Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Történetek

Új Ninja a faluban

 

1. rész

Miután a Hokage úgy gondoldta, hogy a nemrég végzett jounin készen áll arra, hogy kiképezzen egy ninját, az akadémiára érkező egyik diák, Nel egy tanárra várt. Ez a lány az ideális jelölt. Sok az energiája, erős és határozott lány.

 

Saku: Viki! A Hokage hivat!

Vikikee: Köszönöm Saku! Indulok is.

A lány eltűnt, majd perceken belül a hokagénál termett.

Vikikee: Hívatott, uram?

Hokage: Igen. Úgy vélem, elég tapasztalt vagy már ahhoz, hogy saját tanítványod legyen. Íme. Itt az ideális lány adatlapja.

Az Adatlapon:

Név: Nel Savergo

Kor: 13 év

...

Hokage:Menj!

Vikikee: Igenis!

 

Nel: Óóó! Mekkora mázlista vagy, Sachiko! Már van tanárod, nekem meg....

Váratlanul betoppant Viki.

Vikikee: Te vagy Nel Savergo?

Nel ledöbbent, mozdulni sem bírt, a jounin látványa, és kérdése hallatán kissé megrémült. A nő szemében elszántság égett.

Vikikee: Kérdeztem valamit! Válaszolj!

Nel: I-i-igen. M-miért?

Vikikee: Ne remegj ennyire. Semmi rossz nem történt. Viszont oka van annak, hogy itt vagyok. Én leszek a tanítód.

Nel lélegzete is elállt, hogy egy ilyen ember lesz a tanítója. A szemében nem félelem, hanem csodálat és vidámság csillogott. Ezt látva az újdonsült tanító is elmosolyodott, de az arca még mindig határozott volt, és szeme a másik lányt fürkészte.

Vikikee: Nyílván te lennél Sachiko Tachikora?

Sachiko: Igen. Ön nyílván az a nő, akiről a tanítóm olyan sokat mesélt.

Vikikee: Valóban. Ha jól tudom, egy csapatba vagy egy Sasame nevű lánnyal. Igaz ez?

Sachiko: Pontosan. Nagyszerű lány. Nem értem. Most kezdte az akadémiát, mégis annyira jó, mint egy chunin!

Vikikee: Tudod Sachiko, ő a húgom. Én tanítottam neki mindent. Visszatérve rád, Nel, szeretném, ha a jövőben nem ijednél meg egy nálad sokkal erősebb embertől. Lesznek nagyon kemény ellenfelek is, akik közel sem lesznek annyira könyörületesek, hogy elbeszélgessenek veled.

Nel: Értettem. Ígérem, sokkal erősebb leszek.

Vikikee: Helyes. Most indulás!

A jounin és a genin elillantak. Sachiko a történtek láttán elgondolkozott. Vajon honnan tudta hogy kik ők?És ami még fontosabb: Miért ilyen erős ez a nő? Igaz az a pletyka, hogy régen, amikor genin volt, a szeme láttára lemészárolták a családját?

 

2. rész

 

Nel: Sensei?

Vikikee: Igen?

Nel: Kik lesznek a társaim?

Vikikee: Rövidesen megtudod.

A nő elmosolyodott, majd a két ninja tovább ugrált a fák ágain, egészen egy sivár völgyig.

Vikikee: Itt vagyunk.

Nel: Pontosan hol?

Ismeretlen1: Mi is kérdeztük.

Ismeretlen2: Lássuk kiszúrod-e, hol vagyunk.

Nel: Az egyikőtök a fa mögött van.

Egy lány lépett elő.

Ismeretlen1: Így van! Bár nem akartam elbújni. Őt nehezebb lesz megtalálni. Nekem nem ment.

Nel: Én sem látom. Feladom.

Vikikee: Én viszont látom. Ne maradj sokáig annál a sziklánál! A végén még rád omlik.

Nel: De hol vagyunk? És kik vagytok ti?

 

Az eddig a szikla mögött megbújó fiú előlépett a sötétből.

Ismeretlen1: Én Suzuki vagyok. Hamero Suzuki. Én leszek az egyik csapattársad.

Ismeretlen2: Ichia vagyok. Ichia Kerio. Az egyetlen értelmes ebben a cspatban.

Suzuki: Óóóó! Te kis.....

Vikikee: Elég legyen!

A három genin: Igenis! Sajnáljuk!

Vikikee: Sajnáljátok is. Egy ninja csapat legyen szervezett.

A tanár csettintett egyet, majd két rejtélyes ismeretlen lépett elő.

Vikikee: Ők itt a régi csapattársaim. Köszönöm hogy eljöttetek. De most ideje lenne visszamennetek a genineitekhez.

A két alak eltűnt.

Vikikee: Nos, előbb hoztalak ide benneteket. Barátkozzatok! Maradjatok itt. Hamarosan jövök!

Nel: Jaj! Be se mutatkoztam! A nevem Nel Savergo.

Suzuki: Aranyos név. Tudod, volt egy hörcsögöm. Őt is Nel-nek hívták.

Nel: Szerintetek milyen lesz a küldetés?

Suzuki: Biztos jó lesz.

Ichia: Remélem harcolni is kell. Egy hete vagyunk geninek, de eddig csak olyan feladatokat kaptunk, mint a leltározás vagy a receptek szétválogatása. A legizgalmasabb talán az volt, amikor el kellett kapnom egy egeret. Ha még egy ilyen küldetést kapok, megőrülök!

Suzuki: Igaz! Legyen harc! Harcolni akarok!

Ismeretlen: Hát akkor valóraváltom a vágyaitokat....

A három tanonc földbegyökerezve, mozdulatlanul állt. Halálra rémültek. Hirtelen tőrök csattantak, és majdnem eltalálták őket. Ebben a pillanatban előlépett egy férfi. A jeges tekintetétől a geninek ereiben megfagyott a vér.

 

3. rész

 

Hokage: Oka van annak, hogy ide hívtalak benneteket. Nyomós oka.

Vikikee: Biztosan nagyon sürgős, ha azt üzente, hogy hagyjunk hátra mindent.

Saku: Egyetértek.

Mitsigo: Bocsánat! Rohantam ahogy tudtam, de úgy látszik utolsónak értem ide!

Hokage: Csendet! Fontos bejelentenivalóm van.

Az egész teremben csend lett. Az emberek feszült pillantásokat váltottak egymással, mivel a hokage hangneméből ki lehetett venni, hogy súlyos probléma van.

Hokage: A falu közelében van egy kém. Hemokera Niero. Itt a képe. A rivális víz falu kéme. Profi jounin, a genineket megöli, ha meglátja őket.

Vikikee és Kankuro döbbenten, halálra rémülten néztek egymásra. Mitsigo is hasonlóan érzett, ugyanis a három egykori csapattárs egyedül hagyta a genineit.

Vikikee: Uram! Én, Kankuro, és Mitsigo azonnal jöttünk, hátrahagyva a növendékeinket.

Hokage: Micsoda? Azonnal induljatok! Sok esély van arra, hogy már megtalálta őket! Lehet hogy elkéstek! Siessetek! A többiek közül 4-en itt maradnak, mindenki a más a kém keresésére indul!

A ninják kórusban: Igenis!

Vikikee: Sisessünk!

Mitsigo: Sietek, a tüdőm is kiszakad!

Kankuro: Nekem is. De nagyon féltem a csapatomat.

Vikikee: Én is. Ha elkéstem akkor....

Egy pillanatnyi szünet után a jounin folytatta a mondatot.

Vikikee: ...akkor ha megtalálom, saját kezüleg ölöm meg azt a férget!

 

 

Suzuki: Ichia... Ki ez?

A lány hangja remegett a félelemtől.

Nel: Nézzétek a fejpántját! a víz falujából jött! Biztosan kém!

Idegen: Okos vagy. Nos? Melyikőtök akar először meghalni?

Az idegen közelebb lépett.Ebben a pillanatban megérkezett Viki.

Vikikee: Csak a holttestemen át! Még egy lépés és....

Idegen: És? Talán megölsz? Na azt szeretném én látni!

Vikikee: Pedig meg fogom tenni.

Idegen: Fogadok azt sem tudod ki vagyok.

Vikikee: A neved Hemokera Niero. A víz falujának kéme vagy. Jól képzett jounin, erős és könyörtelen. Mindent tudok rólad!

Niero: Tehát hallottál rólam. Nekm viszont gőzöm sincs hogy ki vagy!

Niero el sem tudta, de nem is akarta leplezni a hangjában megbújó megvetést.

Vikikee: Tudod, az én családomban az a szokás hogy eláruljuk a nevünket, mielőtt megölünk valakit. Az én nevem Viki Sameko. A Sameko klán tagja vagyok.

Niero: Tehát te vagy az a lány, aki geninként végignézte a családja halálát. Ostoba! Nem hogy elmenekültél volna, szembe kellett szálnod azzal a jouninnal!

Vikikee: Lehet hogy esélyem sem volt, de legalább megsebeztem a vállát. Nos nem társalogni jöttem.

Niero: Igazi igaz. Térjünk a lényegre. ÉS HOGY ELBÚCSÚZHATSZ AZ ÉLETEDTŐL!!

A férfi támadásbe lendült. Vikikee tapasztalt ninja révén, könnyen félreugrott. 2 percen belül megfigyelte a kém mozdulatait, a mozgását, és már átlátta a támadásait. A legátlátszóbb azonban az első, szemből jövő támadás volt.

Niero: Egész jó.

Vikikee: Ostoba. Engedted hogy megfigyeljem a mozgásodat. Átlátok a trükkjeiden Niero!

Nel: Azta.... sosem láttam még a senseit harcolni....

Suzuki: Bámulatos!...

Ichia: Szóhoz sem jutok. Csak büszke lehetek, hogy ilyen profi tanárom lehet.

A fiú lehunyta a szemét, majd elmosolyodott. E két lány pedig tágra nyitott szemmel nézte a harcot. Eközben a két jounin keményen küzdött, és úgy látszott Nieronak semmi esélye a győzelemre. De ekkor megint támadásba lendült. A leg első támadást alkalmazta, de ez elől a nő könnyedén kitért.

Vikikee: Már megint ezzel próbálkozol?

Niero ahelyetthogy megállt volna, tovább futott- a geninek felé. A tanító ereiben megfagyott a vér: nem ő volt a célpont, és Niero most a tanítványai felé tart!

 

4. rész

 

Mitsigo: Hála az égnek hogy jól vagytok!!

Sachiko: Sensei!!

Sasame: Mi történt?

Mitsigo: Nem érdekes. Kövessetek!

A négy ninja elindult. Hamarosan másik négy árny tűnt fel: Kankuro és a három geninje.

Kankuro: Gyerekek! Induljatok a faluba. Nyomás!

Inomi: De mi történt? Mi lesz ha ellenséges ninjákkal találkozunk?

Mitsigo: Minden tele van járőrökkel. Csak kiáltsatok. Valaki jönni fog, és segít.

Sachiko: És ha nem?

Sasame: Akkor futunk.

Kankuro: Pontosan.

Mitsigo: Itt van 2 méterre tőlünk egy járőr. Beszélek vele.

A nő elugrott az ágról, amin eddig állt, és a járőrhöz sietett. Pár perc múlva vissza is jött.

Mitsigo: Gyerekek. A járőr visszakísér benneteket a faluba. Induljatok.

A geninek kórusban: Igenis!

 

Amikor Nel, és Suzuki észbekaptak, Niero már feléjük futott. Késő. Nincs menekvés. Ennyi volt, gondolták. Suzuki felsikított, ugyanis már szinte biztos volt, hogy valamelyikük megsérül. A támadó odaért, majd fegyverek csattantak.

Suzuki: M-m-mi történt?

A lányok kinyitották a szemüket, és látták, hogy Ichia kivédte a támadást.

Suzuki: Ichia!

Niero: Nem is rossz. Főleg hogy csak egy kis taknyos vagy. Ezt a támadásom kivédted, de lássok hogy boldogulsz ezzel!

A férfi teljes erejéból a fiú gyomrába ütött. A támadás erejétől a genin a mögötte lévő sziklafalnak csapódott.

Suzuki: Úristen! Ichia jól vagy?!

A fiú vért köhögött föl, de negy nehezen felült.

Ichia: Te jó ég... de erős....

A hangja remegett, ugyanis az előző ütéstől kissé elkábult. Ami nem csoda. Ugynis, ahova "becsapódott" , a kő megrepedt.

Suzuki: Ichia....

A lány felállt, lehajtotta a fejét, és ökölbe szorította a kezét.

Ichia: Suzuki ne! Láttad milyen erős! Ha a szívemhez ütött volna, akkor már végem lenne! Ő már nem játszik. Meg fog ölni!

Suzuki: Többet érek vele, mintha csak itt állnék. És amúgy is. Nem úszhatja meg, aki a barátaimt bántja!

A fréfi egyenesen Suzuki felé rohant, a kezében egy tőrrel. Amikor odaért vér fröccsent fel, méghozzá rengeteg vér, ami elvakította a másik két genint.

Ichia: Suzukiiiii!!!!!

 

5. rész (bónusz: EXTRA HOSSZÚ RÉSZ!!)

 

Mitsigo: Kankuro.... hallottad... ezt? Az előbb mintha sikított volna valaki...

Kankuro: Bárcsak ne hallottam volna.

Mitsigo: Ezek szerint már talált genineket.

Kankuro: Igen. Merről jön a hang? A mi genineink arra mentek, de a hang az ellenkező irányból jön.

Mitsigo: Akkor ez a 49-es csapat lesz.

Kankuro: Esélyük sincs.

Mitsigo: Szerintem velük van Viki.

Kankuro: Nálad van még a lap? Amelyiken Niero adatai vannak?

Mitsigo: Itt van.

Kankuro: Hát akkor nézd meg.

A nő beleolvasott a lapba és pánikba esve nézett a társára.

Mitsigo: Itt...az áll hogy.... egy jounint.... minden gond nélkül elintéz.....

Kankuro: Az előbb egy genin sikított.

Mitsigo: Kankuro! Ez... tőrők csattanásának a hangja volt ez pedig.... mintha valaki nekivágódott volna valaminek.... Kemény harc lehet. Menjünk, segítsünk!

 

 

Ichia: Suzukiiii!!!!!

A lány hanyat esett. A két társa odarohant hozzá, nem törődve azzal, hogy lehet, hogy a vesztükbe rohannak.

Nel: Én..ezt nem értem.

Ichiára nézett. Az arcáról le lehetett olvasni az értetlenséget, de a megkönnyebbülést is.

Ichia: Mi az?

Nel: Ez... nem az ő vére... még csak sebeket se látok.

Ichia: De ha nem az ő vére.... akkor kié?

A geninek felnéztek, és látták, hogy a mesterük Niero csuklóját fogja (azt a kezét amiben a tőr volt) és a felfröccsenő vér a férfié volt, mivel a nő a hasába döfte a tőrét. Niero meghátrált.

Vikikee: Sajnálom hogy megvárattalak titeket. Ki kellett várnom azt az időpontot, amikor egyszerre védhetlek titeket, és támadhatok.

Niero: Lám lám lám. A jelentésben úgy volt hogy nincs gyenge pontod. Most van. HÁROM IS!

A férfi a három geninre nézett, akik állták a jeges pillantását. Ekkorra már Suzuki is felült, aki ugyanúgy megőrizte azt a bosszúvágyat, ami a szemében égett, akkor amikor a férfi támadásba lendült.

Vikikee: Elég legyen. ÉS most befejezem amiért idejöttem.

Ebben a pillanatban megjelent két alak.

Vikikee: Kankuro? Mitsigo? Hát ti?

Kankuro: Hű maradtál a hírnevedhez! Szép kis vérfüdőt rendeztél!

A férfi hangja vidám volt, és látszott rajta, hogy tréfál.

Mitsigo: Itt a mi kis kémünk! Nos? Mit tegyünk vele?

Kankuro: Viki, menj, vidd haza a genineidet, és szólj a hokegénak hogy elfogtuk a kémet. Utána gyere vissza, és mondd a parancsot.

Vikikee: Elbírtok vele?

Mitsigo végignézett a sebesült kémen, majd megszólalt.

Mitsigo: Igen. A sebe miatt gyenge, erősen vérzik, és úgy tűnik, hogy egyre lassúbb.  Mi pedig ketten vagyunk. Épek, egészségesek és tele vagyunk energiával. Nem lesz gond.

Viki bólintott, majd elindult.

 

Hokage: Elkaptátok? Remek!!!

Vikikee: MIt tegyünk vele?

Hokage: Egyenlőre csak hozzátok be. Meg kell tudnunk, mióta kémkedik, és hogy mennyit jelentette a víz falujának.

Vikikee: És utána? Mi lesz vele?

Hokage: Utána megöljük. Nem juthat ki semmien információ.

Vikikee: Nem hiszem hogy el fogja mondani, hogy mennyit kémkedett.

Hokage: Ebben az esetben a tudatrablló jutsut használjuk.

Vikikee: Mi van,ha már kiadott információkat?

Hokage: Amit kiadott, ha lehet megváltoztatjuk.

Vikikee: És ha a jouninok gyengepontjáról árult el valamit?

Hokage: Abban az esetbe meg kell próbálnunk leküzdeni a gyengepontokat.

Saku: Uram! Nagy baj van! Néhány tervrajz, és pár jutdu tekercs eltűnt!

Hokage: Micsoda?

Vikikee: Melyikek?

Saku: A házak tervrajzai, a védőfal egy pontjának tervrajzai, és az árnyékbáb, a sexy jutsu és a tűz-hullám teknikák tekercsei.

Vikikee: Az árnyékbáb?!

Saku: Igen.

Vikikee: De hát.... az azt jelenti, hogy a kém megtanulhatta?

Hokage: Gondolom élt a lehetőséggel. Miért?

Vikikee: Mert a kémre csak ketten vigyáznak, és az árnyékbáb teknika 2 emberre hat!

Hokage: Értem. Te és Saku elmentek segíteni. Indulás!

A két nő elindult. Alig fél km-re a völgytől hangoka hallottak:

Niero: Árnyékbáb jutsu!

Mitsigo: Mi? Ez... Ez hogy lehetséges?!

Kakuro: A fenébe! Nem tudok mozdulni!

 

Vikikee: Jaj ne! A hokagénak igaza volt! Mitsigoék bajban vannak!!

Saku: Ajj.... Ha ez így van... akkor mind a három jutsut tudja.... a fenébe!

 

6. rész (EXTRA HOSSZÚ!)

 

Nel: Hát... Ez meleg helyzet volt.

Semmi válasz.

Nel: Hahó Suzuki!

Nel hátranézett, és látta, hogy Suzuki Ichianak segített menni. De a nézése aggasztotta. A lány a fiút nézte, láthatóan szomorú volt. Az a pillantás.... olyan volt Nel számára, mintha tőröket döftek volna az oldalába. Suzuki nyilván azt érezhette, hogy Ichia az Ő figyelmetlensége miatt sérült meg. Megvédte őket. De pórul járt. A lány lassított a léptein , így már a két társa mellett haladt.

Nel: Suzuki....

Suzuki: Miaz....

Nel: Ez nem a....

Ichia: Suzuki. Ne haragudj rám.

A két lány nem értett semmit.

Suzuki: Mi? Én ne haragudjak rád? Hiszen... miattam sérültél meg... én annyira.... annyira saj....

Ichia: Nem. Tudod, eddig azt hittem, hogy nem mernél.... hogy nem állnál ki mellettem. Lenéztelek. Kérlek bocsáss meg!

A fiú elfordította a tekintetét, de láthatóan jobb kedvre derült Suzuki válaszától, bár kissé ledöbbent.

Suzuki: Ichia én... nem akarok.... nem tudok haragudni rád. Számíthatsz rám. Az életem is feláldoznám érted. Izé értetek....

Ichia: Az előbb.... ezt hogy értetted?...

A lány bokáig elpirult, és nem mert egyik társa szemébe se nézni.

Nel szeme tágra nyílt. Hogy mi? Suzuki... szerelmes Ichiába?!

 

Niero: Árnyékbáb jutsu. Nos? Mi a véleményetek? Hahaha!

Vikikee: Árnyék klón jutsu!

Hirtelen betoppant Viki és Saku, utánuk pedig több ezer klón.

Vikikee és a klónok egyszerre: Véged van!

Saku: Viki. Legalább... hagyhattál volna... helyet.... na mindegy.... Árnyék klón jutsu!

Még több klón. Niero szeme tágra nyílt, látva a sereget.

Vikikee (az igazi) : Hát.... egy elég mocskos trükk következik.... Sexy jutsu!

A klónok mind sexy lányokká változtak, ezt látva Niero elájult. Ekkor eltűntek a klónok.

Saku: Már megint.

Vikikee: Bocsánat.... küldd a klónjaidat járőrözni. És... szerintem jelents a hokegénak.

Saku sóhajtott egyet.

Saku: Hát jó.

A nő és a klón sereg elillant.

Vikikee: Tudatrabló justu!

A jounin összeesett, helyette Niero kelt fel.

Kankuro: Gyere te mocsok!

Kankuro támadásba lendült, de Mitsigo megállította, majd sóhaltott.

Mitsigo: Még mindig nem tudod. Most Viki birtokolja a testét. Nézd. Kirakja az eltűnt tekercseket.

Miután odaadta nekik a tekercseket, a kém összeseesett, és Viki magához tért. A fejét fogva ült fel.

Vikikee: Elkaphattatok volna... nagyon bevertem a fejem... Au! Na mindegy. Megvannak a tekercsek?

Kankuro: Te voltál? Hogy lehet ez?

Vikikee: Tudatrabló jutsu. Én irányítottam. nagyon nehéz volt. Azt hittem elveszítem felette az irányítást. Nagyon erős.

Ebben a pillanatban a kém felkelt és elindult. Kankuro, és Mitsigo felé futott, tőrrel a kezében. Odaért, előre nyújtotta a kezét, és valkibe beledöfte a fegyvert, Az alak összeesett. A támadó is. Minden erejét beleadta ebbe, az utolsó támadásába. És sikerült is.

 

 7. rész

 

Mitsigo: Vikikee!!!!l

A nő lehajolt a mellette lévő, a hasát fogó egykori csapattársához.

Mitsigo: Viki! Jól vagy?!

Vikikee: Igen csak....

Kankuro: Miért?!

Vikikee: Mit?

Kankuro: Miért álltál elém? Kankuro beléd szúrta a tőrt, amit nekem szánt! Mégis miért tetted?

Vikikee: Mert csapattársak vagyunk. Hiába vége az akadémiának. Együtt harcoltunk, tanultunk, és a chunin vizsgát is együtt végezük el. Ismered a gondolkodásomat nem?

Viki elszántan de ugyanakkor vidáman pillantott a mellette álló férfira.

Kankuro: Nem emlékszem.

Vikikee: Amíg én sérülök meg, a társaimnak nem lesz bajuk.

Mitsigo: Ez a mi kapitányunk!!

Mitsigo elmosolyodott, és a három barát együtt nevetett a naplementében.

 

Hokage: Elkapták? Hozzák ide.

Ebben a percben belépett az egykori, 51-es csapat, azaz Kankuro, Mitsigo, és Viki.

Hokage: Mi történt? Mi ez a sérülés? És hol a kém?

Kankuro: Miután legyőztük Nierot az újra támadott. Tudja, egy utolsó támadás, teljes erejéből. Tehát felém futott, és megpróbált megölni és elvenni tőlem a tekercseket.

Hokage: Akkor hogy-hogy nem te sérültél meg?

Vikikee: Eléálltam.

Hokage: Semmit sem változtál.

Ez a megjegyzés nem szemrehányás volt, inkább dícséretnek hangzott.

Vikikee: Nierot bevittük a kórházba. Újraélesztették.

Hokage: Te miért nem mentél be?

Kankuro: Ragaszkodott jozzá, hogy előbb vizsgáljanak meg minket, nehogy "valami bajunk legyen" .

Vikikee: Te is tudod hogy ilyen vagyok.

Kankuro: Persze hogy tudom de néha gondolhatnál magadra is, nem csak másra! Hű. Ezt általában fordítva szoktam mondani.

Ez nem egy veszekedés volt, inkább poénos megjegyzések, és közben mosolyogtak is.

Hokage: Hát jó. Mitsigo, Kankuro, gyorsan vizsgáltassátok meg magatokat! Indulás.

A három jounin elillant.A hokage felnevetett, és hagosan, csak úgy magában megjegyezte:

Hokage: Ez a Vikikee! Hiába. Az akadémián is ilyen volt. Semmit sem változott. De jó ez így. Egszer még egy híres ninja lesz. Híres lesz arról, hogy képes feláldozni az életét másokért.

Ismeretlen: Bizony bizony. A falu büszke lesz rá.

Hokage: Te vagy az? Gyere be Shino!

Egy nő lépett be. Ő a hokage segédje.

Shino: Uram, a kémet újraélesztettük. Mindent bevallott. Leellenőriztük. Igaz, amit vallott. Először volt itt. Nem valami tehetséges, amint megérkezett, a speciális osztagunk máris lefülelte.

Hokage: Értem. Tehát a víz falu nem tudott meg semmit.

Shino: Igen. Viszont figyenünk kell. Lehet hogy próbálkozni fognak.

Hokage: Mostantól, a 49-es csapat képzésében én is segítek. Kipézzük őket, kémeknek. Vikikee is speciális kiképzést kap.

 

Extra rész: A geninek - a csapat

 

Nel, Suzuki, Ichia és a járőr már imserős területen jártak.

Járőr: Gyerekek, én most visszamegyek. Vigyázzatok magatokra.

Nel: Uram, köszönjük hogy eddig elkísért. Viszlát! Sok sikert!

Járőr: Köszönöm, sziasztok!

Nel, Suzuki, Ichia: Viszlát!

Nel: Nos, innen el válnak útjaink. Én hazamegyek.

Suzuki, Ichia: Szia!

Nel: Sziasztok!

A lány elillant, és a két genin tovább sétált.

Ichia: Suzuki?

Suzuki: Mi az Ichia?

Ichia: Nel rájött.Én is réjöttem.

Suzuki: Mire?

Ichia: Arra, hogy miért vörösödsz el amikor zavaró dolgokról beszélünk velem és veled kapcsolatban. Úgy mint most. Az... hogy meghalnál értem csak egy nyelvbotlás volt?

Suzuki: Hát... Nem. Csak nem akartam megbántani Nel-t.

Ichia: Értem.

A fiú leült egy kőre.

Ichia: Ülj le. Beszélnünk kell.

Suzuki ismét elpirult, egyrészt félt,másrészt reménykedett, kíváncsi volt, mit mond Ichia.

Ichia: Ne pirulj el folyton. Na mindegy. Amikor abban a csatában hátraestél, azt hittem megsérültél. Magamban ígéretet tettem, hogy mostantól megvédelek. Bármi áron. És még valami. Azt is megfogadtam, hogy ha bármi bajod lesz, én bosszút állok.

Suzuki: Ezt hogy érted?

Ichia: Úgy ahogy mondom.

Suzuki: Tehát... megvédenél... bármi áron... köszönöm.... ha bármit szeretnél, csak szólj....

Ichia: Lenne valami.

Suzuki: Igen? Mi az?

ichia: Nem tudnál délután átönni?

Suzuki: A szüleim biztos megengedik. És a te szüleid?

Ichia: Az én szüleim.... a szüleim meghaltak egy küldetésen.

Suzuki: Annyira sajnálom.

Ichia: Induljunk.

Suzuki: Rendben.

 

8. rész

 

Nel: Ezek ketten mit csinálhatnak.....utánanézek.

A genin elindult, és vakon követte társait. Nem tudta hol vannak, csak ment.

Nel: Erre lehetnek....

Hirtelen megállt egy kőnél.

Nel: Erre jártak. Suzuki megint rajzolgatott a fára. Nézzük csak...

A fán egy szív volt. Bele állítva egy tőr, egy üzenettel. Nel óvatosan levette a papírt és olvasni kezdett.

Nel: Ezt a verset még Suzuki írta.

Alatta volt még egy szöveg. Ez volt rajta:

"Itt ülök a fa alatt, velem szemben a csapattársam. Beszélgetünk.  Mire akar kilyukadni?"

Nel: Ez Suzuki. Lelülök ide, és akkor kiderül hol volt Ichia. Meg is van. Azon a kövön ült.

Nel odaugrott, és meglepődött, a kő háluljába egy tőr volt beillesztve, ezen is egy üzenet.

" Itt ülök egy lánnyal, de hozzá nem tudok szólni. Mi járhat a fejében??"

Nel: Ezt Ichia írhatta. Jé! Lábnyomok! Ezaz!

Hirtelen egy tőr száguldott el a lány feje mellett. Majd még egy, ez eltalálta a vállát.Nel suttogva tette fel a kérdést, önmagának.

Nel: Egy újabb behatoló?

 

Suzuki: Ichia?

Ichia: Igen?

Suzuki: Mi lenne ha délután átmennék hozzád? Segítek a ház körül, sütnék főznék....

Ichia: Az jó lenne. Köszönöm.

A fiú hirtelen befogta a lány száját, és felugrott vele együtt egy  ágra.

Ichia: Shh.... valaki van ott....

Suzuki: Ichia....

Ichia: Miaz?!

Suzuki: Ichia én látom a fejpánját! Ez... a víz falu fejpántja...

A fiú erősen koncentrált, majd ijedten lépett hátra.

Ichia: Igaz.... újabb kém.... csönd!

Suzuki: Ichia van egy ötletem. Bízol bennem?

Ichia: Igen.

Suzuki: Denevér transformáció!

A lány denevérré változott, és a víz ninja mögé repült. Pár perc múlva visszajött.

Suzuki: Nincs páncélzata. Genin lehet. Csináld, ezt utánam, ezt jelentenünk kell!

A fiú utánozta a lány mozdulatait, majd denevérré változtak. Épp időben. Egy tőr csattant oda, ahol eddig Suzuki állt.

 

9. rész

 

Két denevér repült a fák között, majd hireteln megálltak, és egy fára szálltak. A két denevérből egy fiú és egy lány lett.

Suzuki: Ichia! Hallottad ezt?

Ichia: Igen. Ezek szerint.... az a rohadék megtalált valakit.

Suzuki: Úristen! Hiszen ez Nel sikolya volt!!!!

Ichia: Mi? Azonnal induljunk! Segítenünk kell neki!!

A két genin szélsebesen száguldott a fák között. Hirtelen megálltak, és meglátták a földön fekvő csapattársukat, és a fölé magasodó ellenséges ninját. Ichia hirtelen elővett egy tőrt és a ninja felé dobta. Talált. A tőr a fiú vállába mélyedt. Mivel az ellenségük megzavarodott, Suzuki egy pillanat alatt Nel előtt termett, és egy kemény rúgással a földre küldte a sebesült fiút, és elvitta onnan barátnőjét.

Suzuki: Nel! Nincs semmi bajod?

Nel: Jól vagyok....

Ichia: Suzuki! Ezt hol tanultad?

Suzuki: A falu legjobb Taijutsu mesterétől.

Nel: Hmm... megérte odamenned. Ez elég erős volt.

Ichia: Nem halt meg. Csak elájult. Jobb lenne, ha összekötöznénk és a hokage elé vinnénk.

Ebben a percben egy másik ninja tűnt fel. A három geninnek elállt a lélegzete félelmükben: egy újabb ellenséges ninja, ráadásul egy jounin!

Jounin: Hmm... mi a fene. Három ilyen kis taknyos legyőzte a növendékemet. Ne félj kis tanítványom, bosszút állok, és hazaviszlek!

Miután ezt kimondta, elővette a kardját, és a három genin felé szaladt. De mielőtt odaért volna....

Suzuki: Ezaz!

....Mielőtt a férfi elérte volna őket, egy nő megfogta a kard végét, és egy erős ütéssel egy fához vágta a férfit.

Ichia: Sensei!

Vikikee: Szépen elbántatok azzal a chuninnal.

Suzuki: CHUNINNAL?!

Vikikee: Ez egy chunin. Ti nem tudtátok?

Ichia: Nem. De Suzuki ütötte ki.

A fiú elisemrőn nézett a lányra.

Suzuki: De Ichia vonta el a figyelmét.

Suzuki viszonozta a pillantását.

 

Mitsigo: Istenem. Viki leölsz minden ellenfelet. Legalább egy karót állva hagyhattál volna nekem is...

Vikikee: Sajnálom. De ők az én genineim, az én kötelességem megvédeni őket.

Mitsigo: És az a chunin?

Vikikee: Vele Ichia és Suzuki bántak el. Elég rendesen.

Mitsigo: Taijutsu?

Vikikee: Bizony.

Mitsigo: Szép munka. Jó csapat vagytok.

Ichia, Suzuki: Köszönjük.

Vikikee: Menjünk haza. Suzuki, holnap nagy nap lesz, nem?

Suzuki: Igen.

Ichia: Igen. A szülinapod.

Suzuki: Te tudod?

Ichia: Hát persze. Már vettem neked ajándékot is.

Suzuki: Óóó... Köszönöm!

Suzuki meg akarta ölelni Ichiát, de ő ellökte magától. Szegény, kissé szomorú lett, de jó kedvre derült a fiú következő mondatától.

Ichia: Ezt majd holnap.

Vikikee: Induljunk.

 

Este Suzuki az ágyán ülve gondolkodott.

"Ezek szerint Ichia gondolt rám!!! És azt mondta hogy holnap öleljem meg.... HOGY ÖLELJEM MEG!!!! És az ahogy nézett rám.... uhh...semmi kétség. Fülig szerelmes vagyok belé....."

 

Mint Suzuki, Nel sem tudott aludni.

"Nem igaz...Csak teher vagyok. Suzuki és Ichia az életüket kockáztatták értem, én pedig semmit sem tudtam nekik segíteni. Muszály keményebbnek lennem!"

 

Habár Ichia nem ült, hanem feküdt az ágyán, ő sem tudott aludni.

"Hmm...Elképesztő. Suzuki eléggé eddzett... Ha összecsapnánk akkor nem biztos hogy legyőzném."

Ebben a pillanatban felült.

"De semmi kedvem vele összecsapni... meg amúgy is. Én védeni akarom nem bántani. De azért remélem hogy tetszeni fog neki az ajándékom."

A fiú sóhajtott egyet, majd felkelt és az ablakhoz ment. Suzukiék házát nézte. Legnagyobb meglepetésére, Suzuki az ablakban ült, és a csillagokat nézte.

Ichia: Suzuki!

A lány a neve hallatára a hang irányába fordult, és elmosolyodott amint meglátta az ablakban integető csapattársát.

Suzuki: Te se tudsz aludni?

Ichia: Nem. Nel ébren van?

Nel: Igen. Bár nagyon fáradt vagyok, és fájak a sebeim. De nem tudok aludni.

Ichia: Nem jöttök át?

Suzuki: Én átjövök. Nel?

Nel: Én nem tudok... Na jó. Inkább elmegyek aludni. Sziasztok! Jó éjt! Legalább is ha aludni fogtok.

A lány huncutul mosolygott, majd elbúcsúzott barátaitól. Suzuki gyorsan átugrott az ő ablakából Ichiáékhoz. Egy rossz lépés miatt majdnem leesett, de szerencséjére Ichia még idejében megfogta a kezét.

Ichia: Te jó ég Suzuki! Ne hogy le ess nekem! Mit csinálnék én nélküled?

A fiú nevetett, de Suzuki elpirult.

"Mit csinálna nélkülem.... lehet hogy.... ő is szeret engem?" (Suzuki)

"Most meg miért pirult el? Ááá....nem értem a nőket." (Ichia)

Ichia: De tényleg. Vigyázz egy kicsit jobban...

Suzuki: Oké.... De... várj! Mi van a szüleiddel? Nem fognak haragudni rád?

Ichia lehajtotta a fejét. Majd megszólalt.

Ichia: Az én szüleim 2 éve meghaltak. Egy küldetésben életüket vesztették.

Suzuki: Ichia... én... nem tudtam... sajnálom.... nem akartam....

Ichia: Semmi baj. Nem tudhattad. Csak én, a sensei, és a hokage tudunk róla.

Suzuki: Értem. Olyan keveset tudok rólad.... Mesélj magadról!

Az este nagy részét azzal töltötték hogy beszélgettek. Majd éjfél körül Suzuki visszament a szobájába.

 

Suzuki anyukája: Kicsim! Reggel van!

Suzuki: Oké oké....

Anyuka: Édesem... 10 perc múlva jönnek a barátaid.

Suzuki hirtelen kiugrott az ágyából.

Suzuki: Mi? Akkor el kell készülnöm!!!

10 perc múlva kopogtak az ajtón.

Ichia: Suzuki! Bejöhetünk?

Suzuki: Egy pillanat! Oké jöhettek!

Ichia, Nel és Vikikee léptek be.

Vikikee: Először én. Íme. Vadonat új fegyverzet, és 2-3 chakra tekercs.

Nel: Az enyém ez: 5 élet tekercs, egy cicás naptár.

Ichia: Akkor én jövök. Tessék nyisd ki.

Suzuki: Te jó ég Ichia.... ez a ruha gyönyörű! Köszönöm!

A lány megölelte a fiút.

Ichia: Fel is próbálod? Még ki tudjuk cserélni, ha nem jó a méret.

Suzuki: Felpróbálom.

A lány eltűnt a fürdőben, és 2 perc múlva visszajött az új ruhájában.

Suzuki: Pont jó!

Ichia: Hű.... sokkal jobban áll rajtad mint gondoltam!

Vikikee: Najó. Mennünk kell a küldetésre. A mai napon elég furcsa küldetésetek lesz. Suzuki, Ichia, csak ti ketten mentek. Én Nel-el fogok eddzeni.

Ichia: Rendben...

Vikikee: Nos, indulás!

 

Ichia és Suzuki hamar elvégezték a rájuk bízott feladatot.

Ichia: Hé, Suzuki! Nem állunk meg kicsit pihenni?

Suzuki: Oké!

"Ezt nem értem...Ő ilyen rövid távon nem fárad el. Egyáltalán nem tűnik fáradtnak... lehet hogy... mondani akar valamit?" (Suzuki)

Ichia: Gyere ülj le.

A lány leült a fiú mellé.

Ichia: Tudod Suzuki... tegnap gondolkodtam. Arról ami tegnap történt. Amikor elkaptuk a chunint. Gondolkodtam azon is, amit Mitsigo sensei mondott rólunk. És... gondolkodtam kettőnkről is.

Suzuki: M-mit értessz az alatt hogy.... kettőnkről?

Ichia: Ne kelljen elmagyaráznom. Kettőnkről. Rólad és rólam.

A lány elfordult, hogy Ichia ne lássa ahogy elpirul. Hiába. Látta.

Ichia: Suzuki. Mondanom kell valamit.

 

10. rész

 

Vikikee: Gyerünk már, Nel! Ezzel nem fogsz legyőzni. Próbáld újra!

Nel: Igen, sensei!

Hokage: Sajnálom hogy megzavarlak titeket. Viki, beszélnünk kell. Nel. Menj haza és segíts anyukádnak.

Nel: Óóó...de....

Viki rápillantott Nelre és a lány már mindent értett. Ez parancs volt.

Nel: Értettem.

Vikikee: Nos. Uram, gyanítom hogy azért küldte el Nel-t, mert négyszemközt akart velem beszélni. Miről lenne szó?

Hokage: Speciális kiképzést fogsz kapni. Amint a genineidből chunin lesz,kémkedni mentek.

Vikikee: Igen Uram.

Hokage: Indulj. Azonnal kezdődik a kiképzésed. 4 napon át tart, egész nap.

Vikikee: Uram, kéren hogy előtte had szóljak a húgomnak, hogy 4 napig távol leszek.

Hokage: Rendben. Kapsz 4 percet. Nem is. 5-öt. Indulj!

Vikikee: Igen!

A nő elindlult az Akadémia felé.

Sasame: Héé! Te, itt?

Vikikee: Sasame. 4 napig távol leszek.

Sasame: Miért?

Vikikee: Sajnálom, nem mondhatom el. Vigyázz magadra. Szia!

Sasame: Szia...és siess haza!

 

Suzuki: Igen? Mit szeretnél mondani?

A fiú elmosolyodott.

Suzuki: Most miért mosolyogsz?

Már ő is mosolygott.

"Szeretem amikor mosolyog. Olyan aranyos! Hát... úgy tűnik.... hogy ő is ugyanazt gondolja rólam mint én róla." (Ichia)

Suzuki: Mit szeretnél?

Ichia: Na figyelj... Azért akartam hogy megálljunk hogy beszélgethessünk. És tényleg mondani akarok valamit.

Suzuki: Ichia... kérlek mondd... minnél tovább maradunk kettesben, annál jobban kezdek elpirulni mert....

A lány hirtelen elhallgatott, és mostmár tényleg teljesen elvörösödött.

Ichia: Mert?

Suzuki: Azért mert.... én.... szeretlek....

Ichia: Már rájöttem.

Suzuki: Mi?

Ichia: Mindig elpirulsz ha kettesben vagyunk, vagy ha kettőnkről beszélünk. Már rég óta tudom. Nel is tudja. De van valami amit csak én tudok.

Suzuki: Velünk kapcsolatban?

Ichia: Pontosan. Észrevetted?

Suzuki: Mit?

Ichia: Tegnap mondtam valamit. Emlékszel?

Suzuki: Nem nagyon.... sajnálom....

Ichia: Azt kérdeztem, hogy mit kezdenék nélküled. És mielőtt elmentél, azt mondtam hogy vigyázz magadra, mert nem bírnám ki ha bármi bajod esne.

Suzuki: Tényleg?

Ichia: Igen. Már érted?

Suzuki: Talán.... de nem merem kimondani.

A fiú felsóhajtott.

Ichia: Szeretlek.

A lány elmosolyodott, és elpirult. Majd átölelte Ichiát, de ezek után nem bírta visszatartani a könnyeit.

"Örömkönnyek.... legalább is azt hiszem. Gondolom... Na mindegy. Örülök hogy nem utasított vissza." (Ichia)

Ichia: Hé, Suzuki!

Suzuki: Hmm?

Ichia: Mi lenne ha letörölnéd a könnyeid és hazamennénk?

A fiú elmosolyodott.

Suzuki: Este megint kiülök az ablakba. Ha szeretnéd megint átjövök!!!

Ichia: Szeretném. De csak úgy hogy közbe foglak, nehogy leess nekem!

 

11. rész

 

Ichia: Suzuki?

Suzuki: Igen?

Ichia: Mi lenne ha megkeresnénk a senseit, és ha nincs már semmi dolgunk, akkor eddzenénk egy kicsit?

Suzuki: Benne vagyok.

Ichia: Mennyi jutsut tudsz?

Suzuki: Talán 16-ot.

Ichia: Szép.

A két genin visszaérkezett a faluba, ahol megtudták, hogy a mesterük speciális kiképzésen lesz 4 napig.

Ichia: Menjünk a hokage-hoz.

Suzuki: Oké.

A két fiatal a hokagéhoz sietett.

Hokage: Menjetek eddzeni, vagy csináljátok amit szeretnétek. Szabad időtök van. De 2 napon át minimum eddzenetek kell.

Ichia,Suzuki: Igenis!

Miután kiléptek az épületből Ichia szólalt meg először.

Ichia: Nem vagy éhes?

Suzuki: Egy kicsit.

Ichia: Gyere. Meghívlak valamire.

Suzuki: Utána? Mit fogunk csinálni?

Ichia: Reményeim szerint eddzeni megyünk. Csak mi ketten. De ha nem akarod hogy egyedül maradjunk, akkor hozzuk el Nelt.

Suzuki: Nem!! Vagyis jobban szeretnék inkább veled együtt gyakorolni, csak mi ketten...Majd holnap hárman....

Ichia: Szuper.

Suzuki: Mit együnk?

Ichia: Ramen?

Suzuki: Ramen? Még nem ettem. De megkóstolnám!

Ichia: Akkor gyere. Meghívlak.

 

Ramenes: Sziasztok gyerekek!

Ichia: Jónapot! 2 tál rament szeretnénk.

Ramenes: Valami italt?

Ichia: Kérsz valamit?

Suzuki: Nem..

Ichia: Ne mondd. Csak azért mondtad azt hogy nem, mert nem akarsz a terhemre lenni, igaz?

Suzuki: Hát....

Ichia: Suzuki... ne szégyellősködj.

Ramenes: Nos?

Ebben a percben egy nő kezdett kiáltozni, mert ellopták a táskáját. Ezt látva Ichia azonnal felpattant, és egy-két perc alatt elkapta a tolvajt. Ezek után átadta két jouninnak, és visszament Suzukihoz.

Suzuki: Szép volt!!

Ichia: Ugyan. Te is meg tudnád csinálni.

Miután megették a ramenjüket, elindultak.

Ichia: Hogy ízlett?

Suzuki: Finom volt.

Ichia: Akkor jó.

A két genin megérkezett abba völgybe, ahol eddzeni szoktak. El is kezdtek gyakorolni, de már a kezdésnél is nehézségük támadt.

Suzuki: Te jó ég, Ichia, te vérzel!

Ichia: Semmi bajom nincs. Csak annál a tolvajnál tőr is volt, ennyi az egész.

Suzuki: Gyere ülj le. Így legalább bemutathatom az új jutsum.

Ichia: Hmm?

Suzuki: Mutasd a sebed.

A fiú felemelte a karját, amin egy elég mély, folamatosan vérző seb volt.

Suzuki: Ez elég mély.

Ichia: Nem annyira. Voltam már ennél roszabb helyzetben is, amikor kiskoromban megtámadott egy farkas.

Suzuki: Lehet hogy ez egy kicsit fájni fog. Eddig csak kisebb sebeket gyógyítottam, de ez is menni fog.

Ichia: Gyógyítottál?

Suzuki: Igen. Ez a 16. teknikám.

A lány a kezét a seb felé helyezte, és gyógyítani kezdte. Miután begyógyította a sebet, megszólalt.

Suzuki: Kész. Délután gyere át, megvarrom a ruhád.

Ichia: Túl sok mindent teszel értem.

Suzuki: Nem. Én csak... megpróbálom visszaadni azt, amit tőled kaptam.

Ichia: Mi? Miről beszélsz?

Suzuki: Arról amikor Niero megtámadott minket. Nyilván te is észrevetted, hogy ha nem védted volna ki a támadását akkor szíven szúrt volna.

Ichia: Nem vettem észre. Sőt. Abban a percben nem is gondolkodam, hanem ösztönösen védtem ki. Viszont csak az járt közben a fejemben hogy megvédjelek téged.

Suzuki: Köszönöm.

Ichia: Szívesen beszélgetnék veled egész nap, de eddzenünk kellene... utána majd beszélgetünk még.

 

12. rész

 

Vikikee: Hű... el nem képzeltem volna hogy egy kémnek ennyi mindenre kell ügyelnie... mozgás.... hangok.... csapdák....

Eddző: Bizony. Ebben a teremben van 22 ninja. Ki kell szúrnia őket, hogy hol vannak. Mind klónok. Ha megtalált  egyet, találja el. Ők is támadni, és védekezni fognak. Sok sikert!

Vikikee: Huh. Koncentrálj.

Viki körbenézett, és szélsebesen elkezdte dobálni a tőröket, valamint folyamatosan kitért a támadások elől.

Eddző: 19...20...21...22!!! FANTASZTIKUS! 8 perc alatt leszerelt 22 klónt! De ezt 3-ra kell csökkentenünk. Dolgos nap van mögöttünk. Menjen a szobájába és pihenjen.

Vikikee: Köszönöm uram.

Eddző: Holnap méreganyagokat fog tanulmányozni és hatástalanítani. A 258 legerősebbet, és 115 végzetest. Összesen tehát 373 mérget fog tanulmányozni. Kemény nap lesz. Pihenje ki magát! Ma korábban elengedtem. A helyében a gyógynövényeket tanulmányoznám.

Vikikee: Értettem. Tanulmányozni is fogom.

Eddző: Tessék. 10 erős és 10 halálos méreg, tanulmányozza őket. 9-órakor elemzik az eredményeit. Ha jól csinálja, akkor könnyebben megy majd a kikeverés is.

Vikikee: Igen.

Eddző: Menjen.

 

Ichia: Egész jó. Lássunk valami újat.

Suzuki: Oké! Új taijustut tanultam. Ezt figyeld!

A lány egy fába rúgott. 1 másodperccel később 10 fa kidőlt azon a helyen, ahova Suzuki rúgott.

Ichia: Remek. Támadj ezzel rám!

Suzuki: Mi?

Ichia: Csak csináld! Meg akarok erősödni.

Suzuki: Oké...

A lány teljes erejéből a fiú gyomrába ütött, aki egy sziklának ütközött. Egy puffanás, és egy porfelhő. Hirtelen tőrök száguldottak Suzuki felé, de ő észre se vette. Ekkor egy másik tőr eltéritette az előbbit. Erre Suzuki is hátranézett.

Suzuki: Ichia... Mi történt?

Ichia: Az egy klón volt. Közbe hátulról megtámadtalak. Mivel nem figyeltél én védtem ki helyetted.

Suzuki: Óóóó! Megint csak akadályozlak....

Ichia: Pont ellenkezőleg. Így legalább könnyedén, gyorsan és észrevétlenül cselekedhetek.

A fiú odament az elkeseredett lányhoz és átölelte.

Suzuki: De nem kéne ezt megtanulnod ha nem bénáznék annyit.

Ichia: Ugyan... bárki lehet figyelmetlen. Így gyakorlok legalább.

Suzuki: De én mindig figyelmetlen vagyok! Nincs helyen a ninják közö.....

Suzuki nem tudta befejezni a mondatot, mert Ichia befogta a száját.

Ichia: Dehogynem. Remek gyógító vagy. Te is hallottad Mitsigo senseit, jó csapat vagyunk! Nem hibáztatlak hogy nem figyeltél, mivel eltereltem a figyelmed. Ehhez értek. A te stílusod inkább a szemtől szembe harc. Semmi trükk, csak a csata. Ez jó taktika, de figyelned kell a részletekre is.

"Istenem. Itt bénázok, de nem okol engem! Szívesen szembeszállnék vele, de olyan jó érzés az ahogy átölel, és megpróbál vígasztalni..." (Suzuki)

Suzuki: Késő van. És el is fáradtam egy kicsit. Mi lenne ha hazamennénk?

Ichia: Rendben.

Suzuki: Amúgy... ráérsz este? Be szeretnélek mutatni anyunak....

Ichia: Ezt előbb vele beszéld meg.

 

Suzuki: Anya! Itt van egy nagyon nagyon jó barátom. Bejöhet?

Anyuka: Persze kicsim. Hívd be, maradjon itt vacsorára!

Suzuki: Ichia, gyere be!

Belépett egy fiú.

Ichia: Jó estét.

Anyuka: Szia. Te Ichia vagy, igaz?

Ichia: Igen.

Anyuka: Sejtettem, Suzuki egész nap rólad áradozik!

Suzuki kissé megszeppent, és teljesen elvörösödött.

Anyuka: Nekem kicsit másnak tűnsz. Inkább vagy.....

Suzuki: Na de anyu! Hagy már szegényt.....

Ichia: Semmi baj. Suzuki, engem nem zavar egy megjegyzés sem. Inkább örülni tudok, hogy anyukád így aggódik érted.

Anyuka: Nyilván érted is aggódik az anyukád.

Erre Ichia kissé elszomorodott, és kinézett az ablakon, az égboltra.

Suzuki: Anya! Ichia ne haragudj....

Anyuka: Mi folyik itt?

Ichia: Az én szüleim 2 éve meghaltak egy küldetésen.

Anyuka: Nagyon sajnálom. Nem tudtam.

Suzuki: Ichia, megbocsájtassz egy percre?

Ichia: Persze.

Suzuki: Anya gyere velem.

Anyuka: Megyek megyek.

Suzuki (suttogva) : Anya, tudod mondtam hogy ő tetszik nekem. Képzeld, úgy jött hogy elmondtam neki hogy szeretem, és utána ő is bevallotta hogy ő is szeret engem!!!

Anyuka (suttogva) : Gratulálok kislányom. De nekem nem tűnik úgy, hogy megvédene téged ha valami baj lenne.

Suzuki (suttogva) : Viccelsz? Mondtam hogy elkaptuk azt a kémet.... de nem mondtam hogy majdnem megölt. Megölt volna ha nincs ott Ichia. Amikor észbe kaptam már azt hittem hogy vége, de ő megvédett minket. Kivédte a támadást, de megjárta, ugyanis az a férfi a gyomrába ütött, és ettől az erőtől szegény egy sziklafalnak csapódott.

Anyuka (suttogva) : Értem. Menjünk ki, szeretném megismerni őt.

 

13. rész

 

Anyuka: Nos, Ichia, hogy ízlik a főztöm?

Ichia: Nagyon jó lett. Mostmár tudom, hogy Suzuki miért nem eszik éttermekben.

Anyuka: Köszönöm. Gyere be máskor is, szívesen látunk!

Ichia: Köszönöm a meghívást.

Suzuki: Én örülnék ha holnap is átjönnél. Anyu, átjöhet?

Anyuka: Persze édesem.

Suzuki: Ichia, te ráérsz?

Ichia: Igen. Szívesen eljövök. Suzuki, hogy őszintén megmondjam, kedvelem a családodat. Mind kedves emberek.

Anyuka: Mondd, Ichia, mi a teljes neved?

Ichia: Ichia Keiro.

Anyuka: Keiro? Az édesapád a régi csapattársam volt.

Ichia: Tényleg?

Suzuki: Hűha... Anya? Te hogy gondolod, milyen emberek voltak?

Anyuka: Remek, becsületes és erős ninják voltak. Emlékszem, hogy a legjobb barátnőm jouninként örömmel mesélte nekem, hogy férjhez ment. Az apukádhoz, Ichia. Nagyon örültem, ugyanis mindkettejüket tiszteltem és barátaimnak tekintettem.

Ichia: Édesanyám egyszer azt mesélte, hogy a legjobb barátnőjének a csapattársához ment hozzá. És hogy boldogan élnek...vagyis csak éltek.

Suzuki közelebb húzódott Ichiához, mivel látta hogy erre visszamlékezve kicsit szomorú lett. Suzuki anyukája is észrevette és gyorsan témátváltott.

Anyuka: Hallom hogy eddzeni voltatok. Hogy sikerült?

Ichia: Remekül. Nem mondhatnám hogy meglepődtem, tudtam mindig is hogy a lánya kemény ellenfél.

Anyuka: Ellenfél?

Suzuki: Egymás ellen harcoltunk. De figelmetlen voltam, és majdnem eltaláltak a tőrök, de Ichia gyorsabb volt.

Ichia: Ne aggódjon. Ha kell az életem árán is megvédem a lányát.

Suzuki (az anyukájának súgva): Látod mondtam hogy megvédene.... Istenem annyira aranyos hogy feláldozná értem az életét....

Anyuka: Értem. Őszintén bevallom, hogy először kételkedtem hogy megvédenéd a lányomat. De most már tudom hogy az életed is odaadnád érte. Suzuki, édesapád is nyilván áldását fogja adni arra, hogy ti ketten együt legyetek, mivel jó kezekben leszel.

Ichia: Nekem most mennem kell. Köszönöm a vacsorát. Viszlát!

Suzuki: Anyu, kikísérem Ichiát!

Anyuka: Redben kicsim.

Suzuki: És nem kísérhetem hazáig?

Anyuka: Hát....

Ichia: Suzuki nem engedem hogy sötétben egyedül mászkálj. Nem azt mondom, hogy ez a falu tele van veszélyes emberekkel, de ha kell akkor inkább engem támadjanak meg, ne téged.

Ismeretlen: Ezt jó hallani.

Suzuki: Apa!

Apuka: Sziasztok. Nos, fiam, úgy tűnik, a szíveden viseled a lányom sorsát. Áldásomat adom rátok, ha megígéred, hogy akár az életed árán is megvéded Suzukit.

Suzuki: Na de apa!

Ichia: Ne aggódjon uram. Nem kell mondani, ha kéne, magamtól is megtenném.

Apuka: Értem. Helyes. Én most bemegyek. Gyere drágám, hagyjuk kettesben a fiatalokat.

Az ajtó becsukódótt.

Suzuki: Biztos nem mehetünk együtt? Csak az utca sarkáig....

Ichia: Sajnálom. Nem tudnék azzal élni, hogy a figyelmetlenségem miatt sérülsz meg.

Suzuki: Értem.... Este.... kinn leszek az ablaknál.

Ichia: Rendben. Én is kimegyek. De most búcsúznunk kell.

A fiú átölelte a lányt, aztán elbúcsúztak.

 

"Hmm...Egész nap nem hallottam Suzukiékról.... Átmegyek hozzájuk, és megkérdezem mi volt." (Nel)

A lány hamar Suzukiék háza előtt tremett. Bekopogott, és Suzuki anykája nyitott ajtót.

Nel: Elnézést kérek a zavarásért. Suzukival szeretnék beszélni. Ha lehet.

Anyuka: Persze, gyere be. Suzuki, egy barátod van itt!

Suzuki: Jövök!

A lány gyorsan leszaladt a lépcsőn.

Suzuki: Szia, Nel! Gyere! Köszi hogy szóltál anyu!

A lányok Suzuki szobájába mentek.

Nel: Hééé... Suzuki... Mi van Ichiával? Észrevettem hogy.... szereted.

Suzuki behunyta a szemét és mosolygott.

Nel: Történt valami? Ha máskor ezt mondtam volna, akkor teljesen elvörösödtél volna!!!

Suzuki: Amikor eddzettetek a Senseiel... mi ketten voltunk küldetésen. Hazafele megáltunk, és mondta, hogy rájött hogy szeretem, és azt mondta hogy ő is szeret engem.

Nel: Tényleg????

Suzuki: Igen, ma itt is vacsorázott, és a szüleim elfogadták őt. Tényleg, gyere mutatok valamit!

A lányok az ablakba ültek. Suzuki egy közeli házra mutatott.

Suzuki: Ott lakik Ichia.

Ichia: Sziasztok!

A hang valahonnan alóluk jött.

Suzuki: Ichia.... nem arról volt szó... hogy az ablakban leszel?

A fiú a lány ablaka elé lépett, és egy kissé sértődötten, de ugyanakkor vidáman válaszolt.

Ichia: Emlékezhetnél.... mondtam hogy többé nem engedem hogy egyedül ugrálj. Átjöttök?

Nel, Suzuki: Aha!

A három genin átugrott a fiú szobájába.

Nel: Ichia, de nagy a szobád!

Ichia: Nem vagytok szomjasak?

Suzuki: Én igen. Nel?

Nel: Nem, köszi.

Ichia: Oké. Ha kell valami, szóljatok. Mindjárt jövök.

A fiú elment, és pár perc múlva visszajött pár pohárral és innivalóval.

Ichia: Tessék.

Suzuki: Köszi!

Ichia és Suzuki leültek egymás mellé a kanapéra, előttük egy fotelben ült Nel.

Nel: Hé Ichia! Látom összejöttetek Suzukival.

Ichia: Honnan tudod?

Nel: Onnan hogy fogod a kezét.

Suzuki: Ezt nehéz lett volna nem kiszúrni. De hát mit csináljak, ha egyszer szeretem?

Ichia: Én is ugyanezt akartam mondani.

Suzuki: Nel, holnap nem akarsz velünk eddzeni?

Nel: Szívesen eljövök.

Ichia: Nem bánjátok, ha hozok még valakit? Van egy ismerősöm, akivel együtt pont négyen lennénk, tehát az 2 párt jelent.

Nel: Jó ötlet. De Ichia, Ha azért akarsz hozni valakit, hogy ne zavarjalak titeket akkor....

Ichia: Nem. Nem azért. Jóba vagyok veled, de így cserélhetünk. Például egyszer veled harcolok, utána Suzukival, és utána Sasaméval.

Nel: Sasame? Ő a 2. legjobb barátnőm!

Suzuki: Ő a sensei húga....nagyon jóba vagyok vele.

Ichia: Akkor holnap találkozunk. Meddig maradtok?

Nel: Én hamarosan megyek.

Suzuki: Én pedig addig ameddig szeretnéd.

 

14. rész

 

Vikikee:  Már csak 90 méreg van vissza.... istenem.... itt helybe összeesek, annyira fáradt vagyok, pedig csak 4 óra van és még eddzeni se eddzettem.

Vegyész: Ez természetes.

Vikikee: Uram, azt hiszem, kéne még pár gyógynövény.

Vegyész: Kevés van? Miből?

Vikikee: Lássuk.... van még pár szál kamilla, kéne még tisztított víz.... és 11-es,58-as, 89-es és 73-as gyógynövények.

Vegyész: Hozom. Tessék.

Vikikee: Köszönöm.

-1 óra múlva -

Vikikee: VÉGEZTEM!

Vegyész: Had lássam. Sajnálom. Mindegyik jó, de ez nem. Nem hagyott ki valamit?

Vikikee: Nem.... mert benne van a.... óóó! Hiányzik belőle még egy kis víz és kamilla.

Vegyész: Na látja. Rakja bele, és akkor végzett is.

Vikikee: Parancsoljon.

Eddző: Nos, hogy állnak?

Vegyész: Készen vagyunk. Alapvetően könnyen elvégezte. Hölgyem, menjen a szobájába, 2 óréja van pihenni. 7 órakor kezdődik az eddzés, igaz?

Eddző: Igen. 22 ninját kell megtalálnia. Ismét. De gyorsabban. Sokkal gyorsabban. Azttán a falu genjutsumestere tanít neki trükköket.

Vikikee: Szerintem ez tovább tart 4 napnál.

Eddző: Igen. Minden héten 4 nap.

Vikikee: Minden héten???

Eddző: Igen. Fel kell készüljön. Ez nagy munka lesz.

VIkikee: Értettem.

 

Sasame: Sachiko!!!!

Sachiko: Au!

Sasame: Sachiko, jól vagy?!

Sachiko hirtelen felpattant.

Sachiko: Hol az ellenséges ninja?

Sasame: Valahol a démon világ és a pokol között.

Sachiko: Meghalt?

Sasame: Igen.

Sachiko: Hála az égnek.

Sasame: Nem inkább nekem? Nem az ég ölte ám meg....

Sachiko: Te voltál?

Sasame: Nem a nagymamám... persze hogy én voltam síkagyú!

Sachiko elcsodálkozott. Síkagyú? Mi történt? Sasame nem beszél így!

Egy hang: Kiold!

Sasame: Sachiko! Mondtam hogy ne nézz a szemébe!

Sachiko: Ez mi volt?

Sasame: Genjutsu.

Sachiko Sasame szemébe nézett.

Sasame: Nézz máshova!

Sachiko: Miért?

Sasame: Csak csináld!

Sachiko: Oké!

A férfi Sasame szemébe nézett. Pár perccel később a chunin összeesett, és a lány diadalittasan nevetett fel.

Sachiko: Ez meg mi volt?

Sasame: Ez az én genjutsum. Jut eszembe. Shinobi idézés!

Megjelent egy csapatnyi kutya.

Sasame: Keressétek meg a rejtőzködő ninját!

Az egyik kutya: Értem!

Nem sokkal később mindegyik kutya egy sziklára nézett.

Sasame: Hé, te ott, a sziklában! A bújócskának vége. Told elő a képed!

 

Nel: Az isten szerelmére! Hol késlekedtetek?!

Ichia: Bocsánat amiért nem hagytunk futni hagyni egy tolvajbandát!

Suzuki: Nel, nem véletlenül késtünk.

Ichia: Hé, hol van Sasame?

Nel: Nem láttam. Pedig egy jó ideje itt ülök.

Ichia: Keressük meg.

Suzuki: Oké!

Nel: De hogy?!

Ichia: Így. Shinobi idézés!

A fiú a földre ütött. Nem sokkal később egy farkaskutya jelent meg.

Ichia: Hé! Egy lányt keresünk. Sasamét. Sasame Samekot. Ismered a szagát?

Shinobi: Igen. Ugorjatok a hátamra. Egy perc, és ott vagyunk!

 

Sasame: Ezmeg? Nem hat rá a genjutsum!

Kutya (shinobi) : Oó!

Sachiko: Elvonom a figyelmét!

Sasame: Oké!

A lányok trükköket alkalmaztak, de minden alkalommal csak ők sérültek meg.

Ismeretlen: Chh... ti, kis geninek, azt hiszitek, elbánhattok VELEM?!

 

15. rész

 

Adrienn: Kankuro sensei!

Kankuro: Igen.... Mit szeretnél?...

Adrienn: A folyónál.... egy jounin.... Mitsigo sensei csapata.... harc!!!

Kankuro: Mi? Érthetően kérlek!

Adrienn: A folyónál, a haráton egy jounin harcol Mitsigo sensei csapatával!

Kankuro: Mi? Mitsigo ott van?

Adrienn: Nincs!

Kankuro: Fenébe. Szólj a hokagénak! Én addig összeszedek pár jounint.

 

Ichia: Mi ez? Ez Sasame.... Sachiko... ÉS EGY JOUNIN?!

Suzuki: Segítenünk kell nekik!

Nel: Ahogy mondod!

Ichia: Gyerünk! Nel... kérlek szólj a senseinek! Ő tudja mit kell tennie!

Suzuki: Hát jó.... Akkor te menj, Nel!

Ichia: Gyerünk!

Nel : Értem!

Ichia: Suzuki, tudsz Shinobit idézni?

Suzuki: Nem igazán... nem tudom hogy kell.

Ichia: Mindegy. Az előbb visszaküldtem az én Shinobim. Ha kell megint előhívom.

Suzuki: Eriko!

A hívásra odajött egy kutya.

Suzuki: Ő az új állatom. Szülinapomra kaptam. Harcos kutya. Jó sok jutsut tud.

Ichia: Értem. Gyerünk! Gyűjts össze annyi csakrát amennyit tudsz! Trükközök, elvonom a figyelmét, te meg megtámadod!

Suzuki: Értem! Addig maradjak itt, igaz?

Ichia: Igen. Gyerünk!

 

Nel: Sensei! Mitsigo sensei csapata harcol egy jouninnal! Ichia és Suzuki segítenek nekik!

Vikikee: Tessék?! Elnézést uram, el kell űznöm egy betolakodót!

Eddző: Siessen. Követem és figyelem. Induljunk!

A három ninja átszáguldott az erdőn a határig. Itt csatlakozott hozzájuk egy chunin.

Adrienn: Nagy a harc. Kilátástalan. Azt a férfit meg sem tudják sebezni.

A csata hangja eljutott a fülükbe.

Ismeretlen: Hahaha! Trükközés, szemből jövő támadás?! Egyszerű. Ezt nektek!

Vikikee: Uram isten! Trükközés és szemből támadás?! Előre megyek! Ezek az én genineim lesznek!

Amint a nő a folyópartra ért, a földre ütött.

Vikikee: Shinobi idézés! Ichia, hívd elő a shinobid! Sasame! Emlékezz arra amit tanultál. Menni fog! Idézd meg a Shinobid!

Ichia,Sasame: Shinobi idézés!

Mindkét genin a földre ütött.

Shinobi1 (Ichiá-é) : Ichia, nem az előbb küldtél el?

Ichia: Azt hittem könnyebb lesz. Sajnálom.

Shinobi2 (Sasame-é) : Sasame, az ég áldjon meg! Ebédidő volt! Öööö... ki ez az alak....

Sasame: Miatta hívtalak ide.

Shinobi2: Értem.

Shinobi3 (Viki-é) : Kit is kell legyőznöm?

Vikikee: Őt. Nem simerem az erejét. Támadok.

A nő többször is támadott, de minden tőr lepattant a férfiról.

Vikikee: Ezmeg?! Mintha... láthatatlan pajzsa lenne.... Értem! Jégpajzs, igaz?

Ismeretlen: Mit is várhattam egy jounintól. Kutass csak egy kicsit az emlékezetedben... nem ismerős az arcom?

Viki hirtelen tégra nyitotta a szemét, és hátralépett.

Ismeretlen: Megerősítem a gyanúdat. A vállamon még mindig ott a tőröd nyoma.

Vikikee: Rohadék! Suzu!

Előlépett egy macska.

Kankuro: Úristen! Ez....

Vikikee: Igen. Jól emlékszel. Ha megbocsájtotok... Ez személyes ügy. Ezt egyedül kell lerendeznem.

Sasame (Ichiának és Suzukinak súgva) : Ő itt.... az a férfi... aki megölte a szüleinket.

Ichia: Értem.

Sasame: Ez rám is tartozik! Beszállhatok?

Vikikee: Gyere, de vigyázz magadra. Hozd a shinobid, én is hozom az enyémet.

Ismeretlen: Ha már itt tartunk.... Shinobi idézés!

Vikikee: Tudatrabló jutsu!

Viki összeesett, és a férfi a shinobija ellen fordult.

Shinobi4 (a férfié) : Hát ez meg? Én elmegyek! Ma már nehogy iderángass, vagy megöllek!

A Shinobi eltűnt. Sasame ebben a percben összekötözte a férfit, Vikikee pedig magához tért.

Vikikee: Jó erős. Nem hiszem, hogy ezt át tudja szakítani. Kiraktam a fegyvereit és minden mást. Minden esetre.... Árnyékbáb jutsu! Induljunk.

Adrienn: Szép volt!

Mitsigo: Lemaradtam valamiről? Ki ez... és mi történt?

Vikikee: Ő az. Aki... tudod. A vállán a seb. Amit egy tőr hagyott még régebben.

Mitsigo: Óóó! Értem.

Vikikee: Ha kiszedünk belőle mindent, engedélyt kérek a hokagétól, hogy saját kezűleg ölhessem meg.

Sasame: Nem tettél még le a bosszúról, igaz?

Vikikee: Habár téged akkor elvittek, és örökbefogadtak mivel én csak genin voltam, megesküdtem hogy bosszút állok. Te nem emlékezhetsz rájuk.... csak 2 napos voltál amikor....

Sachiko: Amikor? Sensei, beavatna minket is?

Suzuki: Istenem! Ichia... gyere egy kicsit...

Ichia (suttogva=st.) : Miaz?

Suzuki (st.) : Amikor Niero ellen harcoltunk... az a férfi azt mondta a senseinek, hogy ő az a lány aki végignézte a...

Ichia megszeppent, és tágra nyitotta a szemét.

Ichia (st.) : ...aki végignézte a családja lemészárlását... és aki belemélyesztette a vállába a tőrt... ott a nyom a vállán... és meg is erősítette.....

A geninek felnéztek, amikor Viki keze remegni kezdett.

Vikikee: Francba! Nem bírom tartani! Túl erős!

...To be continued (folytatjuk) ....

 

16. tész

 

Sasame: A kötelek! Elszakadnak!

Sachiko: Francba!

Vikikee: Valaki szúrja már le! Ha kiszabadul....

Erre a szóra Ichia és Suzuki két oldalról a férfi szívébe mélyesztették a tőrüket.

Vikikee: Na végre.

Suzuki: A kórházban majd újraélesztjük.

Sasame: Hé, jól vagy?

Vikikee: Nincs semmi bajom... csak ez nehéz menet volt.

Sasame: Akkor jó.

Vikikee: Induljunk.

 

Adrienn: Azta....

Moncsa: Hmm?

Adrienn: Látnod kellett volna....

Moncsa: MIT????

Adrienn: Mindegy, szia!

Moncsa: A francba is hogy senki nem mond semmit.

Suzuki: Mi a baj?

Moncsa: Mi volt?

Ichia: He?

Suzuki: Mikor?

Moncsa: Mindenki arról beszél hogy az előbb elkaptatok valakit.... akiről van valamilyen pletyka! Semmit sem tudok. Csak annyit hogy ti szúrtátok le. Mi volt???

Ichia: Sajnálom nem tudom miről beszélsz.

Suzuki: Kitől hallottál ilyeneket?

Moncsa: Az öregektől. Miért?

Ichia: Akkor világos. Az öregek nyilván elhitték a kisgyerekek meséit.

Suzuki: Ha jól bele gondolok mintha egy kisgyerek mondott volna valamit.... azzal hogy két genin megölt egy jounint.... vagy nem tudom.

Moncsa: Akkor miért nem azt mondták hogy ŐK ölték meg?

Ichia: Kérlek.... ki hinné el egy 8 éves kisgyereknek, hogy ő és a barátai megöltek egy jounint?

Moncsa: De miért pont titeket mondtak?

Suzuki: Lehet hogy azért mert mi akkor éppen eddzeni voltunk. Ami tujaldonképpen harc, és a falun kívül van.

Ichia: Mondjuk a határnál eddzettünk.... lehet hogy valamelyik kisgyerek elment oda, és engem látott meg suzukit, ahogy egy átalakított klónt szúrunk le. Többször is szúrtunk le klónokat.

Moncsa: Értem....

Ichia: Najó. Én megyek, az eddzéstől kissé megéheztem. Suzuki?

Suzuki: Én is. Eszünk valamit?

Ichia: Mit szeretnél?

Suzuki: Rament!!!!

Ichia: Gyere meghívlak.

Suzuki: Köszi!

 

Edzző: Nem vagyok elégedett önnel. Gyorsabban le kellett volna terítenie azt a jounint....

Vikikee: Sajnálom. Csak ahhoz a férfihoz olyan emlékek kötnek.... tudja.... a klánommal kapcsolatban... amikor még genin voltam.... nyilván hallotta a történetem.

Eddző: És ennek mi köze a harchoz?

Vikikee: csak annyi hogy az a fréfi láttán lejátszódott az egész a szemem előtt.... ahogy lemészárolják a családom.... mozdulni is alig tudtam.... sajnálom.

Eddző: Értem. Ma nem is folytatjuk az eddzést. Menjen haza, pihenjen, most szabadideje van. A nao hátra levő részében. Menjen.

Vikikee: Köszönöm.

A nő a határhoz ment a csata színterére. Leült a folyópartra és a vizet nézte.

"A víz....emlékszem... hogy a nővéremet vízbe fojtotta. Vagyis bezárta egy vízgömbbe. Szegény.... Ha belegondolok... engem is vízgömbbe akart zárni. Csak el kellett meneküljön mivel az egyik barátom szólt pár jouninnak. Ha ő nincs.... akkor most nem ülhetnék itt.... Annyira hiányzik. A legjobb barátom... és mostmár egyáltalán nem látom, mióta a titkos osztag tagja lett... Nem veheti le a maszkját.... nem társaloghat.... istenem. Kezdünk teljesen elszakadni. Régen az életem is odaadtam volna érte, és nem is gondolkodtam volna de.... ezt már... egyre gyengébben érzem.... " (Vikikee)

 

A titkos osztagnál

"Tehát találkozott azzal e férfival aki megölte a családját.... Szegény lány. Bárcsak elszökhetnék... Annyira hiányzik már.... legjobb barátok vagyunk, de eddig azt sem tudtam, hogy él-e....kezdünk elszakadni... amióta külön utakon járunk.... ő tanár lett... én a titkos osztag tagja.... azóta nem beszéltünk. Elmegyek, és megkeresem! Nem akarok elveszíteni egy ilyen jó barátot.... az életem is odaadnám érte.... de ez egyre gyengébb érzés. Muszály lesz újra kialakítanunk ezt a szoros, baráti köteléket, mielőtt teljesen elhidegülünk! " (Titkos barát)

Titkos barát: Hé, akadt egy kis elintézni valóm! Majd jövök!

Az osztag egyik tagja: Megőrültél? Nem mehetsz el! Csak akkor engedlek el ha az életed múlik rajta!

A férfi visszanézett a társára.

Titkos barát: Hidd el. Az életem múlik azon, hogy elmegyek-e egy régi barátomhoz vagy sem.

Ez után meg sem várta a választ, csak elsietett. A határhoz ment, hátha ott találja Vikit. A csata helyszínén. Igaza volt. A folyó mellett ült.

Titkos barát: Hé!

A nő ijedten nézett rá, aztán amint rájött hogy ki, odasietett.

Vikikee: Te vagy az.... ez... hogy lehet?

A férfi levette a maszkját.

Kaien: Rég találkoztunk,Viki.....

 

 17. rész

 

Vikikee: Tényleg.... nagyon... nagyon rég....

Kaien: Nem esett semmi bajod? Hallottam hogy.....

A fréfi elhalgatott. Hirtelen feltűnt egy alak.

Moncsa: Hé! Öööö.... maga, sensei és egy tag? Mit keresnek itt?

Vikikee: Hát nem látszik? Beszélgetünk. Tudod nekem számít a falu jelenlegi helyzete és védelme, úgy ahogy neki is.

Moncsa: Ééértem....

A lány a tagra pillantott. Ebben a percben megérkezett még egy másik férfi, szintén egy tag.

Ismeretlen: Kaien! Gyere! Ezt látnod kell!

Kaien: Istenem.... mi van már megint?

Ismeretlen: Ez privát.... hölgyem, jönne maga is? Szükségünk van egy jouninra.... és te.... menj vissza a faluba kérlek, és értesítsd a hokagét, azt látnia kell! Add át neki ezt a tekercset! Ne hogy kinyisd! Siess!

Moncsa: Értettem!

A lány elillant.

Vikikee: Miről lenne szó? Furcsa, hogy egy tag.... így.... hát szóval....

Kaien: Ennyire ijedt lenne.

Vikikee: Pontosan....

Ismeretlen: De.... a víz faluja.... támadó pozícióba helyezkedett!

A nő tágra nyitott szemekkel lépett előre.

Ismeretlen: Én, Kaien, és a többi tag készen állunk a lassításukra. Jó lenne, ha maga is jönne!

Vikikee: Értem! Suzu!

Megérkezett egy macska.Viki a nyakába akasztott egy tekercset.

Vikikee: Vidd el Ichiának, Sasaménak.

Ismeretlen: Na de miért? Ők még csak geninek!

Vikikee: De kíváló harcosok és tudnak shinobit idézni. Az egész csapatom jön. Elég képzettek.

 

Ichia: Suzuki....

A lány felemelte a fejét.

Suzuki: Hmm?

Hirtelen megérkezett Suzu.

Ichia: Ez a sensei macskája! Nézd! Rajta van egy tekercs. Értessz a kinyitásához?

A lány bólintott. Bonyolult kézjelek sora következett. Ez után a földön fekvő tekercs kinyílt.

Ichia: Nézzük....

A fiú hátralépett.

Ichia: Suzu, Vidd el Sasaménak!

A cica ismét elment.

Ichia: Gyorsan! Meg fogják támadni a falut! Szükség van ránk a határnál!

Suzuki: Ichia! Shinobi? Meg tudod idézni?

Ichia: Persze. Shinobi idézés!

A fiú a földre csapott. Hirtelen megjelen a shinobija.

Ichia: A határhoz! Gyorsan!

 

Sasame: Nel! Nézd! Itt van Suzu!

Nel: Jéé! Mi az a tekercs?

Sasame: Elolvasom... Úristen! A határhoz! Gyorsan! Suzu vezess oda minket!

Suzu: Miau!

A két lány és a macska elsiettek.

Nel: Miaz? Mi volt benne?

Sasame: Meg fogják támadni a falut! Áljunk meg!

A csapat megállt. Sasame a földre ütött.

Sasame: Shinobi idézés!

Shinobi (1): Mi a baj Sasame? Miért idéztél meg?

Sasame: Meg fogják támadni a falut.

Nel: Menjünk tovább!

Sasame: Ichia és Suzuki már ott vannak.

Nel: Honnan tudod?

Sasame: Csak tudom! Elégedj meg ennyivel!

Nel: Oké, oké!

 

Kaien: A rohadékok....

Vikikee: Mit láttál?

Kaien: Semmit. SEMMIT!

Vikikee: Maradjatok itt. Lehet hogy kiszúrtak téged. Elmegyek. Kiderítem hol vannak. De előbb..... Shinobi idézés!

A nő a földre ütött, megjelent a shinobija.

Shinobi (2) : Hát eljött az idő....

Vikikee: Hé! Ha megtámadnak, akkor harcolj! Keményen!

Shinobi (2) : Értem!

Vikikee: Denevér transzformáció!

A nő denevérré változott, és eltűnt a határ mögött.

Kaien: Én még nem idézem meg a shinobim.... csak ha kell.

Ismeretlen: Bízhatunk benne?

Kaien: Kiben?

Ismeretlen: Abban a nőben. Megbízhatunk benne?

Kaien: Teljes mértékben. Csak egy valaki simeri őt jobban nálam: ő maga.

Ismeretlen: Ő az a lány aki....

Kaien: Ő az.

Hirtelen belépett Vikikee.

Vikikee: Francba!

Kaien: Mi a baj?

Hirtelen megjött egy alak, és a földre küldte a nőt.

Ismeretlen: Kaien! Mi folyik itt?

Kaien: Viki? Kettő van belőled! És... neked vérzik a vállad!

Vikikee: Az... aki a földön fekszik... nem én vagyok. Elkapott.

Shinobi (2) :Igazat mond. Felismerem az igazit.

Ekkor egy nagy puffanással a földön fekvő nő átváltozott egy férfivá.

Kaien: Mi történt?

Vikikee: Baj van....

 

18. rész

A tagokhoz megérkezett Suzuki és Ichia.

Ichia: Sensei! A vállad!

Vikikee: Ichia! Hol a shinobid?

Ichia: Itt! Shinobi idézés!

Shinobi (3) : Támadni fognak, mi?

Shinobi (2) : Valószínű.

Vikikee: Hari állásban vannak. Készen állnak. Ha átlépik a harét, úgy vesszük, hogy hadat üzentek nekünk!

Ebben a percben megérkezett egy ninja a víz falujából.

Víz ninja: Felsorakoztatok! Haha! Észrevettünk kislány!

Vikikee: Túl régóta folyik ez a háború! Ideje ennek véget vetni, itt, és most!

 

Hokage: Értesíts minden jounint és chunint! Küldd őket a határhoz!

Moncsa: Értem!

A lány elsietett.

Shino: Hát megtörtént.....

Hokage: Ahogy mondod.... Mindig is számítottam rá, hogy megtámadnak minket... de most? Most vagyunk a legerősebbek!

Shino: Érdekes.....

Hokage: Igen igen....

Shino: Gondolom valami tervük van.... lehet, hogy ki akarják csalni a faluból a jouninokat, és utána támadnak?

Hokage: Nem hiszem.

Shino: Nem hiszem, hogy ennyire ostobák lennének.....

A hokage tágra nyitotta a szemét. Megdöbbent.

Hokage: Azonnal jöjjenek vissza a jouninok! Belső támadás lesz! És csak a geninek vannak itt!

 

19. rész

 

Víz ninja: Már geninkorom óta végig akarom nézni a falutok pusztulását. ÉS ELJÖTT AZ IDŐ, AMIKOR EZT MEGTEHETEM!!!

Vikikee: Csak szeretnéd! Suzu!

Támadás 2 irányból. A fréfi könnyen kitért.

Vikikee: Most!

Felülről Suzuki egy erős rúgással Ichie felé iránította a ninját, aki a "villám labda" teknikával egészen a shinobija (Ichiáé) felé lökte, aki a földhöz szegezte.

Kaien: Ez igen...

Egy puffanás, és a férfi helyén egy fatönk.

Vikikee: Helycsere jutsu? Francba! Hol van?

Kaien: Mögötted! Vigyázz!

Épp időben. 5-8 tőr száguldott a nő felé, de társa figyelmeztetésének hála, kivédte a támadást.

Vikikee: Megvagy!

Újabb puffanás, a tőr egy fatönkbe állt bele.

Vikikee: Ne szórakozz!

Ichia: Sensei! Alattad!

Vikikee: Mi?

Egy kéz a földbe rántotta a nőt, vagyis csak ezt hitték. A porfelhő eloszlása után csak egy fatönköt találtak a lyukban.

Vikikee: Hát jó. Ha te így akarod... akkor játsszunk!

Kaien: De mi sem tudjuk hogy hol vagy! Mi van, ha téged támadunk meg?

Vikikee: Ezzel elbánok. Gyanítom hogy ez csak egy elterelő manőver. Induljatok! Ichia! Te maradj még.

A ninják elmentek. Csak Ichia maradt ott.

Ichia: Sensei? Én hova menjek?

Vikikee: Azt hiszem, ezzel megbízhatlak. Menj a folyóhoz! Riaszd a többieket, h látsz valamit!

Víz ninja: Nem engedem!

Ichia elsietett, a férfi utána akart menni. De ahogy lépni akart....

Vikikee: Előbb velem kell elbánnod!

...az a hely, ahova lépni akart, felrobbant.

Víz ninja: Hmm... hatásos. Egy levélbomba.Nos, akkor kezdjük!

 

" Az előbb.. ez egy robbanás volt... vissza kéne fordulnom és.... NEM! Bíznom kell a senseiben! Igen! Ő le tudja győzni őt!" (Ichia)

A fiú a határhoz érkezett. A fákat fürkészte.

Ichia: Gyere elő. Látlak.

Ismeretlen: Hmm... azt hittem, jó az álcám... érdekes hogy pont egy genin szúrt ki. Ne aggódj egyedül vagyok. Egyenlőre. Hamarosan jön a roham!

Ichia: Mi?

Ismeretlen: Azt hiszed elengedlek? Azért jöttem hogy megöljelek!

Ichia: Nem fogsz! És a falut sem rohanjátok le! Ha rajtam múlik, a falu örökké állni fog!

Ismeretlen: Ne nevettess! Egy kis taknyos itt pattog... chh... megáll az ész. Esetleg nem akarsz visszaszaladni az anyukádhoz? Óóó! El is felejtettem! Nincs is anyukád! Haha! Mindent tudok rólad, kölyök!

Ichia: Honnan tudod....

Ismeretlen: Csak figyelj....

Ichia: He?

Ebben a percben a folyó átváltozott járdává. Ichia elindult rajta. Kereste az ellenfelet..... de.... mást talált. A szüleit, ahogy elbúcsúznak tőle.

Anyuka: Szia kicsim! Hamarosan jövünk!

Apuka: Legyél jó, és vigyázz magadra! Fogadj szót a nagyinak! Szia!

Kis Ichia: Sziasztok! Siessetek!

Ichia hátranézett az egykori önmagára. Távolodott. Próbált visszamenni de nem tudott. Nem akarta látni a szüleii halálát. De nem tehetett mást. Megérkeztek a csata színhelyére. Ichia nem hitt a szemének: A szülei hősként harcoltak. Egymás után szúrták le a ninjákat, és hamar elvégezték a küldetést. A fiú meglepődött.

" Mi? Hiszen... ez volt a küldetés... de még élnek... DE ŐK MEGHALTAK A KÜLDETÉSBEN, ÉS NEM FEJEZTÉK BE! Ez lehetetlen!" (Ichia)

Elindultak hazafele. De ekkor.... Egy ninja rájuk támadt, és kegyetlenül lemészárolta őket. Ez volt az a ninja, akivel a folyónál találkozott! Amikor elő akarta rántani a tőrét, egy szúró fájdalmat érzett. Az erdő eltűnt, ismét a folyón volt. A fájdalom pedig... az volt, ahogy a férfi a hasába döfte a kardját.

Ichia: Te rohadék! Te ölted meg a szüleimet! Ezért kinyírlak!

Ismeretlen: Haha! Ja persze! Te itt és most meg fogsz halni!

Ichia: Csak szeretnéd!....

Ichia felnyögött ahogy a férfi beljebb döfte belé a kardját, és így már szó szerint átnyársalta őt. A fiú levegőért kapkodott, és vért köhögött fel.

Ismeretlen: Ennyi volt!! Add fel! Neked anny....

Nem tudta befejezni a mondtot, ugyani valaki a vállád mélyesztette a tőrjét. A férfi elengedte a kardot, és elmenekült.

Ismeretlen lány: Ichia! Ichia jól vagy?

De a fiú már nem hallotta a lány kétségbeesett hangját. Elájult. Suzuki egyedül maradt a súlyosan sebesült, eszméletlen csapattársával.

 

Vikikee: Megmondtam... hogy ne kezelj félvállról.

Ismeretlen: Hihetetlen. Amikor utoljára láttalak, még csak egy kislány voltál.

Vikikee: Így járnak az árulók. Nem értem. A bátyámnak tekintettelek... hát akkor... mi történt, hogy áruló lettél?

Ismeretlen: Semmi. Nem tartozik rád.

A nő még egy tőrt döfött a földön fekvő férfiba.

Vikikee: Beszélj!

Ismeretlen: AZÉRT MERT ÉN LE AKARTAM SZÁMOLNI A KLÁNODDAL! KI  AKAROM ÍRTANI!

Viki hátraesett a válasz hallatán. A szemében a fájdalom telepedett meg.

Vikikee: Tehát... egészen idáig... hamis képet festettél magadról....

Ismeretlen: Ne mindegy. Gyerünk ölj meg!

A nő erre a szóra tágra nyitotta a szemét és távolabb húzódott.

Ismeretlen: Na mi az? Nem mered megtenni? Gyáva vagy mint rég!

Vikikee: Nem az hogy nem merem... nem tudom.... a bátyámként szerettelek és tiszteltelek....

Ismeretlen: Gyáva! Még én is hűségesebb vagyok a klánodhoz mint TE! Ha az lennél, megölnél! Hitvány!

Vikikee: Rohadék!

A nő leszúrta a férfit aki ott meg is halt.

Vikikee: Miért..... miért.... hogy tehetted ezt.... te idióta.....

 

Hokage: Ezek szerint... csak ránk akartak ijeszteni?!

Saku: Pontosan. Beszéltem pár emberrel abból a faluból, és semmiről sem tudtak. A vezetőjükhöz is elmentem. Ő azt mondta, hogy nem is tud támadásról, békét akar kötni. Alávetette magát egy jutsunak, a saját fejlesztésű igazmondó-jutsumnak. És tényleg így van.

Hokage: Akkor minden sebesült kórházba kell kerüljön.

Saku: Uram.... van egy nagyobb problémánk... az imént... Vikinek meg kellett ölnie azt az embert akit a bátyjaként szeretett... atz hiszem... pihenésre lenne szüksége... egész hazaúton csak meredten bámult maga elé....

Hokage: Értem. Pár napig pihenhet. De utána.... mennek kémkedni.

Saku: De uram! Hiszen békét akarna....

Hokage: Nem bízom bennük! Sok falut pusztítottak már el így!  Nem hagyom, hogy mi legyünk a következők!

 

Extra rész! Ma jó kdvem van és írok még egy kicsit!

 

Ichia megához tért. Egy szobában találta magát. Rájött, hogy kórházban van. Ekkor kopogtak az ajtón.

Suzuki: Bejöhetek?

Ichia: Suzuki!

A lány bement, és leült a fiú mellé, aki átölelte.

Ichia: Mi történt? Hogy kerülök ide? És mi van azzal a....

Suzuki: Shh.... Mindent elmondok. Figyelj. Egy genjutsuba estél, és eközben az a férfi leszúrt. De megláttalak és a vállába szúrtam egy tőrt. Elmenekült. Utána elvesztetted az eszméleted, és elhoztalak ide. Szörnyen aggódtam érted!

Ichia szomorúan nézett maga elé. A fejét a térdére hajtotta.

Ichia: Suzuki.... a genjutsuból... megtudtam... hogy a szüleim.... nem a küldetésen haltak meg, hanem a haza vezető úton... az ölte meg őket, aki majdnem megölt engem is.

Suzuki szörnyű fájdalommal halgatta az elkeseredett fiút. Ichia felemelte a fejét. A szemébe a gyűlölet költözött.

Suzuki: Ichia.....

Ichia ökölbe szorította a kezét.

Ichia: Megesküszöm, hogy az életem árán is bosszút állok!

Suzuki: Ichia a bosszú semmin sem segít!

Ichia: Elég! Nem érdekel.

Suzuki: Mennem kell. Szia.

-egy hét nmúlva-

"Ichia.... annyira megváltozott... mintha kicserélték volna.... nem mosolyog.... csak a bosszún jár az esze...." (Suzuki)

"Francba... talán... nem kéne így bánnom Suzukival.... ha így folytatom... el fogom veszíteni.... és utána.... mindenki meg fog utálni... miért? Mégis,miért vagyok vele ennyire kegyetlen? Semmit sem tett.... Én meg... folyamatosan bántom.... (Ichia)

Ichia: Suzuki ne haragudj rám!

Ichia megleődött. Suzuki már nem is volt ott. Elszomorodott. A közeli tóhoz ment, és ott meglátta Suzukit, amint a fejét a térdére hajtva sír. Szegény fiú legszívesebben leszúrta volna magát, bármit megtett volna hogy ezt elkerülje.

" Francba. Elszúrtam. ELVESZÍTETTEM!" (Ichia)

Ichia legszívesebben elindult volna a másik irányba, de Suzuki felé tartott. A lány észrevette a fiút. Nem emelte fel a fejét, de így is látta, hogy Ichia őt nézi, és szörnyen szomorú.

Ichia: Suzuki...

A fiú lehajtotta a fejét.

Ichia: Ne haragudj rám... én nem akartalak megbántani... csak... olyan nehéz úgy mosolyogni, hogy egész idáig hazudtak nekem.... és hogy... a szüleimet....ahogy végig kellet néznem hogy....

Ichia nem tudta befejezni a mondatot. Suzuki Felállt, és átölelte. De még most is sírt.

Suzuki: Ichia én... nem azért sírtam mert megbántottál. El tudom képzeli hogy milyen érzés lehetett végignézni ahogy.... de nem azért sírtam... én... a sorsodért sírtam.... a szüleidért.... ÉRTED!

Ichia eddig a teste mellett tartotta a karját, de most átölelte Suzukit.

Ichia: Köszönöm.

Suzuki: Ichia, ha te bosszút akarsz állni, akkor itt és most megesküszöm neked, hogy ha kell az életemet adom azért, hogy beteljesedjen az akaratod!

Ichia meg sem tudott szólalni. Tágra nyitotta a szemét. Aztán lehajtotta a fejét.

Ichia: Nem.... Suzuki... ne sértődj meg... de ez csak rám tartozik! Nem akarom hogy miattam szenvedj. Köszönök mindent. A bosszút hagyd rám. És ha valaha... valamikor történne a családoddal valami... akkor akár a sírból is visszajövök, hogy bosszút álljak értük!

Suzuki: Köszönöm.

Suzukit átölelte a nála magasabb Ichia. Egy jó darabig így álltak tovább, csendben sírva, vagy éppen némán, hangtalanul fürkészve a vizet.

 

20. rész

 

Suzuki: Sensei!

Vikikee: Igen?

Suzuki: Ugye... ma megint elmegyünk egy küldetésre?

Vikikee: Hát persze. Tujaldonképpen nemrég katunk egy üzenetet, hogy a szél faluja bajban van. Éjszakánként egy szörnyeteg bojgatja a város. Segíteni megyünk. Én, te, Ichia, Nel.

Suzuki: Akkor szólok nekik.

Vikikee: Jól teszed.

A lány elment.

Ismeretlen: Azt hittem elutasítottad.

Vikikee: Nem. A kötelesség az kötelesség. Tudom hogy ez nem annyira fontos.... de.... akkor is. Lehet hogy még a segítségünkre lesznek.

Ismeretlen: Értem.

Vikikee: Saku?

Az eddig az árnyékban álló ismeretlen nő előlépett.

Saku: Mondd.

Vikikee: Kérhetnék tőled valamit?

Saku: Ne kímélj!

Vikikee: Megtennéd hogy....

A nő valamit belesúgott a barátnője fülébe, ettől ő kicsit megszeppent, de bólintott.

Vikikee: Most kéne elintéznem csak...

A felé tartó genineire pillantott.

Saku: Értem én. Amióta tanár lettél kevés időd van. Ne aggódj. Átadom az üzeneted.

Vikikee: Köszönöm.... Nagyon sokkal tartozom mert ez fon....

Elhallgatott amint hallótávolságba kerültek Suzukiék.

Saku: Én megyek! Szia!

Porfelhő, és a nő eltűnt. Viki megfordukt, amint a geninei odaértek, hogy velük szembe legyen.

Vikikee: Suzuki elmondtad nekik a küldetést?

Suzuki: Igen.

Vikikee: Helyes. Induljunk.

 

-éjjel a szél falujában-

 

Suzuki: Sensei! Ez egy kőszörnyeteg!

Vikikee: Igen tudom. Legyetek figyelmesek! A leggyengébb támadásom jön. Mérjétek fel az erejét!

Suzuki, Ichia, Nel: Értettük!

Vikikee: Suzu!

-pár perccel később-

A geninek küzdöttek, de egyre többször sebesültek meg. A végére már a mesterük folyton odébb lökte őket, de ezzel viszont ő sebesült meg.

Ichia: Sensei! Ez így nem lesz jó!!!!

Vikikee: Tudom! Csak tartsatok ki! Hamarosan jön a segítség.

Ebben a percben betoppant Mitsigo és Kankuro. Kissé meglepődtek a szörnytől.

Vikikee: Mi lenne ha nem ácsorognátok,hanem segítenétek?

Mitsigo: Oké!

Kankuro: Gyererekek! Menjetek hátrább!

A geninek tágra nyílt szemmel nézték a kemény csatát. A kőszörnyeteg kíméletlenül harcolt.

Ichia: Istenem! Ez már a hatodik támadás, amit a sensei kapott!

Nel: Ráadásul egymás után!

Suzuki: De még mindig kemény ellenfél...

Ichia: Az hát.....

Suzuki: Nem véletlenül ő a példaképem....

A csata eldőlt. Viki a legerősebb támadásával végleg legyengítette, Kankuro pedig örök álomba küldte a szörnyyeteget az új fejlesztésű jutsujával.

Mitsigo: Viki, nincs bajod?

Vikikee: Jól vagyok.

Kankuro: Na persze. Csak úgy dől belőled a vér!

Mitsigo: Najó...Maradj nyugton. És..... kész is.

Mitsigo sensei egy piialan alatt begyógyította Viki összes sebét.

Suzuki: Azta! Nekem ehhez 4 perc kell!

Mitsigo behunyta a szemét, és elmosolyodott, majd a geninre nézett és vidáman válaszolt.

Mitsigo: Vedd figyelembe azt is, hogy én egy jounin vagyok, és már 7 éve tudom ezt a technikát!

Vikikee: Köszönöm. Suzuki, itt az ideje egy kicsit gyakorolnod. Mitsigo, mi lenne, ha mutatnál neki pár gyógyítési trükköt?

Mitsigo: De már mindenkit meggyógyítottam!

Ichia: Az nem probléma.

A fiú többször is a kezébe mélyesztette a tőrjét.

Ichia: Én is sokat gyakorlok.

Suzuki: Ichia....

Mitsigo: Hajaj. Ichia, te kezdessz olyan lenni, mint a mestered.

Vikikee: He?

Mitsigo: Te is ugyanezt csináltad.

Vikikee: Nos, azt hiszem itt végeztünk.

 

Sasame: Sachikoooooo!

Sachiko: Miaz?

Sasame: Nem láttad Leikot?

Sachiko: A kígyódat? Nem. Kérdezd meg a mestered....

Sasame: A mesterem? Először is, mind kettőnknek ugyan az a mesterünk. Másodszor meg küldetésen van. Áhh! Mindegy. Keresem tovább. Leikoooo!

Sachiko: Sasame! Megvan! Megtaláltam! Az ágyad alatt van!

Sasame: ááá! Tényleg! Köszi, Sachi!!!!

 

21. rész

 

Amikor a ninják felkeltek, az egész falut hó borította.

Suzuki: Hűűű!

A lány kinézett az ablakon. Kisgyerekek hócsatáznak, lányok sétálgatnak, a fiúk eddzenek... és Nel és Ichia az utcán sétálgatnak. Ezt látva Suzuki kiugrott az ablakból, és egy a hóban ért földet. Ichia odasietett hozzá.

Ichia: Szia! Szép érkezés.

Nel: Ha belegondolok, akkor Ichia is ezt csinálta.... csak ő a tetőről ugrott le. És halálra ijesztett.

Ichia: Te tényleg megijedtél?!

Nel: Nem csak olyan hirtelen volt és meglepődtem.... amúgy is csak tettettem hogy örülj.

Ichia: Nem igaz..... hazudsz.

Nel: Ó igen? Lássuk hogy tetszik ez!

A lány egy hógolyót dobott a fiú felé, de az hirtelen kettévált. Ichia moslyogott.

Nel: Bebuktad.

Ichia: Dehogy! Kivédtem.

Nel: Nézz a fejed fölé.

Ichia: Óóó....

Egy hatalmas hótömeg indult el.

Nel: Háhá! Hopsz... Suzuki menj onnan mert.... hoppá.....

A hótömeg a kétgeninre esett. Nel nekiállt kiásni őket, de csak fatuskókat talált. Ekkor két oldalról megdobták egy-egy hógolyóval.

Ichia: Őszintén bevallom hogy.... nos.... az jött volna hogy erre nem számítottam, de azt mondtam hogy őszintén szóval....

Suzuki: Előre tudtuk.

Hirtelen befutott egy kutya, de megcsúszott a jégen, és a kiásott kupacba csapódott.

Nel: Nem segítessz a kutyádnak?

Suzuki: Nem. Megoldja ő!

A hókupac elolvadt, és a kutyát egy tűzgömb vette körül, ami utána eltűnt.

Suzuki: Új jutstut tanítottam a kutyámnak.

Ichia: Ügyes.

Suzuki az égre nézett.

Suzuki: Már csak 8 nap a szentestéig.

Ichia: Suzuki? Mikor adhatom oda az ajándékom?

Suzuki: Mondjuk.... 24-én, 8 óra körül? Át tudsz jönni? Akkor én is odaadom a te ajándékod.

Betoppant Viki.

Vikikee: Látom élvezitek a havat. Nagyon helyes.... de.... küldetésünk van. Le kell győznötök egy hóembert!

Ichia: Egy hóembert.

A fiú értetlen és egyben unott arcot vágott.

Suzuki: Egy olyat?

Egy hóemberre mutatott, amit gyerekek építettek.

Vikikee: Nem. AZ a hóember... él. És erős. A hó falujában zargatja az embereket. Mint tudni, ott nincsenek ninják. Ha elvégzitek a küldetést..... akkor a helyiektől kaptok egy speciális fogást. Még én sem tudom mi az. Na mindegy, indulás!

Nel, Ichia, Suzuki: Igen!

Suzuki: Sensei! Hozhatom a kutyámat?

Vikikee: Csak akkor ha nem piszkálja a macskám.

A vállán ülő macskára mutatott.

Suzuki: Imádja a cicusokat! Rakja le, és nézze meg!

A nő lerakta a macskát, aki továbbra is nyugottan ült. A kutya odasietette mellé, hogy összebújjanak és melegítség egymást.

Suzuki: Látja?

Nel: Ő egy macska. Hogyhogy nem ijedt meg egy kutyától?

Vikikee: Suzu már sok félelmetes és erős szörnnyel nézett szembe. Az ilyenek már meg se kottyannak neki. Na de indulás!

A cica visszaugrott a gazdája vállára.

Nel: Nem fog leesni?

Vikikee: Nem. De mindjárt ott vagyunk a faluban. Most ti harcoltok, én figyelek.

 

Amikor odaértek, fel is tűnt a szörny.

Ichia: Suzuki, Nel, Eriko!

Viki egy darabig nézte, hogy küzdenek a geninei a szörnnyel. Aztán másra lett figyelmes: 3 apró alak akik a csatát nézték. Egy kisfiú, egy kislány és egy madárka. A nő észrevétlenül felállt, denevérré változott, az alakok mögé ment, majd visszaváltozott.

Vikikee: Ti mit kerestek itt, gyerekek? A faluban kéne lennetek!

A kisgyerekek nem tudták ki az, és szinte földbe gyökerezett lábbal, halálra témülten néztek előre. Nem mertek hátrafordulni. Ezt látva a jounin felnevetett.

Vikikee: Ne aggódjatok! Egy falubeli jounin vagyok.... Francba! Ennek társa is van?

A nő megfordult és kivédte a támadásokat.

Vikikee: Nem szabadott volna követnetek minket! Egy küldetésen minden ninja a halállal néz farkasszemet!

Egy alak felnyögött, ahogy Suzu összekarmolta.

Vikikee: Megvagy!

A nő egy tőrt dobott, ami az ellenség vállába méjedt. Ekkor a cica egy lánnyá változott, és elkapta a férfit, aki már nem tudott menekülni.

Vikikee: Ki vagy te....

Egy puffanás, és a cica a levegőt fogta, ezért visszaváltozott. Viki tágra nyitotta a szemét.

Vikikee: Egy klón?!

Ismeretlen, ahhoz képest, hogy jounin vagy, meglepően ostoba vagy!

A férfi átszúrta a nőt.

Kisfiú: Jaj ne!

Újabb puffanás. A nő eltűnt.

Ismeretlen: Mi? Ez... hogy lehet?!

Erre a nő a nyakához tartotta a tőrét. Egy rossz mozdulat és leszúrja. Viki komoly arccal hozzátette.

Vikikee: Sose becsüld le.... A TŰZ FALUNÁNAK JOUNINJAIT!

 

A geninek végeztek, és a szörny összeesett. Majd elolvadt, és vízzé változoztt. Ekkor Ichia elugrott.

Ichia: Sesnsei, ki ez? És.... mit keresnek itt ezek a gyerekek?

Kisfiú: Remek voltál!

Kislány: Aha! Szuper! És a két lány is!

Ichia tudomást sem vett a gyerekekeről. Inkább Suzukiék felé fordult, amint ők is odaérkeztek.

Suzuki: Ichia. Szeretnénk kérdezni valamit.

Ichia: Ne kíméljetek!

A gyerekek tágra nyitott szemmel nézték a ninjákat, és kíváncsian várták a fejleményeket.

Nel: A senseivel már beszéltünk erről... és ő is egyetért...

Ichia: Mi lenne, ha engem is beavatnátok?

Suzuki: Sensei?

Vikikee: Ichia. Úgy gondolom ebből a csapatből te vagy a legerősebb. Vezéregyéniségnek születtél. Úgy vélem, készen állsz arra, hogy te legyél a csapat vezetője. Mit szólsz?

Ichia: Köszönöm. Ígérem, hogy jó vezető leszek, és minden erőmmel a falut és a csapat előrejutását szolgálom majd.

Vikikee: Emlékszem, amikor én tettem ezt a fogadalmat.... Mondjuk akkor tavasz volt.

A gyerekek odarohantak gratulálni a fiúnak. Ő egyikükről a msáikra nézett, majd még mindig ugyanazzal a komoly arckifejezéssel hozzátette.

Ichia: Most mi legyen?

Vikikee: Őket.... vigyétek odább... ki kell halgatnom, akár erőszakkal vagy anélkül, de ki kell szednem belőle az igazat. Lehet hogy nekik ez túl felkavaró lenne. Minden esetre.... Suzuki te maradj itt. Nehogy valami baj legyen. Ichia, Nel, vigyázzatok rájuk. Ichia, ha valaki megtámad titeket, idézd meg a shinobid.

Ichia, Nel: Értettük!

 

Vikikee: Beszélj!

A fő a fához szorította a fréfit.

Ismeretlen. Nem! Nem!

Vikikee: Nem akartam ezekhet az eszközökhöz folyamodni..... Suzuki, fogd le... kicsit vájkálni fogunk az agyában.

Pár perc alatt mindent megtudtak.

Suzuki: Most mi lesz vele?

Vikikee: Nem szivároghat ki semmien információ. A víz faluja... semmit sem tudhat meg...kénytelenek leszünk megölni.

 

Ichia: Hé! Mit csináltok?

Kisifú : Eljátsszuk a csatát!

Nel: Elég! Egy szót sem akarok hallani! Felejtsétek el! Értitek!

Ichia szeme tágra nyílt.

Ichia: Nel! Itt vannak!

Nel: Eriko is érezte őket... Suzuki jól betanította.

Kislány: Mi a baj?

Ichia: Rád bízom a védelmüket! Én elbánok ezekkel!

Nel: Értem! Ichia: Legalább tizen vannak! Vigyázz magadra!

A lány vízből pajzsot húzott maguk köré.

Ichia: Tudom. Látom őket. Shinobi idézés!

A fiú a földre csapott, és megjelent egy shinobi. A ninják eltűntek.

Ichia: Gyertek lő... tudom hogy ott vagytok!

Ismeretlen (1) : Nahát! Kiszúrtál minket. De mi nem tizen vagyunk!

30-40 ninja lépett elő.  A gyerekek sikoltoztak.

Ichia: Csönd legyen! Ezek klónok.

Ismeretlen (2) : Honnan veszed?

Ichia: Innen.

Egy csomó tőrt dobott, és csak 10 ninja maradt, a többi elolvadt.

Ichia: Víz ninjákra számítottem... de ez hó. Végülis, itt mindent hó borít! Minden esetre.... elbánok veletek.

Shinobi: Adjunk nekik!

Ismeretlen (3) : Ezt nézd meg!

A shinobi mozdulni sem bírt. Hamarosan Ichia sem. Bár ő magánál volt, nem reagált.

Ichia: Francba! Mi ez?!

Ismeretlen (8) : Mi vagyunk a legendás tizek! A genjutsu mesterei.

Ichia: Chh... ez nem genjutsu. Amúgyis, még sose hallottam rólatok!

Ismeretlen (10) : Mert aki találkozott velünk az meghalt!

Ismeretlen (5) : De amúgy igen... ez nem genjutsu. Nem mondtad ki.... de te tudod miért. Lejátszódott e szemed előtt a szüleid halála! Hiába... nem akartál reagálni rá.... de követheted a szüleidet, Ichia!

Ichia megdöbbent.

Ichia: Ez a hang... te rohadék! Te vagy az, aki a folyónál is majdnem megöltél!

Ismeretlen (5): Menjetek tovább! Ezt én elintézem.

Ismeretlen (1) : Rendben. Siess!

A ninják eltűntek.

Ismeretlen: Nos, most nem segíthet senki! Most kinyírlak!

Nel: Ichia!

Ichia: Tartsd fenn a pajzsot!

Nel: De!

Ichia: Csak csináld! Ne törődj velem!

Ismeretlen: Nocsak nocsak... milyen önfeláldozók lettünk! Na mindegy. Most... úgyis meghalsz.

A férfi eltűnt, majd Ichia előtt termett. Előrántotta a kardját. Szúrni készült.

Ismeretlen: Véged!

Amikor bele akarta volna mélyeszteni a kardját, nem sikerült neki. Ugyanis Suzuki megfogta a végét.

Ichia: Suzuki...?

A lány hátrapillantott.

Suzuki: Semmi bajod?

Ismeretlen: Kis taknyos! Te is meg akarsz halni?!

Suzuki: Villámgömb jutsu!

A lány kezében villámbömb volt, amit a férfinak vágott, aki ettől hátraesett. Ichia felszabadult, és a földre esett.

Suzuki: Jól vagy?

Ichia: Suzuki! Ne nézz a szemébe!

Ismeretlen: Elővigyázatos. Ha valaki a szemembe néz... akkor annak le tudom vetíteni azoknak a halálát, akiket szeret. Kislány, te is benne voltál!

Suzuki: Tessék?

Ichia: Így igaz. Mint mondta... azoknak a halálát, akiket szeretek. A szüleim halálát már akkor végignéztem a folyónál, az már nem hatott rám, csak a te halálod volt az ami nagyon odacsapott.

 

22. rész

 

Ichia: Hol van a sensei?

Suzuki: A másik kilenc után ment a cicájával és a Shinobijával.

Ichia hátralépett.

Ichia: Ez nem jó.... mi leragadtunk... ezek meg.... a genjutsuikkal kikészítik a senseit! Áhhh! Gyorsnak kell lennünk, hogy segíthessünk neki. Na mégegyszer. Shinobi idézés!

A fiú megidézte a shinobit, de az ismeretlen férfi egy tőrt állított a kezébe. Ichia nem látta Suzukit. Kiszedte a kezéből a tőrt, és felállt. Ekkor megdöbbent: Suzuki, Nel, és a gyerekek holtan feküdtek a földön!

Ichia: Mi történt?!

A shinobija a földön feküdt elvérezve. Hirtelen a távolból nevetést hallott, majd belépett az a férfi, aki a folyónál rátámadott. Egy nő elernyedt teste volt a kezében.

Ichia: Sensei!

Ekkor a férfi ledobta a nőt, Ichiát pedig a falujához vitte. Az egész falu le volt rombolva, mindenütt a holttestek, vér, házak romjai.... a megmaradt házak lángban álltak. A faluból a víz falusi ninják diadalmas kiáltása hangzott.

Ichia: M-mi trötént....

Ismeretlen: Haha. Íme a falud! És... az erdő közepén vannak a kis barátaid és a mestered is! Ráadásul.... a társaim újraélesztették őket, de kicserélték a tudatukat, tehát azt hiszik, hogy arra tették fel az életüket, hogy téged megöljenek!

Ekkor belépett Suzuki, Nel, Vikikee, Suzu, Eriko a két kisgyerek és a madárka. Aztán a falu többi ninjája. Utálattal és megvetéssel néztek Ichiára.

Ismeretlen: Nos? Képes leszel megölni egy ekkora sereget egymagad? És a barátaidat? Idézd meg a shinobid! Már minden ellened van, Ichia! A föld el akar nyelni, a legevő el akar fújni, a víz meg akar fojtani, a villámok le akarnak csapni rád, és a tűz is el akar téged égetni! Mit szólsz? Lehet így esélyed?

Ichia: Lehet!

A fiú elővette a tőrét, és a lábába szúrta. Ekkor visszatért az erdőbe. A társai éltek, bár Suzuki és Eriko keményen harcoltak, de éltek. Ichia kihúzta a tőrét a lábából.

 

Kislány: Mi van a fiúval? Meg se mozdul!

Nel: Genjutsu hatása alá került.... jajj Ichia, hogy fogsz kimászni ebből?

Ekkor látták, hogy Ichia a lábába szúrja a tőrét, majd kiveszi, és felegyenesedik.

Kisfiú: A bácsi irányítja!

Nel: Nem. Ez Ichia. Felébresztette magát a genjutsu alól.

Kislány: Ereszd le a pajzsot! Had menjen el a madaram.

Nel: Csinálok rajta egy kis lyukat. Ereszd ki. Gyerünk! Most! Nem tudom sokáig így tartani.

Kislány: Menj!

A madár kirepült. A falu felé ment, lábán egy üzenettel.

Nel: Mi az a lábán?

Kislány: A faluhoz írtam. Hogy küldjenek segítséget.

Kisfiú: Mit csinál? Épp most szúrta meg magát harmadszor!

Ichia: Mi a frászt csinálsz?! Hagyd ezt abba, és küzdj rendesen!

Ismeretlen: Sajnos.... ez nem áll szándékomban.

Ichia: Rohadék. Mi az? Csak nem félsz attól, hogy veszítessz ellenem, ha nem trükközöl?

Kislány: Ne hergeld! Akkor erőből fog harcolni!

Ichia: Jobban járok vele, mintha percenként szúrnám magamba a tőrömet!

Suzuki: Ichia! Mögötted!

Ismeretlen (2) : Idefigyelj kislány! Ha folyton annak a fiúnak akarsz segíteni, akkor ki foglak nyírni!

A fréfi egy kemény ütéssel egy fának vágta a lányt.

Ismeretlen (2) : Na, feladod? Akkor talán megkíméllek a további szenvedéstől!

Suzuki: Soha! Inkább halok meg úgy, hogy közben szenvedek, mint hogy feladjam!

A lány felállt.

Suzuki: Na gyere te rohadék!

Ismeretlen: Az a kis barátnőd? Nem valami okos.... sőt. Egy buta liba.

Erre Ichia eltűnt, a férfi háta mögé ment, és a vállába szúrta a tőrét.

Nel: Ostoba.... ember az, aki fel meri dühíteni Ichiát....

Kislány: Azta... nagyon dühös lehet, mert kemény ellenfél....

Nel: Ó dehogy! Most még nem is annyira mérges..... de... Suzuki pácban van... óóó, mihez kezdessz te lány?

 

Sasame: Óóó! Ezt a madarat azoknál a gyerekeknél láttam, akik eltűntek ma.... Egy levél?

" Segítség! Az erdő közepén vagyunk 3 geninnel néhány genjutsu használó ninja ellen! Velünk van egy Ichia nevű fiú, és egy Nel és Egy Suzuki nevű lány. Velük van egy kutya. Egy jouninnal voltak akinek volt egy cicája. Hóembert mentek ölni, de ezekkel találkoztak! Szükség van a segítségre! Kérem, aki megtalálja a levelet, hozzon segítséget! Könyörgöm! Ez a csata kilátástalan! "

Sasame: Úristen! Sachiko!

Sachiko: He?

Sasame: Ezt vidd a hokagénak! Én előremegyek! Később elmagyarázom! Siess!

Sachiko bólintott, és a két lány két különböző irányba sietette el.

 

Ichia: Már megint?

A fiú ismét megszúrta magát. Levegőért kapkodott, erősen vérzett, és az ellenfele még mindig talpon volt.

Ichia: Shinobi idézé....

Mielőtt megidézhette volna a shinobiját, egy tőrt állítottak a kezébe.

Ismeretlen: Ejnye Ichia..... buta, buta fiú. Megmondtam, hogy ne idézd meg a shinobid! Pórul rársz..... Najó.... abbahagyom a genjutsu használatot... jöhet a harc!

A férfi 5-6 tőrt dobott, amik ellen a fiú már nem tudott kitérni. Kénytelen kelletlen, a kezédel védte ki őket, hogy ne sérüljön meg súlyosan.

Ichia: Francba. Most akarsz szemtől szembe harcolni? Chh... jellemző! Egy áruló mindig is áruló marad!

 

Vikikee: Véged van....

A nő egy utolsó támadással megölte az ellenfelét.

Ismeretlen (9): Ajjaj... kinyírták a 2-kat.... a főnök nem fog örülni. Minden esetre.... használom a genjutsum.

Vikikee: Kiold!

A genjutsu eltűnt,Viki  ismét a tisztáson találta magát.

Ismeretlen (3) : Menjünk. Ettől majd... nemfog mozogni.

A férfi koncentrált. De megzavarta egy támadás.

Ismeretlen (1) : Hagyd. Nekem jobb ötletem van.

Az ismeretlen nő megnyalta a szája szélét.

Ismeretlen (1) : Elég érdekes chakrája van..... Kiszívom...... az összeset!  Foglaljátok le....

A 7 ninja egyszerre támadott. Viki védte magát, de ekkor... minden ereje elpárolgott. Térdre esett.

Ismeretlen (1) : A Sameko klán chakrája a legjobb.

Ismeretlen (9) : De nem szívtad ki teljesen.....

Ismeretlen (1) : Menjetek tovább.... én... eljátszok ezzel..... aztán elszívom a maradék chakráját is.

A 7 alak eltűnt. Csak az első maradt ott.

Ismeretlen: Tudod... nálunk van egy rangsor.... én vagyok az első, a legerősebb! Mondd, nincs kedved beállni a második helyére? Együtt hatalmas falunk lehetne, a legerősebb ninjákkal! Képzeld el azt a hatalmat!

Vikikee: Nem!

Első: Fontold meg.... ugyanis.... így az egykori, a legerősebb klán, a Sameko klán, újra a csúcson lehetne!

Erre Viki nem felelt. Csöndben, kissé megszeppenve ült.

Vikikee (egész halkan) : ...nem....

Első: Hogy mondod?

A két ninja egymásra nézett.

Vikikee: Mondom NEM!

Első: Chh... bolond. Mégis...miért nem akarod, hogy újra felemelkedjen a klánod?

Viki felállt, és lehajtott fejjel válaszolt, hogy az első ne láthassa az arcát.

Vikikee: Azért... mert a klánom mindent a maga erejéből ért el... a tagok bátorságával.... erejével... büszkeségével... A HŰSÉGÉVEL! Ha eljön az ideje.... a klánom majd felemelkedik. De.... az még nem most van.... nem akkor vagyok hűtlen, ha nem kapaszkodom az első lehetőségbe, hogy a klán kivirágozzon... HANEM AKKOR, HA ELHAGYOM A LEGFONTOSABBAT, A HŰSÉGET!

A ninják harcolni kezdtek. Habár Vikinek kevés chakrája volt, mégis egyenlő félkét küzdött. Eközben.....

 

...a geninek helyzete kilátástalan volt. Suzukit újra és újra, szó szerint, földhöz vágták. Ichia pedig már állni is alig tudott az elvesztett vér mennyiségétől.

Nel: Ichia! Nem kéne beszállnom?

Ichia: Nem! Te csak tartsd fenn a pajszot ameddig lehet! Csak fog jönni valaki...

A férfi támadásba lendült, és átszúrta Ichiát. A fiú vért köhögött fel. Ekkor a férfi összeesett. Ahogy kirántotta a kardját Ichiából, hogy megkeresse a támadóját, a genin térdre esett, és a hasát fogta ott, ahol átszúrták.

Nel: Úristen Ichia!

Ichia: Tartsd... fenn a pajzsot!

Ekkor megjelent 10 ember: A titkos osztag! Ezt látva a férfi elmenekült, és nyolcan utánamentek. Ketten maradtak ott. