN ODA AKAROK MENNI!!!

Férfi: Csitt, gyermek! Ha odamész, csak úgy maradhatsz életben, ha legyőzöd!

Hame: Nem érdekel ha megöl!!

A lány sírva rohant oda a barátnőjéhez. Az angyal széttárta a szárnyait, és lerázta róluk a vért.

Halálangyal: Áldozatát értékelem. Nem hiába halt meg. Az ő halálával én sokkal erősebb lettem!

Erre a szóra a szárnya mintha izmosabb, és sötétebb lett volna. 

Halálangyal: Az általam megölt áldozatok nem szenvednek sokat, de elszívom az erejüket. Rég nyeltem már el két Samekot egymás után. 

Hame lehajtott fejjel állt fel. Elszánta magát. Bosszút áll elvesztett berátjáért. Még akkor is, ha meghal, de megbosszulja Mierot. Bevetette minden erejét: először elektromos vizet uszított az angyalra. Hála a képességeinek, valamilyen furcsa módon a létező összes elemet birtokolta. Így óriás tűzgolyót, sárlavinát, majd külön-külön az összes elemet felhasználta. Eddig bejött. Az áramütés miatt az angyal nem tudott kitérni a tűzgolyó elől, majd a sár, és az utána következő tűzhullám mozgásképtelenné tette. Győzött.

Halálangyal: Nyertél. Az erőm a tiéd. Így a barátod szelleme benned élhet tovább. Ne feledd: A bosszúvágy és az elszántság egy olyan kétélű fegyver, amely bár megerősit, de meg is ölhet.

Miközben ezt mondta, el kezdett repedezni. Amint befejezte a mondandóját, barabokra tört, és csak a száraz, kő kemény sár maradt a helyén.

Férfi: Gratulálok. Te már birtokolod a Halálangyal erejét. De A halál angyal jutsut csak egyszer használhatod, utána meghalsz.

Hame: Bárcsak... én lettem volna az első... akkor Miero még....

Ebben a percben a lány vállából erősen lövellt ki a vér, majd összeesett.

Suzuki ezt látva felsikított, és simét a társai közt találta magát.

Ichia: Suzuki! Suzuki jól vagy? 

Suzuki: Öööhh... igen. Semmi bajom.

Nel: Mit láttál?

Suzuki: Nem szeretném visszaidézni. A lényeg hogy a jutsu, az az agyalos, amivel elintézték a klánokat, az A halál angyala. Ahhoz hogy valaki megszerezze, le kell győznie a Halálangyalt. 

Ichia: Mi? Ha helyes az elméletem.... a sensei ezt akarja kifejleszteni!! 

 

Később

 

Nel: Ott van a sensei!

Viki a sírkő mellett állt, lehunyt szemmel. Amikor kinyitotta a szemét, hátrapillantott, mint ha sejtene valamit, majd tovasietett.

Ichia: Kövessük!

Suzuki: Én megnézem ezt, majd utánatok megyek!

A nő gyorsan haladt, majd egy dombon megállt, ahonnan tisztán lehetett látni a Sameko klán házát, valamint 10-20 sír állt egy szomorú erdő előtt. Mindegyiken egyértelműen a Sameko klán tagjainak neve állt, akik azonos napon haltak meg. Ekkor Suzuki beérte a többieket, akik egy faágon álltak.

Viki: Mióta követtek?...

A három genin ledöbbent, Viki pedig megfordult és egyenesen rájuk nézett. A pillantása hideg volt, tele a múlt emléke után átélt gyűlölettel és szomorúsággal.

Ichia: Az elejétől.

Viki: Értem. 

Ekkor visszafordult a sírokhoz és újra kérdezett.

Viki: Mennyit tudtok?

Suzuki: Hogy 6 klánból csak a magáé maradt.

Viki: Azt hiszem, ideje megtudnotok a teljes igazságot. Köztük azt is hogy mi ez a hely. Gyertek, üljetek le.

A geninek egy fatuskóra, a mesterük egy kőre ült le.

Viki: Mennyit tudtok a múltamról?

Ichia: Csak annyit hogy még régen, amikor kicsi volt végignézte a családja halálát, és hogy megtámadta a gyilkost, ezért sokáig kórházban volt.

Viki: Ennek a fele sem igaz. Az én történetem egy hétpecsétes titok. De elmondom nektek, ha nem adjátok tovább.

Nel, Ichia, Suzuki: Megígérjük.

Ichia: Sensei? Miért voltak ezek a háborúk?

Viki: Régen a faluban 6 nagy uralkodó család volt. A Kuimeko, Sarasiko, Heiro, Lavorio és Ememoko klán. Ezek az egymással rivális klánok csak arra vártak, hogy összecsaphassanak. Csak egy klán maradhat. Ebben mindegyikünk egyet értett.

Viki sóhajtott egyet.

Viki: Sorba tűntek el a klánok, amíg csak ketten maradtunk. Mi, és a Kuimeko család. Suzuki?

Suzuki: Igen? 

Viki: Mondd, mit láttál az előző kőnél?

Suzuki: Hogy egy kislány végignézett egy véres csatát, ahol egy klánnak vége lett, és a másiknak a fele maradt életben.

Viki: Az a lány én voltam. Még csak 6 évesként. 

Suzuki: Én nem értem! Végignézte az egészet... még én is... illetve.... engem is kirázott a hideg. Pedig én már kétszer olyan idős volt.

Viki: Minket 6 éves korunkkor az egyik sírkőhöz visznek, ahol egy jutsuval ideiglenesen meghalunk. Érezzük az ízét, a szenvedést, a sötétséget. Tehát mi egy részben már halottak vagyunk. E miatt nem félünk meghalni. A Sameko klán eredetilek egy apró család volt, akik jól értettek a harcművészethez. Az első lakók között voltunk, és közülünk kerültek ki a falu legelső ninjái. Felesküdtünk, hogy az életünk árán is megvédjük a hokagét. Ezért ha kell, gondoskodás nélkül fel kell áldoznunk az életünket. De ehhez szükség van arra, hogy ne rettegjünk a haláltól.

Ichia: Ez logikus.

Viki: Azt hallottátok hogy 8 évesen néztem végig a klánom lemészárlását. Nem. Már genin voltam. És a "megmenekülésem" sem igaz. Már akkor a birtokában voltam a jelenlegi, hogy is mondjam.... halotti képességeimnek, amiket csak mi ismerünk és használunk. Jelenleg csak én vagyok képes erre. Nos akkor tényleg megtámadtam a gyilkost, de veszítettem. A kórházban pedig nem a sokk, hanem a sérüléseim miatt kerültam. Egy ideig még az is fennállt, hogy soha többé nem küzdhetek már. Valamint szereztem egy olyan sérülést, amit lehetetlen begyógyítani. Egy pecsétet. Amellett, hogy ez arra szolgál, hogy felismerje, hogy kivel kell végeznie a gyilkosnak, még fájdalmas és blokkolja az erőm és a chakrám. Egy része el van zárva a testemben, és képtelen vagyok használni. Sajnos.

Nel: Hallottam hogy néhány gyerek panaszkodik, hogy nincs biztonságban a falu, és van hova fejlődni.

Viki: Azért mert nem tudják mien volt akkor. Bármikor harc törhetett ki a klánok között, ami igen veszélyes volt. Az ellátás meg.... 

Ichia: Sensei? Jól gondolom, hogy el akarja sajátítani A halál angyal teknikát?

Erre Viki felkapta a fejét.

Viki: Erről is tudtok?

Ichia bólintott.

Viki: Valóban. De ahhoz fel kell oldanom a pecsétet. EZért jöttem ide. MEgpróbálok kapcsolatba lépni a halott anyámmal. Ő értett a pecsétek feloldásához.

Ichia: Ez hogy lehet?

Viki: Emlékezz! A mi különleges jutsunk lényege, hogy halottakat idézünk meg. Őket is megtudom.

Ichia: Mondja... az én szüleimmel is menne ez?

Viki: Sajnos nem. Csak azokat tudom legyőzni, akik szintén a klánomba valók, vagy én öltem meg őket.

Kézjelek, majd egy puffanás.

Ismeretlen nő: Óóóh, te vagy az? Mit szeretnél?

Habár a portól nem lehetett látni, de mindenki megnyugodott a lágy, kedves és szeretetteljes hangra. Amikor már mind tisztán látták, ki volt a hang forrása, Suzuki hátraesett a meglepettségtől.

Viki: Meglepődtél, igaz?

