Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Második teszt - 4

2012.09.01

 Haru: Esteledik. Aimi, kérlek tegyél valamit egy búvóhely érdekében.

Aimi: Máris. Dühöngő erdő jutsu! Menedékház!

Egy nagyobb csoport fa kapcsolódott össze, majd egy házat formáltak. 

Kin: Rejtsük megint el?

Aimi: Aha. De most egy genjutsut használok, jó?

Haru: Szerintem az is jó lesz, csak védve legyen valamennyire.

Az égen ekkor megjelent egy tűzkígyó. Magasra repült és tekergőzött, és rémületes sikolyok kíséretében hanyatlott, majd tűnt el.

Ichia: Láttátok ezt?

Suzuki: El kéne tűnnünk innen! Ez... Rémesen közel volt... Lehet hogy... ha itt maradunk...

Ichia: Nem érdekel! Bármit is mondotok én megnézem!

Haru: Veled megyek.

Kin, Aimi: Mi is.

Suzuki: Akkor hát... veletek tartok én is. Nel?

Nel: Jövök.

A geninek az előbbi kígyó felé indultak, ágról-ágra ugráltak.

Aimi: Én, Haru és Ichia elöl leszünk! Suzuki, Nel, ti gyógyítók vagytok, középre! Kin, te pedig légy hátul, és ha történik valami, azonnal szólj!

Ezzel előresiettek, majd megláttak egy hatalmas lángcsóvát.

Aimi: Állj! Fedezékbe! Még van itt valaki! Bújjunk el úgy hogy lá...

Nem tudta folytatni. A látvány ami fogadta őket, közel sem az volt, mint amire számítottak.

 

Kaien egy fán ült, csukott szemmel, jobb kezét egy vérrel írott körbe téve. Majd felnézett, egy pillanattal azelőtt, hogy valaki betoppant.

Kaien: Katsumi? Találtál... valamit?

A nő megrázta a fejét.

Katsumi (VIki): Hiába vagyok jó nyomolvasó... egyszerűen... nem tudok rálelni a nyomára. Képtelenség hogy csak így... 

Rémülten megfordult, ahogy egy hatalmas kígyó lebegett az égen.

Katsumi: Lehe-te-len... Máris... dehát... én az előbb...

Kaien: Siessünk!

 

Jun: Áááhj, ez nem jó! NEM JÓ! Éhen halok.. váááá.... Kaameee.... Hallod, nincs valami ennivalód?

Mikor semmi válasz nem érkezett, a fiú felállt.

Jun: Kame! Mibajod, miért nem válaszolsz? Te hülye lányka, azt ne mondd hogy megint hülyeséget csiná... K-Kame? Hallassz, hé, Kame! Ko-kohaku, te is... mi van veletek?

A fiú és a lány felé fordult, akik mereven egymás mellett áltak. Jun mellé odasietett 3 másik társa, megdöbbenve nézték, mi is történt. De ekkor, a fiú aki eddig mereven állt, összeesett, majd a testéből rengeteg vér ömlött ki. 

Jun: Kohaku! Mi a baj, mi történt? Kohaku! Kame mondd hogy te jól vagy!

A lány nagyon lassan hátrafordította a fejét, hogy lássa a társát. A szemében kétségbeesettség, fájdalom és mérhetetlen rettegés tükröződött. Egy könnycsepp futott végig az arcán, majd az állánál találkozott társával, és a földre csöppent (sírt, és az állánál összeért a bal és jobb oldali könnycsepp) ahogy beszélni próbált.

Kame: Me...Me-ne... MENEKÜÜÜLJ!!!

A hangja visszhangzott a kis téren,ahogy utolsó kiáltása is elhalt és a földre zuhant. Szájából vér bugyogott elő, és végigfolyt az állán. Még élt. Úgy ahogy, de élt. Azonban már nem volt alég ereje kiáltozni vagy megszólalni; mozdulatlanul feküdt a vértócsában, mely körülvette.

Jun: Kameeeee!!!

Michi: Fracba! A tűz kígyó, használnunk kell! 

Miután megidézte, valami elkapta a nyakát és felemelte, majd rémísztően nagy erővel a földhöz vágta.

Michi: Ghh... A... f-fenébe...

Megpróbálta felküzdeni magát négykézlábra, de nem sikerült neki és a földre zuhant.

Michi: A lában... nem tudok... én... én nem...

Az előbbi "csápok" ekkor megszilárdultak, majd átdöfték a lányt, aki felengedte a kézjelet így a kígyó elhanyatlott. Mikor kijöttek a testéből, az félholtan zuhalt a földre.

Michi: Nem... bírom... nem bírom... tovább... a fenébe... tűnjetek már innen.... gye..rünk...már..

A három fiú rettegve nézte a halálkínok között szenvedő Michit. 

Michi: ....siess-etek....