Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A meglepetés ereje! A Tűz falu elesik?

2013.08.09

 Kaien: Azonnal hívj ide minden harcképes ninját! 

Asszisztens: Igenis!

Kaien: Miko! Állíts készenlétbe minden kórházi szobát, ápolót, és sanitäts ninját! Minden gyógyszerből és ellenanyagból 50 legyen minimum! Hozzatok annyi kötszert amennyit csak fel tudtok halmozni!

Miko: Igen uram!

Kaien: Most azonnal, kezdjétek meg a járőrcsapatok szervezését! 10 fő! Minimum 2 jounin!

Ninja: Értettem!

A férfi csak osztotta a parancsokat; egymás után jöttek be majd mentek ki az emberek a parancsokat teljesítve.

Kaien: Ichia Keiro!

Ichia: Igen!

Kaien: Jelentést!

Ichia: Igen! A férfi egyedül volt. Puszta két perc alatt végzett 4 társammal, majd kishíján velem is. Aito megjelenésével előnybe kerültünk, azonban súlyos sérüléseket szenvedett. Az ellenfelünk elmenekült. 

Kaien: ...Értem.

Minden elcsendesedett. A parancsok kiosztása miatt mindenki elfoglalt volt, és senki sem járt a környéken. A teremben csak az asztal előtt álló Ichia, valamint a székében ülö, az asztalon támaszkodó Kaien volt. Kezét összefonta maga előtt, és mereven előre nézett. Nem szólalt meg egy jó darabig.

Kaien: Nem fogják túlélni.

Ichia: Mi?

Kaien: Katsumi és Aito. Nem tudnak nyerni egyszerre 10 ellen, főleg hogy Aito lesérült.

Ichia: Tessék?! Akkor azonnal indulnunk kell, hogy...

Kaien: Nem lehet..

Ichia: De ha nem tesszük akkor meg fognak halni!..

Elhallgatott, amint a férfi ingerülten az asztalra csapott. Hirtelen rádöbbent: Túl messzire ment. A férfi egyik keze a szeme előtt volt, mélyen lehajtott fejjel. Másik kezét ökölbe szorította, úgy tartotta az asztalon.

Kaien: Elhiheted.. nekem sem könnyű ez a döntés. Ők ketten.. olyanok mint a húgom és az öcsém.. és most döntöttem a halálos ítéletükről..de nem tehetek mást...

Elhallgatott, a fogait összeszorította. 

Kaien: Valószínűleg.. sok más ninja fog még meghalni az irányításom alatt... Az is lehet, hogy a lehető legkegyetlenebb döntéseket hozom, de ha a falu fenn tud maradni ezek által.. akkor nem bánom ha gyilkosnak neveznek.

Ichia: Sajnálom. Messzire mentem.

 

Eközben a templom közelében...

Aito: Hogy lehet, hogy már egy jó fél órája itt kószálunk, de senkivel sem akadtunk össze?.. Még csak nem is rejtegetjük magunkat.

Katsumi: Fogalmam sincs de... lehet hogy csapda..

Aito:  Hmm.. nem mondod. Minden esetre... ha ez egy csapda akkor biztos nem úgy jönnek ide hogy veszítenek.. 

Katsumi: Gondolod hogy többen jönnének?

Aito: Minimum ketten. Esélyünk sem lenne.

Katsumi: Sokat változtál, régen soha nem mondtál volna ilyeneket. Semmi kedvem itt elpatkolni, szóval nem is fogok.

Aito: Te.. még nem láttad őket.. ha harcoltál volna velük nem lennél ennyire magabiztos..

Katsumi: ..ennyire.. erősek?..

Aito: El sem tudod képzelni.

Katsumi: A..Aito... ez?... 

Aito: Francba!

 

A terem megremegett. A földön ugráltak a kavicsok a remegés által, a szürkülő ésgbolt vörös lett a robbanás okozta tűztől és feszálló portól.

Kaien: Ez!!

Ichia: Onnan jött ahol...

A férfi nagyot nyelt.

Kaien: Igen.. valószínűleg egy csapda volt.. nem hiszem, hogy a Densetsuno 10 sétált volna bele... ez pedig azt jelenti..

A teremben immár Suzuki és Nel is ott állt.

Kaien: ..Katsumi és Aito valószínűleg meghalt.

Suzuki: N..Nem lehet...

A lány a földre rogyott.

Nel: A... sensei.. meghalt?..

Tágra nyílt szemekkel bámulta a porfelhőt, mintha nem is akarná elhinni amit lát. A lába meremegett majd kisvártatva ő is a padlóra rogyott, támaszkodva. Nem sírt, még mindig ugyan olyan megdöbbenten és sokkoltan bámult maga elé, mint azelőtt. Nem reagált semmire, a külvilágot immár nem is észlelte.

Ichia mereven állt. Csak nézte az erdőt, ahol a robbanás történt. Kaienre pillantott, majd kisétált az ajtón. Visszafordult, és a lányokhoz szólt. Tekintete olyan hideg volt, mint a jég, immár semmi érzés nem volt a pillantásában.

Ichia: Suzuki, Nel. Nektek is parancsotok van. Ideje indulni. A siránkozás semmin sem segít. Már vége van.

Majd kisétált az ajtón. Suzuki felsegítette Nelt a földről, majd kisétáltak.

Suzuki: Ichia... te.. egyáltalán nem is sajnálod a senseit?.. Hiszen ti olyan közel voltatok egymáshoz, de te!!

Ichia: Nem mindegy?!

Erre Nel ellökte magát Suzukitól, Ichia elé sietett, majd a ruhájánál megfogta. Az arca hihetetlen dühről árulkodott. Ichia ugyan olyan komoly arccal nézett vissza rá, kissé meglepődve. Suzuki tőlük fél méterre állt, meglepődött barátnője hirtelen haragján, és azon a mérhetetlen dühön, amivel a fiúra bámult.

Nel: Csak ennyit tudsz mondani?! Ő nevelt minket ninjákká, védett meg, és a felettesed is ő volt, de te csak ennyi részvétet tudsz mutatni amikor meghal?!

hangja szárnyalt a csendben. Immár a Hokage szobájától messze jártak, a bejártat közelében. A fiú elhúzódott a lány elől, és elsétált mellette. Miután megtett két métert, hátra nézett. Tekintete hideg, hangja közömbös volt, szemöldökét kissé összehúzta, úgy válaszolt.

Ichia: Nem halt meg.

Majd tovább sétált. A két lány még mindig ugyan úgy állt. Teljesen megdöbbenve, mozdulni se bírtak.

 

Ninja: Suzuki! Nel! Nem láttátok Ichiát? A mi járőrcsapatunkba osztották be de.. mi történt?

Suzuki megrázta a fejét. 

Suzuki: Majd később..

Elhalgatott, ahogy a hangja megremegett, majd tovább sétáltak. Majd hallottak valamit. 

Férfi: Mi? Mondd, hogy viccelsz!

Fiú: Nem... viszont biztos élnek!

Férfi: Igen. Belőlük ezt nézné ki az ember.. Mit tervezel? Hogy elmész oda?

Fiú: Persze.. nemrég.. egy barátom is  értesítettem. Ő is odamegy.

Férfi: Veletek megyek. Ha harcra kerül a sor, akkor jól jön ott egy hozzám hasonló.

Fiú: Köszönöm.

Férfi: Alapvető. Viszont az, hogy ennyire félre hívtál.. nem akarod hogy valaki más is megtudja azt amit tervezel, igaz?

FIú: Igen. Nem lenne jó, ha valaki most meglátna engem itt.. Te szabadon vagy beosztva, cirkálásra, viszont én agy röghöz kötött őrség tagja vagyok.. nem kaphatnak el.

Férfi: Akkor jobb ha mész. Fél óra múlva találkozzunk a városfal melletti területen.. ott ahol nem őrzik.

Fiú: Rendben.

Suzuki és Nel átnéztek a házak között, de már csak az egymagában ácsorgó Hideakit látták meg. A másik személy már rég eltűnt. Hideaki is visszasétált a klán épületébe.

Suzuki: Ez mi volt?

Nel: Nem tudom.. de fél óra múlva ott leszünk MI IS annál a pontnál. Követjük őket.

 

Fél óra múlva az őrizetlen területnél, Suzuki és Nel a falon lapulva várták a fejleményeket. Arra számítottak, hogy a rejtélyes második személy már ott lesz, de rajtuk kívül más nem tartózkodott ott. Ekkor megérkezett Hideaki.

Hang: Áhh, ideértél!

Hideaki: Rejtőzködsz?

Hang: Igen.. ameddig nem voltál itt, gondoltam kicsit elrejtem magam.

Majd egy homályos alak jelent meg, körvonalai kiéleződtek. 

Ichia: Ezt Kaientől tanultam.

Hideaki: Elképesztő.

Ichia: Igen. De ameddig mozgunk, visszaveszem.

Alakja újra elhomályosult, mejd eltűnt.

Ichia: Indulhatunk.

Hideaki: Rendben.

Ezzel elsiettek. Suzuki és Nel lemásztak a falról.

Nel: Suzuki menjünk utánuk!

Suzuki: Rendbe...n?

Érezte hogy valaki megragadja a csuklóját. A két lány kissé megkönnyebbülten, ugyanakkor rémülten fordult hátra: lebuktak, a Suzuki karját fogó fiú ugyanis Ichia volt. Dühödten nézett a két lányra.

Ichia: Ti követtetek?!

A lányok csendben álltak. A fiú még mindig dühödten nézett rájuk, majd lassan lehunyta a szemét, és a pillantása nyugodt lett.

Ichia: Menjetek vissza az őrhelyetekre. És eszetekbe se jusson követni.

Suzuki: A fenéket! Mi is megyünk!

Nel: Igen! Ha akarod ha nem! Ha meg akarsz állítani minket, ahhoz meg kell ölnöd!

Majd elengedte a lány karját, elsétált mellettük. A lányok még látták amint kézjelek sorozatát használja, majd homályosulni kezd.

Ichia: Tudtam hogy ez lesz. Siessetek.

Suzuki: Ezaz! 

Nel: Induljunk! Mielőtt még valaki elkap minket..

A lányok előresiettek, majd 100 méter megtétele után feltűnt elöttük Ichia és Hideaki.

SUzuki: Ichia, kérdezhetek valamit?

Ichia: Természetesen.

Suzuki: Miért nem rejtőzködsz végig? Ha valaki meglát..

Ichia: Suzuki... 

Ezzel elszántan elmosolyodott.

Ichia: Én a tagok hadnagya vagyok. Hiába osztanak be valahova, egy küldetés felmerülésével elhagyhatom a posztom. És.. egy tag küldetése lehet hogy teljesen más, mint ahogy azt várnánk, nem?

Suzuki: Igaz.. és Hideaki?

Ichia: Hideaki cirkálónak lett beosztva. Valamint ő egy fontos klán feje, a kivégző osztag kapitányának a bátyja. Ez egy hihetetlen rang. Ráadásul ő egy S osztályú ninja. Nem kérdőjelezheti meg senki a Hokagén kívül.

A férfi elmosolyodott.

Hideaki: Pontosan. Na de lassan neki is ide kell érnie...

Ichia: Áhh, itt is van! Rég nem láttalak, Haru!

Nel, Suzuki: Haru?!

Haru: Mi? Suzuki és Nel is itt van? Mi az, csak nem lebuktál?

Ichia félrenézett.

Haru: Haha! De ha ez megnyugtat...

Aimi és Kin jelentek meg.

Ichia: Bagoly mondja verébnek!

Hideaki: Na jó.. mehetünk? Kicsit többen, de legalább több esélyünk van.

Aimi: Kaede is észrevett ám minket!

Hideaki: Ó? A Sassyvel való harc óta nem láttam. Megnyugtató, hogy ő is itt van. Végül is, a Densetsuno 10 elleni harcban jól jön 2 S-osztályú ninja.

Kaede: Valóban. Rég nem láttuk egymást, Hideaki.

Hideaki: Heh.. ja.

Kaede: Mint a régi szép időkben?

Hideaki: Mondhatni.

Ichia: Ti... ismeritek egymást? Mármint..

Hideaki: Igen. 

Kaede: Hideaki volt a riválisom.

Hideaki: De később inkább ösztönöztük egymást a fejlődésre, és legjobb barátok lettünk. A kiűzetésem után is komunikáltunk. Ő volt az egyetlen, aki hitt nekem.

Ichia: Értem.

Kaede: Na akkor.. indulhatunk? Készültem 1-2 gyógyító ninjutsuval Katsumiék számára.

Hideaki: Remek! Akkor mehetünk!

 

Katsumi: M..Mi történt?

A nő felült, és meglátta Aitot nem sokkal előtte. Egy vérrel írt pecsét mellett ült, a homlokát fogva.

Katsumi: A...Aito!!

Odasietett a férfi mellé. Mindketten több sebből véreztek, de Aito -a hárítás és az előző harc sebei miatt- sokkal rosszabb állapotban volt.

Aito: Ó, basszus. Ezt rendezen megszívtuk. Egy csepp chakrám sincs már.

Katsumi: Én.. nem tudok gyógyítani mint Kaien..

Aito: Nem baj! Regenerálódj szépen. Nekem ígyis-úgyis mindegy.

Egy csattanás. (Viccesen fogalmazva, Katsumi istenesen képen teremtette Aitot. xD )

Katsumi: A francokat! Maradj nyugton. Kötözni azért tudok.

 

Hideaki: Már nem járunk messze, nézzétek! Ott egy nagy területen nincsenek fák... és a füst is onnan szállt.

Ichia: Akkor mire várunk? Shinobi idézés!

Megjelent Ichia Shinobija.

Ichia: Így gyorsabb! Pár percen belül odaérünk!

 

Katsumi: Ez meg?

Hátrafordult. Gyanakvón nézte az erdőt.

Aito: Lehet hogy ők azok, be akarják fejezni amit elkezdtek. Franc...

Ezzel megpróbált talpra állni, de nem sikerült neki. Katsumi előtte volt, félig térdelt, olyan pozícióban, hogy bármelyik percben vissza tudjon verni egy esetleges támadást. Mögötte Aito is már előkészített egy fegyver tekercset, lerakta egy kőre, ujját a szájához emelte (ugye elharapja az ujját, végighúzza a tekercsen és fegyvereket idéz meg), védekező pozícióba helyeztkedett, mellyel bármely pillanatban félreugorhat. Közben Katsumi gyorsítottan regenerálódott, hogy minnél jobban teljesíthessen, ha kell.

Katsumi: Mi ez? Nem olyan mint egy ember... hangos.

Aito: Akkor... egy erdei állat?

Katsumi: Nem.. olyan.. ismerős..

Aito: Valóban... és nem érzek semmi vérszomjat a közelben.

Mindketten leengedték a védelmi pozíciót, és kiváncsian kémlelték az erdőt. Egyszer csak egy nagy puffanás. Majd lépések. Gyorsak, hamar közeledtek. Visszavették a pozíciót.

Aito: Egy.. kettő.. három..négy..

A lépések egyre közeledtek.

Aito: ...öt... hat... hét... nyolc... Nyolc! Nyolcan vannak!

Katsumi: Ha a Densetsuno 10 az, gondolom nem teázni jöttek. Ha tényleg ők azok akkor nekünk végünk.

Majd meglátták az alakokat. Meglepődve engedték le a pozíciót. Majd az alakok közelebb értek.

Katsumi: Ezek!!..

Suzuki és Nel azonnal Katsumihoz rohantak, és sietve megölelték.

Suzuki, Nel: Sensei!!

A lányok elsírták magukat. Katsumi szemében is megjelent pár könnycsepp, lehunyta a szemét, és megölelte a lányokat. Atio eközben őket nézte, először meglepett volt, amjd melegen elmosolyodott. Ichia is odasétált egykori mestere mellé.

Ichia: Tudtam. Tudtam hogy élsz.

Elszántan mosolygott. Közben a lányok elengedték a mesterüket, és nekiláttak a terep felmérésének - még mindig sírva. 

Katsumi: Bíztam benne, hogy tudod.

Ichia kezet nyújtott Katsuminak, majd egy gyors mozdulattal felsegítette. Egy elszánt mosolyt váltottak, majd ők is nekiláttak felmérni a környéket, van-e a közelben valaki. Kaede közben nekilátott a gyógyításnak. Aito Hideakival beszélt.

Hideaki: Rendesen ellátták a bajod!

Aito: Haha... egy szót se szólj! Persze a természetes ellenségemmel kerültem szembe..

Kaede: Az biztos! Egy pár belső szerved hát.. hogy is mondjam, kritikus állapotban van. Nem igérhetek sokat, de mindent megpróbálok.

Haru: Ne segítsek? Tudok én is 1-2 gyógyító jutsut.

Kaede: De! Minnél többen, annál jobb.

Hideaki: Anonymus... Anonymussal harcoltál, igaz?

Aito: Ja... mostmár többet tudunk a Densetsuno 10ről. Van egy csapdamesterük is.

Hideaki: Tessék?

Eközben Ichia visszatért, és meghallgatta a beszélgetésüket.

Aito: Ez nem egy átlagos robbanócédula volt. Te is tudod, hogy azokat Katsumi könnyen kiszúrná. Nem is chakra fonalak, mert azt meg én érzem meg.

Hideaki: Akkor?..

Aito: Fogalmam sincs. De már nem tudtuk elhagyni a területet. Ez olyan mint... 

A földre rajzolt egy kört. Nem egy teljes kört, volt rajta egy kis hiányos rész.

Aito: Ez egy védelmi kör féle, csak egy bejárata van - az az irány, ahonnan mi is jöttünk, szóval tudta merre haladunk. Rögtön a belépés után aktiváltuk a csapdát..

Ezzel az eddig tátungó lyukat eltűntette, immár egy teljes kör volt a földön. A kör közepére egy X-et rajzolt.

Aito: És bezártuk magunkat. Pontosan itt jártunk, amikor robbant. A kör közepe volt a detonátor. Ekkor látta meg Katsumi a cédulákat, és éreztem én a chakrafonalakat. Körülbelül 20 másodperc után robbant.

Hideaki: Ez azt jelenti, hogy 20 másodpercünk lenne védekezni.

Aito: Igen. Most hogy ezt tudom, legközelebb nem sétálok bele. 

"Egyetlen támadás során mindenre rájött... hihetetlen ez az ember..."  (Ichia)

Majd jelentett. 

Ichia: Egy lélek sincs a közelben.

Ekkor mindannyian visszatértek.

Katsumi: Kiküldtem a harcosaim. Több kilóméter hosszan vizygálódtam velük, de senki sincs itt!

Aito: Ez.. nagyon gyanús...

Hideaki a döbbenettől földbe gyökerezett lábakkal állt. Mindannyian a robbanás irányába néztek. A falu!! A Tűz faluban történt a robbanás, méghozzá sokkal nagyobb, mint az eddig látott!!

Hidaeki: Na... Na ne... Ilyen nincs...

Aito: A francba!!

Mindenki hallgatott. Katsumi megingott, majd a földre rogyott. Teljesen sokkolva térdelt a földön, és a porfelhőt bámulta. 

Haru: A...A... Tűz falu elesett?...