Ichia: Miaz, Suzuki?

Viki: Ő volt az aki bosszút állt a megölt lányért. Ő az anyám.

Nel meglepődött. Út közben Suzuki elmesélte az egészet, de nem gondolta volna, hogy az aki bosszút állt, ennyire szép lenne.

Hame: Nos? Mit szeretnétek?

Viki: A pecsétről lenne szó. Útmutatás kéne, hogy tudom feloldani.

Hame: Hmm.. Keresd meg Imerout. Az a lány a falunk mellett él. Ő majd segít. Valamint...

Viki: Igen?

Hame: Az a jel... el tudod benne raktározni a chakrád, és ha nagyon kell majd, ha feloldod, odaadja neked a megspóroltat.

 

Immár a faluban

 

Sasame: Hol voltál?

Viki: Ne aggódj. Csak... visszaemlékeztem a régi időkre.

Sasame: Értem.

Ekkor Sasame kiment a nővére szobájából, aki felugrott a tetőre, hogy onnan nézze a csillagokat.

"Tehát még sokra vihetem. Feloldom a jelet, legyőzöm a Halálangyalt, és ha kell, az életem árán is megvédem a falut."

Erre a gondolatra elmosolyodott és behunyta a szemét. 

...Eközben pedig...

...egy hatalmas háború előkészületei már folytak. A csillagos ég alatt harcosok eddzettek és készen álltak, hoyg örökre eltűntessék a föld színéről a Tűz falut.

 

 11. rész

 

Tsuchikage: A tűz falu? Ha jól hallottam akkor a nyamvadt víz el akarja oltani a tüzet....

Hiroi: Chh. Mondd, miért nem rohanjuk le őket?

Tsuchikage: Eszednél vagy? Azért nem lépünk, mert nem tudunk!

A tizenéves lány ekkor felállt, és apja felé fordult.

Hiori: És akkor? Amikor a villám ellen küzdöttünk, akkor ŐK is segítettek! Pedig nem mondhatnám hogy erejükteljében voltak, sőt még azt is meg mondha....

Tsuchikage: Csend legyen! Elég ebből. Még egy szó, és búcsút mondhatsz az akadémiás terveidtől!

Hiori ekkor kissé megszeppent, aztán durcásan lehuppant a kis fotelébe. Biggyesztette a száját, aztán a kis kézikönyvéből kezdett olvasni, miközben a Tsuchikage és a segédje a szoba túlsó sarkában beszéltek.

Kemo: Hajaj. Sok a kamasz-panasz? Hallottam a kishölgy eléggé elkanászodott.

Tsuchikage: Valóban. Most lesz a 14. születésnapja... és a legjobban egy háborúnak örülne. Furcsa egy gyerek. 

Kemo: Ilyet még nem láttam. Háborút kér? Érdekes ez a lány....

Tsuchikage: Valóban. De valamiképpen igaza lehet. Ha a víz falu legyőzi a tüzet... az azt jelenti hogy nekünk végünk. Nem tudunk a víz ellen harcolni. A tűz falu pedig erősebb nálunk - ha nekik végük akkor esélyünk sincs.

Kemo: Valóban... de az ön jelenlegi státusza....

A kage elfordult és kinézett az ablakon.

Kemo: Ha így harcba szállnák akkor a vesztünkbe rohannánk. A falut egy betegség tizedeli. Az élők gyengék. A túlélési esélyink gyatrák. Az emberek betegek és éhesek. Öngyilkosság lenne az egész.

Tsuchikage: Valóban. A tűz falu.... nem kérhet segítséget a villámtól. Miattunk. Ellenben a szél talán segít majd nekik. Hisz' a szél mindig felerősíti a tüzet, mielőtt a víz eloltaná. Hinnünk kell bennük.

 

Ichia: Újabb küldetés?

Viki: Igen. Ez egy érdekes dolog. Egy A-szintű küldetés. 

Kaien: Valójában nem tudni hányas. A Hokage nagyon hálás ennek a falunak. Tökéltesen kell teljesítenünk.

Nel: Ennyien leszünk?

Mitsigo: Nem. Még jön Kankuro és Suzuki. Aztán csatlakozik hozzánk Sassy is.

Viki: Chh...

A nő valahova a távolba nézett és a homlokát ráncolta.

Viki: Előre megyek. Megnézem milyen gyorsan tehetjük meg a távolságot a falunk között és lehet-e rövidíteni.

Meg sem várta a választ, csak elsietett.

Ichia: Mitsigo sensei? Ez mi volt?

Mitsigo: Viki sohasem kedvelte Sassyt. Valahogy mindig keresztbe tett neki. A vizsgáján... a geninen, a chuninon. Azonban...

Nel: Azonban?

MItsigo: ...a chunin vizsga után vihar tombolt. Nagyon összevesztek... aztán kimentek terepre. Összecsaptak. Azután Viki olyan képet vágott, mintha egy régi félelme bekövetkezett volna. Félt, és rettegett, de nem mondta el hogy miért. Az arcából a csalódottságot, félelmet és egy kevés magabiztosságot vehettem ki, mintha beigazolódott volna a gyanúja.

Ichia: A gyanúja?

Mitsigo: Nem tudom. Kaien?

Kaien: Sajnálom. Nem mondhatom el.

Mitsigo: Értem.

Ekkor megérkezett Kankuro és Suzuki. Nem sokkal késöbb Viki is betoppant. Lihegett, és furcsán nézett.

Mitsigo: Mégis mi...

Viki: Nem érdekes! Kövessetek!

Azzal el is tűnt a fák között. Csak Kaien érte utol.

Kaien: Valami baj van?

A lány megrázta a fejét. Habár fiatal volt, mégis elérte a jounin szintet, és elég tapasztalt volt ahhoz, hogy a megérzései jók legyenek: meglátta az emberekben a szándékukat.

Kaien: Rendben. Visszamegyek a többiekhez.

Mitsigo szomorúan bámult maga elé.

Ichia: Mi a gond?

Mitsigo: Az a tekintet... nem is tudom... mégis.. mit béltem benne felfedezni.

Suzuki: Mit?

Mitsigo: Rettegést, elszántaágot... majdnem ugyan olyat mint régebben. Csakhogy.. most mást is láttam. Vérszomjat és bosszúvágyat.

"Bosszúvágy és vérszomj? A sensei nem ilyen! Még soha nem láttam hogy a saját lelki békéje miatt bármit is tett volna ami...talán...nem ismerem? Lehet hogy ő ugyan olyan mint én? Lehetetlen! Hiszen..." (Ichia)

 

 12. rész - A vérszomj harangja

 

Kislány: Anyu? Mi ez?

Hame: Ez a vér. Ha nagy leszel... ezzel fogsz találkozni naponta. A mi feladatunk a behatolók és támadók megölése. Ha nem ezt tesszük akkor üresek vagyunk és hasznavehetetlenek. 

Kislány: Vér?

A lányka belenyúlt a piros folyadékba majd a naphoz emelte véres kis kezét.

Hame: Igen. Ha megvágod az ujjad... vér szivárog belőle. 

Ahogy a nő megvágta a kezét a lány összerezzent.

Hame: Nem! Nem szabad félned. Egy nap meg fogsz halni a faluért. A klánban senki sem halt meg betegség által, vagy a kora miatt. Mi csatákban halunk meg. A te jövőd pedig...

Ekkor megsimogatta kislánya arcát.

Hame: ...te egy tag leszel. És még veszélyesebb lesz az életed, téged kínok között fognak megölni. Ennek ellenére, még mindig ninja szeretnél lenni?

Kislány: Igen! Ha meg is kínoznak aztán meg is ölnek! Anyu?

Hame: Igen?

Kislány: Milyen érzés a halál?

Hame elmosolyodott.

Hame: Hamarosan megtudod.

 

A nap lenyugodott az aranyló égen. A kislány anyja kezét fogva állt egy sírkőnél. Amikor... kézjelek, majd a leány összeesett.

"Mi ez? Sötétség... fájdalom... ez.. nagyon rossz! Anyu segíts! Anyuu! Anyuuuu!... Miért nem válaszoltok? Félek... mindenem sajog... fázom.. egyedül vagyok... sötétség... árnyak... vér...."

A lányka végigfutott a teljesen fekete ösvényen, aminek a padlóján vastagon állt a vér. Majd egy terembe érve meglátta magát a halál angyalát. Az megnyalta a száját, majd a lány felé repült.

Kislány: Ááááá!!!

Viki riadtan ült fel a földről. Csak egy álom volt. A tűz körül kirajzolódott a három genin, valamint Mitsigo és Kankuro alakja. Aludtak.

Kaien: Rossz álom?

Viki hanyat feküdt a fűben. Az eget bámulta.

Viki: Valami olyasmi. Szerinted eljön?

Kaien: Ki? Sassy? Igen. Habbár tény és való, egy hárpia, de hűséges a faluhoz. 

Viki: Ezt én nem mondanám. Inkább sétálok egy kicsit. Egy darabig úgysem tudok visszaaludni.

Viki az ersőben sétált, amikor tőrük széguldottak felé. Gyors reakció, a támadás elhárítva.

Viki: Ki vagy? 

Ism. férfi: Óhh, csak nem hiszed hogy bedőlök ennek? Tudom hogy tudod ki vagyok. Nem meglepő hogy te jöttél rá először. Hogy az a lány....

Ekkor Kaien is megérkezett. A csata közben több tőr is elszáguldott Viki felé, de mindet kikerült. Mielőtt a férfi eltűnt volna, egy utolsó próbát tett.

Kaien: Állj meg te...

Hirtelen visszafordult ahogy a barátja térdre esett.

Viki: Franc!! Eltalált... Nem figyeltem eléggé!

Kaien: Hol jártál? Ha csatázol akkor ne ábrándozz!

A férfi hangja az ijedtségtől és a dühtől remegett. Gyorsan oda is sietett VIkihez.

Viki: Semmi bajom. Habár hason talált nem sérültem meg súlyosan... viszont ez a férfi....

Kaien: Te ismered? Miért viselkedsz ennyire furcsán? Mi ez a nézés, a figyelmetlenség... annak az embernek a mondata...  Viki, mondd mi a fene folyik itt? 

Folytatjuk...

 

 -A bűnös jele (újabb külön rész)

 

Suzuki riadtan ült fel.

Ichia: Hmm? Mi az... Suzuki, mi a baj?

Suzuki: Vér!

Ichia is hamar felugrott.

Ichia: Vér? Meg tudod mondani kié?

Amikor a lány behunyta a szemét, egy pillanatig olyan volt, mintha a hírtől minden megdermedt volna. Aztán...

Suzuki: A senseié!

Kankuro: Vikié? Mi történhetett...

Mitsigo: Tényleg, valamikor nemrég mehettek el.

Nel: Meg kell keresnünk a... mehettek?

Mitsigo: Viki és Kaien. Nem vetted észre? Egyikük sincs itt.

Nel: Akkor... sietnünk kell!

Az öt ninja elindult a holdfényben.

Egy vér pettyezte tisztásra érve meglátták Vikit és Kaient, valamint egy ismeretlen nőt.

Mitsigo: Sassy?

 

Viki: Nem... nem érdekes csak...

Kaien: Mondd már el! Nem megyünk semmire ha titkolózol.

Viki: Hamarosan meglátjátok... de addig is... nem szeretném ha miattam bukna a küldetés. Lehet, hogy tévedek, ez pedig nagy hiba lenne, főleg ha mindenkivel elhitetném amit gondolok.

Ebben a percben megérkezett egy lány. Sassy volt.

Viki: Hát te meg...

Elhallgatott amint észrevette geninei és egykori csapattársaiank érkezését. Megváltoztatta a hengnemét és a tekintetét ahogy a lányhoz fordult.

Viki: Sassy, örülök hogy ideértél. Mondd, nem esett bajod? Nemrég találkoztunk egy nagyon nagyon gonosz ninjával... nem bántott téged?

Habár kedves és aggódó hangon beszélt, mint aki a társát félti, de a hangemében gúny és megvetés bújkált. Sassy viszon el sem próbálta rejteni ellenségességét.

Sassy: Ó, dehogy, tán téged meg talált sebezni? Óó, a gazfickó, gyere, had gyógyítsam meg, és majd utána elkapom és könnyedén megölöm...

Viki: Semmi szükség rá. Jól vagyok. Nem akarom hogy erre pazaroljuk az időnket. A sebem úgyis regenerálódik: nem lesz bajom. Inkább induljunk, ha már kipihentétek magatokat.

A geninekhez fordult, majd felegyenesedett. Egy pillanatra találkozott a tekintete Ichiáéval de behunyta a szemét és elfordult. Majd Sassyre nézett. Megvetéssel szólt hozzá.

Viki: Mi ez a ruha? A víz falusi ninják hordanak ilyeneket.

Sassy: Óh, csak nem gondolod hogy áruló volnék? Ha már itt tartunk, te honnan tudod ennyire jól, hogy hogy öltöznek azok a ... azok a kutyák?

A két nő szeme ellenségesen összevillant.

Viki: Veled ellentétben, aki elrohantál a csaták elől, én nem egy víz falusit intéztem el. 

Kaien: Jó. Inkább menjünk.

Viki: Rendben.

 

A csapat immár a városban volt. A chuninok két csapatra oszoltak: Viki és Mitsigo keletre, Sassy és Kankuro délre indultak. A tag a kagehoz sietett, jelezve az érkezésüket.

Kaien: További parancsig a városban fogtok informásiót szerezni. Suzuki. Ezt a láncot akaszd a nyakadba, és le ne vedd. Maradj a többiekkel, ne váljatok el. Ennek segítségével találunk meg titeket. Ha harcba keveredtek, akkor azt is megtudjuk. Hála egy jutsunak. Enniy infó elég: Induljatok.

Ichia: Ez... annyira...

Suzuki: Ijesztő. Sose láttam ilyennek a senseit!

Nel: Olyan volt mintha csak arra vágyna, hogy megölhesse azt a nőt.

Ichia: Szerintetek mi lehet közöttük?

Nel: El sem tudom képzelni.

Suzuki: Rossz előérzetem van. Valami nagy baj fog történni.

A geninek a piacon sétáltak, amikor Nel hirtelen megállt egy stand előtt, Finom süteményeket lehetett kapni, melyek a fából készült pulton hevertek.

Nel: Vettem párat. Álljunk meg és együnk. Jó erőben kell lennünk ha valami történne...

Suzukira nézett.

Nel: ...ahogy Suzuki is mondta.

Ichia a kezében tartottak a süteményt, amikor meglátott egy kisgyereket aki vágyakozóan nézi őket. Odament hozzá.

Ichia: Éhesnek tűnsz. Mikor ettél?

Kisfiú: Én.. én úgy... e-egy n-napja...

Ichia: Ne félj. Tessék. Ezt edd meg. 

A kisfiú elkerekedett szemmel nézte a fiatal genint.

Kisfiú: Te.. n-nem eszed meg?

Ichia: Nem. Vedd csak el, úgysem vagyok éhes.

A kisgyermek kezébe nyomta az édességet, majd megfordult hogy visszamenjen a többiekhez.

Kisfiú: Te egy ninja vagy?

Ichia döbbenten fordult vissza.

Ichia: Honnan gondolod?

A kisfiú előbújt, hogy mindannyiukat jól lássa.

Kisfiú: A kage úr segítséget kért egy szörny miatt. És hallottam ahogyan beszélgetnek azzal a... 

Ichia: Igen. Ő egy tag, a mi falunk titkos hadtestéből. A hosszú, barna hajú nő a mesterünk, a rövid, vöröses hajú és a másik férfi a mesterünk egykori társai. A másik nő pedig...róla nem tudunk sokat.

Kisfiú: Ha ninják vagytok, segítsetek nekem! Az anyukám... az anyukám...

Suzuki odament a kisfiúhoz. Letérdelt elé, úgy hogy a szemébe nézhessen, megfogta a kis kezét, majd együttérzően megsimogatta az arcát.

Suzuki: Elvesztél? Ne aggódj. Haza viszünk.

A gyerek elmosolyodott, és ugrált örömében.

Nel: Mondd, merre felé laktok?

Kisfiú: Az erdőnél. Csak veszélyes oda menni, mert sok gonosz bácsi járkál arrafelé. Leülnek és valami játékot játszanak a kazükkel, aztán a földre csapnak. Sok sok rajz jelenik meg és egy furcsa dolog kezd szivárogni a földből, ami különféle emberekké válik.Aztán a városba jön és itt él. Ők általában sokat bűnöznek és...

Ichia: Mi? Ezt azonnal jelentenünk kell! Suzuki, mondd meg tudsz keresni, ha elmegyek?

Suzuki: Igen. De addig mi mit csináljunk?

Ichia: Maradjatok itt és tudjatok meg annyi infót amennyit csak lehet. Te pedig maradj velük.

Kisfiú: O-oké...

 

Viki: H-Hát te?

Ichia: Találtunk valamit! Illetve valakit. Egy kisfiú. Nagyon sokat tud! Oda kell menned megnézni!

Mitsigo: Ichia. Értékelem a fáradozásod de ez... nem a megfelő pillanat.

Ichia csak akkor kapott észbe amikor egy tőr felé száguldott. De Viki gyorsan kivédte.

Viki: Ichia! Ichia figyelj rám! Hol van...

Elhallgatott amíg az ellenfele támadott. 

Viki: Hol van az a gyerek?

Ichia: Suzukiékkal van.

Viki: Értem, köszönöm hogy szóltál. Viszont ha ő annyi mindent tdu hogy lehet életbe...

Egy fájdalmas nyögéssel térdre esett.

Férfi: Ha nem zavar... akkor folytathatnánk a harcunkat.

Viki: Eszemben sem volt figyelmen kívül hagyni téged... Hairo.

Hairo: Ennyit arról hogy nem ismersz. Jaj, szólít a mester, ideje távoznom. Viszlát!

Viki: Ne, várj! Hairo!

Ichia: Sensei? Ki volt ez?

Viki: Sassy egyik társa... illetve egykori csapattársa. Áruló.

Ichia:  Értem. 

Viki: Induljunk. Tudom hol van Suzuki. A nyaklánca miatt.

A három ninja elillant.

 

Órákkal később

 

Sassy: Csakhogy megérkeztetek. 

Mitsigo: Kankuro!!

A férfi egy ágyon feküdt.

Viki: Mégis mire véljem ezt?

Sassy: Harc.

Viki: Harc? Akkor hogy lehet, hogy egy karcolás sincs rajtad?

Sassy: Ügyesebb vagyok nála, ennyi az egész!

Viki: Ne nevettess! Kankuro mindig is jobb volt nálad!

Sassy: Volt. Már én vagyok a jobb.

Viki (suttogva): Ha lenne bizonyítékom arra hogy ő tette...

Közben folyamatosan bajtársát figyelte, akinek a légzésén kívül semmilyen mozdulatát nem lehetett látni.

Ichia: Sensei, egy pillanatra...

A két ninja kiment a sátruk elé.

Ichia: Sensei, szerinted ő volt?

Viki: Ki? Sassy?

Ichia: Igen...

VIki lehunyta a szemét, majd lassan kinyitotta.

Viki: Nincs bizonyítékom rá. Nem kockáztathatom annak a veszélyét hogy a küldetés... hogy nem tudjuk teljesíteni. Azonban...

Összeszűkítette a szemét, és komolyan szólalt meg. A hangjában düh és bosszúvágy bújkált.

Viki: Ha megtudom, hogy ő tette... akkor én magam ölöm meg.

Ichia: Dehát... ő is csak egy ember! Hibázik Kankuro sensei pedig fel fog épül...

Viki: Tudom! Viszont Kankuro nagyon sokat tett értem. Régebben...

A nő elmosolyodott, és az égre nézett, minthe ott lehetne látni a múltat.

Viki: ...Vállat vállnak vetve harcoltunk. Amikor körbevettek minket, a hátunkat a másikéhoz raktuk, és tudtuk hogy nem fognak hátulról megtámadni. Egymásra néztünk és egy bólintással jeleztük egymásnak, hogy támadjunk. Csak rá számíthattam. Persze sok kalandunkból ez még csak az egyik legkönyebb volt. Neki köszönhetem az életem. Nem egyszer mentett meg, sokkal tartozok neki.

Ichia: Értem. 

Ekkor visszamentek.

Viki: Ha Kankuro felébred, indulunk. Addig is, talán segítenem kéne neki.

Suzuki: Segíteni? A sensei gyógyító lenne?

Viki: Nem. Egyszerűen csak annyi a lényeg, hogy én konkrétan visszavonhatom a sérüléseket a jutsummal. 

Suzuki: Nem fél hogy valaki ellopja?

Viki: Dehogy! Ezt nem lehet csak úgy "ellopni". Akinek mégis sikerülne utánoznia a kézjeleimet és megidéznei a gyógyító szellemét, nagy bajba kerül. A szellem érzi, ha nem a mi vérünk folyik benne, és megöli. Ennyi az egész.

Kankuro: Semmi szükség rá. Jól vagyok... Viszont nem emlékszem mi történt.

Viki: Sebaj. Elég jól vagy? Indulhatunk?

Kankuro: Igen. Menjünk.

 

Viki: Fenébe! Mégis mik ezek a... szörnyek?

Kankuro: Nem tudom! De elég erősek mert...

Az egyik előnyűlt a csápjával és egy fának lökte Kankurot, de akkora erővel, hogy a fatörzs eltörött, a férfi pedig eszméletét vesztette.

Viki: Kankuro!

Egy másik ugyanezt tette: csak Vikivel, aki viszont nem ájult el, de egy jó adag vért kellett felköhögnie hogy újra levegőt vehessen.

Ichia döbbenten nézte a harcot, miközben ő is keményen küzdött. De nekik csak a selejtek jutottak.

Viki: Kankuro! Magadnál vagy? A fenébe!

Felállt, a szemében újfajta harag tükröződött. Mintha hirtelen úgy érezte volna, hogy Kankuro megint miatta sérült meg.

Viki: Ha tudnám A Halálangyal jutsut...

Sassy: Ne fantázilj! Harcolj!

A kemény küzdelem végül véget ért. A tűz falusiak, ha súlyos sebekkel is, de megmenekültek.

Az ellenfelek elernyedt teste hirtelen elkezdett gőzölögni, majd eltűnt. Elpárolgott volna? Ki tudja.

Viki: Kankuro! Kankuro ébredj! 

Kankuro: Franc... jól elintéztek!

A hangja vidám volt, ami mindenkit megnyugtatott. 

Viki: Hála az égnek! 

Mitsigo: Tényleg jól elintéztek! De még neked van a legjobb eseted! Alig sérültél! Legközelebb ezt én teszem meg!

Kankuro: Chh, azt hiszed, hogy olyan jó érzés?

Nem sértések voltak. Csak kis mondatok, megjegyzések, poénok. Inkább hangzottak vígasztalásnak és aggódásnak, mint szemrehányásnak. 

 

A hold már magasan járt az égen. Viki a fűben feküdt. Mindenki aludt.

Ichia: Azt hiszem elmegyek sétálni ha már felébredtem. Ne haragudj, higy felébresztettelek, Suzuki.

Suzuki: Semmi baj. Menj csak. Én alszom még, mert fáradt vagyok.

Ichia: Aludj jól.

A fiú az erdőben sétált, amikor meglátta mesterét a fűben feküdve. Oda is akart menni, de hirtelen megjelent Sassy. Sassy, aki olyan sokat vétett már, mégis úgy harcolt, hogy mindenkit megvédhessen, mintha bizonyítani akarna.

Viki: Sassy?

Sassy: Én vagyok. Jól harcoltál.

Viki: Köszönöm. Te is. 

Ekkor Viki felállt, és a nőhöz fordult.

Viki: Ne haragudj. Azt hiszem, félreismertelek. 

Sassy: Rá se ránts! Adtam elég okot rá, hogy ezt gondold rólam. Hiszen a régi énem olyan... olyan szemét volt. Sajnálom hogy annyit ártottam. Nem is tudom hogy tegyem jóvá.

Viki: Már megtetted. Harcoltál, mellettünk. Megvédted Kankurot, amikor és nem tudtam. Ez pedig sokat jelent számomra. Hiszen én sodortam őt bajba.

Sassy: Menjünk vissza a sátorba. Pihennünk kell.

Viki: Rendben van.

Ichia szíve kihagyott egy dobbanást: amikor a mestere megfordult, Sassy összehúzott szemmel gonoszan vigyorgott, majd előrántotta a kardját és a nőbe szúrta, aki felnyögött. Miután kirántotta a fegyverét, Viki a hasát fogva szembefordult vele.

Viki: E-ezt mégis mire véljem?

A fájdalomtól éppenhogy csak kijött egy hang a torkán. Ichia kővé dermedten állt egy fa mögött: Igazak lettek volna a vádak?

Sassy: Sajnálom. De nem szándékozom meletted harcolni. Soha nem is akartam! Te csak egy akadály vagy! Amikor elvégeztük a chunint, rájöttél a tervemre és kishíján megöltél, hogy észhez téríts! De nem így történt! Eddig csak azt gondoltam, akadályozlak, hogy ne állj az utamba! De mostmár meggondoltam magam: Most rögtön megöllek!

Viki: Akkor az előbb...

Sassy: Színjáték. Most pedig készülj fel. Készülj fel a halálodra, és arra hogy a víz falu lerohanja a tiéd, és megölöm a Hokagét! Én leszek az úr! És sem te, sem a kis barátaid nem állhattok az utamba!

Ekkor Ichia odarohant.

Ichia: Tehát ez a terved! Ez esetben meg kell akadályoznunk!

Sassy: Állj félre, kölyök! Veled nincs dolgom. Te semmit sem érsz.

Ádáz harc kezdődött, amiben úgy tűnt, Sassy kerül ki győztesen. Egy kis szünetet tartottak, a nő hagyta, hogy sebesült ellenfele levegőhöz jussok. Viki vagyon megsérült: egy kézzel küzdött, a másikkal a hasát kellett fognia, hogy nagyjából visszafogja a vérzést. Ennek ellenére már a ruhája teljesen véres volt, a kezéről is lecsurgott a vér.

Ichia: Ha mi nem tudunk megállítani, akkor majd a tagok!

Sassy: Ne nevettess! Hiszem mindjárt legyőzök egyet!

Odament a földön térdelő nőhöz, és leszakította ruhájának ujját, hogy Ichia is jól láthassa a vállán lévő tetoválást, amit a tagok szoktak hordani. 

Ichia: D-de... ez...

Sassy: A nagyon őszinte mesteretek ezt nem mondta? Ő volt az osztag kivégző alakulatának kulcsembere!

Ichia: Sensei? Igaz ez?

Viki kinyitotta a szemét, és fájdalmasan valahova a távolba bámult.

Viki: Igen. Igaz.

Ichia: Sensei...

Kaien: Sassy! Szóval mégis áruló lennél?

Sassy: Igen! Eddig is ellenetek dolgoztam! Megsebesítettem Kankurot és úgy csináltam mintha...

Ekkor az eddig földön térdelő nő egy hirtelen ugrással a nyakánál fogva egy fához szorította az árulót. Lehajtott fejjel állt előtte, de még mindig erősen szorította Sassyt. Amikor felnézett az arcáról düh sugárzott. Düh, bosszúvágy és mérhetetlen vérszomj.

Ichia: Sensei! Mitcsinálsz?

Viki: Megmondtam, nem? Ha kiderül hogy miatta sebesült meg... akkor a saját kezemmel ölöm meg!

Sassy: Még hogy te? Nézz magadra! Állni is alig tudsz!

Viki: Egy szóval sem mondtam hogy ennyi lenne az összes erőm! Soha, de soha nem becsüld le, a kivégzőalakulat kapitányát!

Ekkor megszorította a nő nyakát, majd egy sötét hullám beborította az árulót, és összeszorította. Vér fröccsent fel, ahogy a nő eltűnt. A távolban Hairoval harcoló Mitsigo is megkönyebbült, amikor ugyan ez történt a férfival és az összes teremtményükkel. A harcnak vége lett. Immár a küldetés is végre lett hajtva.

 

A nap felkúszott a narancssárga égre.

Ichia: Kaien parancsnok? Mondja, mégis... mikor és...

Kaien: Ezt tőle kérdezd meg. 

Ichia: Sensei? Kérdezhetnék valamit?

VIki: Hogyne, Gyere, ülj le.

A genin leült mestere mellé e fűbe.

Ichia: Sensei... maga...

Viki: Igen. Tag voltam. Felküzdöttem magam a kivégzőalakulat kapitányává.

Ichia: Akkor hogyhogy minket tanít?

Viki: Az anyám azt mondta, legyek tag. Ez egy jó poszt. Viszont amikor a mesterem meghalt, átálltam tanárnak. A haláloságyánál ültem, mivel egy csatából hozták haza- haldokolva. Szóval mellette ültem, és ígéretet tettem neki, hogy addik nem halok meg, amíg 3 genint chuninná nem nevelek. Addig tanár maradok. Az ő emlékére.

Ichia: Értem. Sensei? Maga szerint én hova tartozom?

VIki: Neked talán a kivégzőalakulatban lenne a helyed. De ezt nem én kell megjósoljam: Majd eljön a választási idő. Akkor majd te is tudni fogod, Ichia.

 

 

 13. rész - A kezdetek

 

Hokage: Micsoda? Sassy áruló volt?

Kaien: Igen. Megjátszotta magát. És majdnem megölt egy jounint.

Hokage: Mondott valamit?

Viki: Igen... hogy pontosan mit, azt nem tudom, hiszen elég jól megsebesültem... nem tudtam nagyon figyelni.

Hokage: Csak úgy nagyjából, mit mondott?

Viki: Azt hogy egy ideje már ellenünk dolgozik... összefog a víz faluval és.... és elpusztítja a miénket. Valamint... megöli magát és ő lesz az uralkodó.

Hokage: Értem. Minden esetre legalább meghalt.

Viki: Uram...

A három genin és Mitsigo és Kankuro is ugyanúgy a jouninra néztek, mint Kaien. A nő lehajtotta a fejét.

Viki: ...Sassy még él.

Hokage: Micsoda?!

A nő alázatosan térdre ereszkedett.

Viki: Sajnálom, de nem tudtam megölni.

Hokage: Nem tudtad?

Viki: Neki hasonló képessége van az enyémhez. Bolond voltam. Ha egy jutsuval támadtam volna... 

Hokage: Hasonló? Csak nem?

Viki: De igen. Sassy Kuimeko. Ők a híres család, melyet épphogy letudtunk győzni. Nagy veszteségekkel. Amikor A feketeárnnyal próbáltam megölni, valami ellentámadással kivédte azt. 

Hokage: Értem. Ezentúl a te feladatod az ő felkutatása, és kivégzése lesz! Valamint... nem halogatom tovább. A genineiddel küldetésre mész. Kémkedni fogtok a víz falu területén.

Viki: Hogyan? De hiszen még csak geninek és....

Hokage: Elég!

Viki: Igen, kérem bocsásson meg!

Hokage: Ti elmehettek! Te még maradj egy kicsit... és te is, Ichia.

Mitsigo, Kankuro, Nel, Suzuki: Értettük!

Ezzel el is mentek.

Kaien: Hokage úr, fontos küldeményem van önnek a kagetól. Ez egy szigorúan titkos tekercs. Kérem kezelje bizalmasan mindazt ami benne található.

Hokage: Renben. Kérlek távozz!

Kaien: Igenis!

Ő is elillant, kézjelek és porfelhők közepette.

Hokage: Tudom, hogy csak geninek! De meg kell tudnunk, mennyi információt kapott a víz Sassytől.

Viki: Értettem. 

Hokage: Valamint... folytatjuk a kiképzésedet, csak annyi változik, hogy a tanítványaid is részt vesznek benne!

Ichia: Kémnek képeznek minket? De hát még...

A nevelőjének dühödt sziszegésére elhallgatott. Tudta hogy nem folytathatja tovább a mondatát.

Ichia: Kérem bocsásson meg!

Ő is térdre ereszkedett.

Hokage: Álljatok fel. Ti most eddzeni mentek. Négyen lesztek ellenséges területen. Ti ketten a támadók lesztek. Suzuki a gyógyító, Nel pedig a védelemről gondoskodik majd.

Viki: Értettem. Gondolom és felderítő leszek, Tesztelem, biztonságos-e a terep.

A hokage bólintott.

Hokage: Pontosan. 

Viki: Uram! Engedelmével...

Hokage: Mehetsz, Ichia te még itt maradsz egy kicsit.

Ichia: Igen.

Hokage: Feladatom van számodra. A föld falujának ura kis gondban van. A lánya nagyon szeretne egy háborút. Azt ígérte, ha boldoggá tudjuk tenni, segít amennyire tud. Mit gondolsz? Mit tehetnénk?

Ichia: Valószínűleg itt már túl sok a feszültség. Háború lesz közöttünk. Talán ha ezt a háborút ajándékoznánk a lányának....

Hokage: Zseniális! Azonnal értesítsd őket. Ne hogy elrontsd!

Ichia: Értettem!

 

Tsuchikage: Hát te, ki vagy?

Hiomi: Na de apuu!! Hogy beszélhetsz így egy vendéggel?

Tsuchikage: Mi ütött beléd? Általában mindig rosszindulatú vagy ha... azt hiszem megértettem. Tetszik neked, igaz?

Ichia: Hö...

Döbbenten nézett az uralkodóra, miközben a lány teljesen elpirult.

Hiomi: Na de apu egy szóval se...

Tsuchikage: Nos, szóval mi szél hozott ide?

Ichia: A lánya ajándékával kapcsolatban jöttem. Megkapja a háborút. Hamarosan kitörik és..

Hiomi: És én mellettetek fogok harcolni!

Ichia: Sajnálom, nem kockáztathatjuk hogy megsérülj.

Tsuchikage: Mi lenne, ha tesztelnéd az erejét? Csapjatok össze. És fiú... ha nem használod a teljes erőd... akkor meghalsz. Látom, mikor használod az összeset, ha nem ezt látom, akkor úgy veszem hogy semmiségnek gondolod a lányom.

Ichia: Igyekszem észben tartani.

 

Hiomi: Földgólem jutsu! 

Ichia: Tűzpillér jutsu!

A lány támadásai semmit sem értek. De ekkor...

...Hiomi szeme hirtelen lilává vált, és a szemében különös írásjelek jelentek meg.

Hiomi: Nem harcolsz teljes erőből. Látom. Ez az én jutsum.

Ichia: É-értem. Tűzmadár jutsu! Villámgömb jutsu! Transzformásiós jutsu!

Hiomi: Miii? Mégis mi ez....

A lány hirtelen eldőlt. 

Ichia: Eltaláltam volna?

Ekkor meglátta a földön fekvő lányt, aki még lélegzetet is alig vett. Ichia odament hozzá.

Ichia: Jól vagy? Látod, ezért nem harcolhatsz mellettünk hisze...

Ekkor a lány teste szétfolyt és egy kéz lehúzta a földbe, hogy csak a feje látszott ki.

Hiomi: Én egy elit ninja vagyok. Chuninokat ölök. Ennek ellenére, mégsem küzdhetnék?

A hangja dühről árulkodott és csak szárnyalt a csendben.

Ichia lehunyta a szemét, majd egy puffanással eltűnt. Ekkor a lány kissé megszeppent: a fiú mögötte állt és a nyakához tartott egy tőrt.

Ichia: Nem az erőddel van a baj. Túl kiszámítható vagy. EZ nem egy klón. Tudom.

Hiomi: Mégis... honnan?

Ichia: Várható volt. Egy elit ninja sose hagyná, hogy eltalálják. Így célszerű egy klónt bevetni, és amikor ez ellenfél nem számít rá, majd megtámadni. Tudtam előre.

Hiomi: Honnan tudtad?

Ichia: Tanultam. A mesteremtől.

Hiomi: Vigyél el hozzá! Tanulni akarok!

Ichia: Tessék?!

 

Kage: Remek. Akkor a következő hónapban lerohanjuk a falut. Köszönöm. 

Ism. nő:  Az egyik jounin csúfította el az arcom. Őt ÉN akarom megölni! A genineit, és a barátait is!

Ki lenne ő?

Ism. nő: Viki Sameko.

Kage: A Sameko klán utolsó tagja? Hát rendben. Tégy amit jónak látsz...

A férfi felnézett a sötétben. Tekintete találkozott a nőével.

Kage: ...Sassy....

 

14. rész

 

Tsuchikage: Támogatom! A lányom erős, de kiszámítható. Örülnék ha egy legyőzhetetlen ninja lenne csakhát...

Ichia: Értettem... Uram... engedelmével én mennék. Teljesítettem a küldetésem. A lányával kapcsolatban pedig... Előre meg kell beszélnem a mesteremmel.

Ism. nő: Arra semmi szükség.

Egy csinos, vörös hajú lány lépett be.

Ism. nő: Tsuchikage uram, újabb vendége jött. Egy jounin... és rossz hírt hozott.

Ekkor belépett még egy nő.

Ichia: Sensei?

A nő véres ruhája a harc jeleit mutatta.

Ichia: Sensei, jól van? Mi történt?

Viki: A hokage utánad küldött. Egy járőrcsapat ismeretlen ninjákat látott errefele. Gondoltuk, jó ha utánad jövünk.

Ichia: Jöttek?

Viki: A társaid is itt vannak. Suzuki éppen Nellel van, a kórházban. Sajnos ők elég jól megsebesültek. De ami miatt jöttem...

Tsuchikage: Szóval... a víz, igaz? Értem. Számíthattam rá, hogy hadat üzennek - nekünk is. Mondd mi történt az úton idefele?

Viki: Megéreztük a jelenlétüket, így megálltunk egy tisztáson. Sötétkék ruhájuk volt... talán... egy elit alakulat lehetett. Harcba bonyolódtunk. De szerencsénkre nyertünk. Viszont kénytelen voltam megidézni a Shinobim egyrészt a harc miatt, másrészt mivel az egyikünk súlyosan megsebesült.

Tsuchikage: Értem. Ez esetben kérlek tartózkodjatok itt, amíg fel nem épültök. Értesítem az uratokat, hogy az én kérelmemre maradtok távol. Kaptok egy szállást. Ha jól tudom, két lánnyal érkeztetek. Ők egy szobában lesznek. A fiú is külön szobát kap. Így megfelel?

Viki: Természetesen. Hálásan köszönöm az ajánlatát. Ha tehetek valami Önökért, akkor nagyon szívesen vállalom.

Tsuchikage: Nos... lenne valami.

A lányára nézett.

Tsuchikage: Képes lennél őt egy igazi ninjává faragni? Ereje van, de kiszámítható.

Viki: Szívesen. 

Tsuchikage: VIhetek a genineket is. Hadd tanuljanak! Ha jól tudom... akkor te a tűz falusi titkos hadtest kapitánya voltál. Jelenjeg ezt a posztot Kaien Kuroshino töltö be, igaz? Őt is idehivatnám. 

Viki: Valóban. Csak...ő jelenleg... egy titkos, A szintű küldetésen van. Az út megtételéhez szükséges idő, valamint a megbízás időtartama alapján egy hét múlva ér vissza a faluba, hogy csatlakozzon az alakulathoz, egy szörny kivégzése miatt. Több küldetéséről nem tudok.

Tsuchikage: Sajnálatos. Nyugodtan öltözz át. Véres ruhába nem lehet jól eddzeni.

Viki: Köszönöm.

Tsuchikage: Elmehettek. Ikerino megmutatja a szállásotokat és körbevezet a faluban.

 

A galamb magasan repült az égen, lábán a tűz falunak szánt üzenettel. A Sikolyok völgye felett, a Halál-erdőben lejátszódott véred csata irányába. 

Mitsigo: Egy galamb? Mi lehet a lábán?

Kankuro: Nézd meg ha annyira érdekel!

A férfi az árnyékban ült, lehunyt szemmel a fának dőlve.

Mitsigo: Chh! Mit sem változtál! Mindig is, ha nem volt dolgunk, henyéltél.

Kankuro kinyitotta a szemét. Az égre nézve meglátta a magarat, és lábán lévő üzenetet. Az pedig egy gyűrűben volt. A férfi szeme tágra nyílt és gyorsan felállt.

Kankuro: Az ott egy kék gyűrű? A víz falu!

Gyorsan el is kapta a madarat, és leszedte a lábáról az üzenetet.

Kankuro: Ez... lehetetlen....

Mitsigo: Mi a baj?

Kankuro: A víz hadat üzent nekünk!

 

Kaien: Hát.. hát ez... te meg... mit csinálsz itt? Küldetésen vagyok, ha nem vennéd észre!

Dóri: Sajnálom! Kaien úr! A víz falu hadat üzent nekünk!!

Kaien: Tessék?! 

Dóri: Szükségünk van az erejére!

Kaien: De az út három nap! Mégis hogy lrhetnék oda ennyire gyorsan?

Dóri: Úgy mint én! Kérem, hagyja hogy a jutsum alá vonjam. Az út 10 percig tart így is... de... sokkal gyorsabb.

Kaien: Rendben van.

Dóri: Kékmadár jutsu...

Hirtelen egy ezüstöskék színű madár lecsapott rájuk. Majd minden elsötétedett. A férfi egy ismeretlen világban találta magát, és habár fogalma sem volt, hol van, hiszen minden fekete volt, nyugodtnak tűnt.

Kaien: Te egy elit ninja vagy?

Dóri: Én a hokage személyi testőrének tanítványa vagyok. 

Kaien: Értem. Mondd csak, hol vagyunk?

Dóri: Ez itt a jutsum. Sajnálom, hogy ennyire fekete, viszont tudom változtatni. Úgyhogy....

A lány egy fehér színű tintával egy jelet rajzolt a földre, majd elvágta az ujját, hogy néhány  vonalat vérrel kiélesítsen. Ez után kézjeleket használt, mághozzá egyáltalán nem hivatalosakat.

Kaien: Hát ez...

Hirtelen a faluban találták magukat. Vagyi csak látták mi történik.

Dóri: Láthatjuk mi történik egy bizonyos helyen. Ez a jeltől függ.

Ekkor a kép szertefoszlott, és a föld falu bejáratánál jelentek meg. A 49-es csapat már várta őket. Majd ismét a jutsu alatt voltak, immár mindannyian.

Dóri: Ha nem gond, most nem alkalmaznék újabb jutsut. Tartalékolnom kell az erőm.

Viki: Rendben. Kaien, hallottad?

Kaien: Igen bár elolvashatnám a levelet...

Dóri: Itt van nálam a másolata. Pontos másolat, még a tintafoltok is ugyan ott vannak. Ez az én másoló  jutsum. 

Kaien: Lenyűgöző. Lássuk csak. 

"Tűz falu! Adjátok meg magatokat a túlerővel szemben. Ha van egy csepp eszetek, akkor nem húztok velünk ujjat! A következő blokkolt sorok csak a Sameko klánra vonatkoznak, valamint a barátaikra, és az utolsó tag genineire."

Kaien: Kai! Olvasom tovább.

"Valamint... a Sameko klán készüljön a végeleges kiírtásra! Amennyiben az utolsó tag okosabb, mint a többi volt, és behódol nekünk, akkor nem fogjuk bántani....

....AZT a lányt...és megőrizzük a titkát hogy ne öljék meg... olyan hamar...."

Viki: Az nem lehet hogy... A fenébe!

A hangja remegett a dühtől és a kétségbeesettségtől. Ősszehúzta a szemét, és a kezét ökölbe szorítva gondolkozott a megoldáson.

Ichia: Sensei mégis mi...

Az árnyak szertefoszlottak, és a falu került a szemük elé.

Dóri: Itt is lennénk.

Kaien: Beszélhetnék veled?

Viki: Igen.

Kaien. Rendben. Tudni szeretném hogy mit jelent az üzenet utolsó része. Kövess. 

A két ninja eltűnt.

 

Nem sokkal később Ichia találkozott a hadtest vezetőjével és bajtársnőjével.

Ichia: Sensei? Mit értettek az alatt, hogy megtartják a titkot és nem bántják AZT a lányt?

A nő ökölbe szorította a kezét, majd kiengedte. Habár nyugtalan volt, úgy próbált viselkedni, mintha egy egyszerű kérdésre válaszolna.

Viki: Fogalmam sincs. Lehet hogy egy falubeli lányról beszélnek.

Ichia: De azt írták hogy a Sameko klán érthet...

Kaien: Elég legyen! Ha azt írták, attól nem biztos hogy úgy van! Nem fordult meg a fejedben, hogy lehet hogy csak azt akarják, hogy bizalmatlanok legyenek az emberek?

Ichia: Én csak...

Kaien: Ahj. Te még csak egy genin vagy... honnan tudhattad volna.

Nagyot sóhajtott.

Kaien: Egy embernek sem szabad belefolynia egy család ügyébe, még ha az titkolna is valamit. Ezt tartsd észben. Minden esetre...Az első része az érdekes. Kérlek próbáld meg kigondolni mi lehet a stratégiájuk.  Jól vág az eszed, neked sikerülhet. Menj kezdj dolgozni rajta, vagy eddz. Engem nem érdekel, de töltsd hasznosan az időd.

Habár a jouninok már messzebb jártak, Ichia még látta ahogy a mestere lehunyja a szemét, és mond valamit a társához fordulva. A fiúnak elállt a lélegzete ahogy rájött, mi állhat a Kaien kapitány hirtelen haragja mögött.

Ichia (gondolkozva) : Mond neki valamit....Kö-szö-nöm... mi? A sensei titkol valamit! Az magyarázza meg Kaien úr hirtelen támadt haragját, és hogy gyorsan elterelte a témát...Megpróbál kivonni ebből! Ezek szerint, Van valaki a Sameko klánban, aki... 

...akit a mesternek meg vell védenie! De ő hűséges, és ha nem lesz áruló akkor... ez magyarázza azt a viselkedést, amikor meghallotta az üzenet végét... 

Ichia arra döbbent, hogy a jouninok már nincsenek sehol sem. Az utca üres volt, és a szél hangosan süvített végig a házak között. Mintha az egész falu üres lenne. A házakban nincs senki. 

Ichia: mi történt? Az előbb még...

Akaratlanul elindult a főkapu felé. Nem azt várta, ami fogadta. Halott tűz falusi ninják. Aztán a távolból egy rémült kiáltás hallatszott. Ichia ösztönösen a hang irányába sietett. Ahol egy sötét árny végzett egy csapattal és egy férfival. 

Ichia: Mégis mi...

A fiú döbbenten vette észre: a földön fekvő árnyak mind tűz falusiak! Ráadásul... ők mind az ő ismerősei! A csapattársai, a mestere, a hadtest kapitánya, Mitsigo, Kankuro... Ekkor tűnt fel neki....

...hogy a falu azért üres, mert a lakosságot elűzték, a ninják halottak, valamint... az árny amely most rámeredt... Sassy volt! 

Ekkor minden szertefoszlott és Ichia a szobájában találta magát. Már nem egyszer álmodott ilyeneket. Azonban az eddigi, ehhez hasonló álmai mind valóra váltak. A haját elsöpörve a szeme elől hátradől az ágyán, és az álmán gondolkodott. Ijedten jutottak eszébe az üzenet mondatai.

"Valamint... a Sameko klán készüljön a végeleges kiírtásra"

Ez azt jelenti, hogy az egész klán le fogja mészárolni Sassy? Ez nem olyan lehetetlen, hiszen életbe van és bosszúra szomjazik!! A fiú a homlokára tette a kezét és a szemét lehyunva gondolkozott.

Ichia: Csak.. képzelődöm... lehetetlen hogy legyőzzék a senseit... és ez bizonyára csak egy rémálom volt. Korábban is voltak álmaim, amelyek nem teljesedtek be. Azonban... ha ez nem egy rémálom...

...tennem kell valamit. Meg kell védenem a falut! Akár... az életem árán.

 

Miközben a fiú gondolkodott, vészjósló felhők szálltak a falu felé. Az eső csak úgy zuhogott, dörgött és villámlott. A tomboló viharon kívül semmi hang nem hallatszott. Ichia most először érezte azt, hogy egyedül van a házban. Eddig is így volt, de mintha valakik mindig ott lettek volna neki. A barátai. Az álom láttán úgy érezte, hogy el fogja veszíteni őket. A tehetetlenség fájdalmas érzete megbénította a végtagjait.

 

 15. rész (sajnos egy kis ideig nem tudtam írni, szóval leírom a mostani részt, és az elmaradtak helyett egy külön " epizódot " )

 

Az ég kezdett tisztulni. Az eső áztata föld illata belengte a falut. A nyár közeledtével egyre gyakoribbak voltak az efféle zéporok és viharok, melyek bőségesen látták el a rizsföldeket a terméshez szükséges tömérdek vízzel. Már reggel volt, a madarak scicseregtek és a falu úgy tűnt visszatért a rendes kerékvágásba. A környező hegyek habár megvédték a falut a hatalmas széláramoktól melyek más, fennsíki falukban pusztítottak, a tűz védékének még nem szabadott megnyugodnia. Az eső, ezúttal nemcsak jót hozott, hanem véres jövőt ígért a falusiak számára. A túl sok víz miatt összedőltek a házak, és úgy tűnt, hogy nem csak a víz falu, de maga a víz elem is el akarja pusztítani a falut. 

Ichia: Sensei! Hát itt van!

Viki: Valóban. Jól aludtatok?

Suzuki: Én nem. Túl hangos volt a vihar... 

Nel: Szintén.

Ichia: Öömm... én sem. Nem hagy nyugodni ami mostanában történt... az árulás, az a sok titok...

Viki: Értem. Ezek szerint nektek sem volt nyugodt éjszakátok. Aggódom a falu helyzete miatt. Így hát úgy gondoltam, hogy ma besegítünk az építkezésben. 

Hokage: Ez jó ötlet, azonban feladatom van számotokra.

Viki: Hokage uram?

Hokage: Elmentek a sz-él faluba és segítséget kértek tőlük. Kell a szél támogatása.

Viki: Értettük. Ichia, Nel, Suzuki, csomagoljatok. Még ma elindulunk. HOzzatok 3 napra elegend élelmet, vizet, tekercset és felszerelést. 

Hokage: Pontosan. Te menj Aimi-hez. Ad egy tekercset, aminek amivel egy házat tudsz építeni. csak úgy teszel, mintha megidéznél egy shinobit, és megjenik a ház. Később ugyanezzel a folyamattal el is tüntetheted. Így hordozhatóvá válik. Ezt majd megtarthatod, a későbbiekben hasznát veszed majd.

Viki:Értettem! 

Hokage: Menjetek.

 

3 napnyi járás után, végre a Szél faluban

 

Kage: Rendben. Mellettetek fogunk harcolni a víz ellen. Hosszu út van a hátatok mögött, kérlek, pihenjetek egy kicsit. Addig is nyugodtan élvezzétek a forróvizes fürdőinket és egyéb előnyeinket. A mai nap még tartózkodjatok itt, ha ezt megteszitek, akkor a ti oldalatokon fogunk állni.

Viki: Hálásan köszönjük, és az ajánlatát elfogadjuk.

A nő fejet hajtott.

Kage: Most menjetek.

 

Viki: Nos? Hova menjünk először? 

Nel: Én leginkább egy forró fürdőre vágyom.

Suzuki: Szerintem is az lenne a legjobb.

Ichia: De együnk előtte valamit, nem? Hosszú volt az út, és jó lenne ha végre ehetnénk valami meleget.

A jounin bólintott.

Viki: Egyetértek. Mit szólnátok mondjuk... Ramenhez?

Suzuki: Az jó lenne!

Ramenes: Hozhatok még valamit?

Nel: Én kérnék egy pohár vizet.

Ramenes: Azonnal hozom. Addig is jóétvágyat.

Nel: Áhh, de rég ettem meleg ételt... Mikor is?

Suzuki: Azt nem tudom, de minimum három napja!

Viki: Egyetek amennyit szeretnétek. A küldetésünk költségvetésébe bőven belefér. Ez egy fontos küldetés. Szóval az erre kapott pénzből bőven kijön. A hokage úr még emellett fizetést is ajánlott nekünk. Fejenként ötven yen-t. 

Suzuki: Ötven yen? Körülbelül 10 küldetésért kapok ennyit!

Viki: Igen, azonban ne felejtsd, hogy ez mennyire fontos. Ha végeztetek akkor indulhatunk is.

 

Nel: Már régóta vártam erre... Habár nálunk is van fürdő... de ha jól emlékszem, akkor kicsit más a fal...

Ekkor mestere is beszállt a gőzölgő vízbe.

Viki: Valóban. Nálunk a férfi-női fürdőrészleget rendes faléc , nem pedig bambusz választja el.

Suzuki: Sensei, maguk sokat jártak már a fürdőrészlegben, igaz?

Viki: Mitsigo, én,  Kankuro és Kaien már akkor odajártunk, hogy chuninok lettünk. Mindig, amikor a csapattal küldetésezni metünk, visszatértünkkor pihenésként elmentünk fürdőzni.

Suzuki: Dehát Kaien hadnagy nem is a társuk! 

Viki: Igen, viszont ő a legjobb barátom. Az életem is rá bíznám, szóval egyértelmű, hogy közös programokat isz szerveztünk-

Nel: Dehát Kaien kapitánnyal nem is fürödhettek együtt! Ő a férfi maga a női részlegben volt... vagy nem?

Viki? Ez csak természetes! Viszont Kankuro szeretett ilyenjkor beszélgetni, és nem lett volna kivel, ugyanis a mesterünk nem volt valami társalgós típus.

Nel: Értem.

Suzuki: Szegény Ichia! Neki most nem volt társa. Mi pedig nem mehetünk át, és ő sem jöhet ide.

Viki: Ajj, ne aggódj! Ichia tipikusan olyan, aki gyorsan szerez barátokat. Mire kimegyünk, már biztos együtt társalog majd valakivel.

 

Ichia: És mondd csak, te már chunin vagy?

Haru: Igen. Habár egyidős lehetek veled, de engem már korábban képezni kezdtek szóval... amúgy te nem idevalósi vagy, igaz?

Ichia: Igen. Én a Tűz faluból jöttem, egy fontos küldetéssel bíztak meg.

Haru: Egyedül jöttél?

Ichia: Nem. Itt van a mesterem, és két csapattársam is, csak ők a női részlegben tartózkodnak.

Haru: Értem. Ha gondoljátok, majd körbevezetlek benneteket.

Ichia: Azt hálásan megköszönnénk.

 

-Az első chunin (külön rész)

 

Viki: Lassan ki kéne mennünk. Nem szeretném hogy rosszul legyetek. Gyertek.

Mind a hárman kijöttek, és magukra rakták a törölközőjüket, majd bementek a házba, hogy megtörölközzenek és felöltözzenek. Mikor kiértek, Ichia már ott volt és egy fiúval beszélgetett. Amint odaértek hozzájuk, mind a két fiú felnézett.

Ichia: Áhh, sensei! 

Viki: Szia Ichia, na, milyen volt a fürdőzés?

Ichia: Remek.

Viki: Az jó. Ő itt kicsoda?

Haru: A nevem Haru Simotechi. Szél falusi chunin vagyok. 

Viki: Értem. A nevem Viki Sameko. Ő itt mellettem Suzuki és Nel. Ichiát pedig már bizonyára ismered.

Haru: Igen... és... Sameko-t mondott? 

Viki: Igen. Hallottál rólunk?

Haru: Csak annyit hogy hat klánból ez az egy került ki győztesen, aztán egy gyilkos miatt csak egy tagja maradt életben. És hogy ő jelenleg tanár. Csak ennyit tudok...

Viki: Ez igaz. Ennyi bőven elég is.

A jounin elmosolyodott.

Viki: Ichia, ti még nyugodtan maradjatok. Ha kerestek minket, akkor a központban leszünk.

Haru: Ne vezessem körbe magukat? Szívesen megtenném. De csak ha maga is szeretné.

Viki: Nem, köszönöm. És Haru, nyugodtan tegezhetsz. 

Haru: É-értettem. Köszönöm. VIszlát!

A három ninja elment és Ichiáék a fürdő előtt maradtak. 

Haru: Hú, a mestered egész kedves.

Ichia: Igen. A tiéd is biztos az-

Haru: Bár az lett volna! Igazából egy csatamániás volt. Nem érdekelte ha meghalunk. Úgy halt meg ahogy élt. Bolnod volt, mert nekitámadott egy teljes csoportnak, akik a területünkre jöttek kémkedni. Meg is halt.

Ichia: Igazán sajnálom.

Haru: Ugyan! Talán jobb így. Na mindegy. Szerintem keressük meg a csapatodat, hamarosan este lesz.

 

- A szálláshelyen -

 

Kage: Három szobát kaptok. EGy a fiúnak, egy a mestereteknek és egy a két lánynak. Holnap teljes ellátástban részesültök, adunk ételt és tekercset az útra, valamint a határig kísérünk titeket. Ebben az esetben, mint minden ehhez hasonló helyzetben követnek tekintünk titeket. Így hát az ehhez méltó bánásmódban részesültök. Legyen kellemes éjszakátok.

Viki: Köszönjük.

Mindenki elindult a szobája felé. Suzukinak és Nelnek a szoba két felén volt ágya, és Eriko-nak (Suzuki)  is szántak fekhelyet. Ugyanígy Suzu, Gobi (Vikii) és Kyubi (Ichia) is megtalálta a fekhelyét.Az éj leszállt és a falu elcsendesült.

Másnap reggel a csapat megkapta a felszerelését, Ichia pedig elbúcsúzott Harutól. A fiú már tudta hogy mit kell tenniük, és hogy mért jött ide a 49-es csapat.

Ichia: Viszlát Haru! Találkozunk a fronton!

Haru: Oké, ottleszek! És meg ne halj! Viszlát!

 

A harmadik napon végre meglátták a Tűz falu határát.

Viki: Na végre! Hamarosan ott leszünk. Siessünk!

A kapunál Kaien várta őket.

Kaien: Csak hogy itt vagytok! Nagy hírem van! Részt vehettek a chunin vizsgán!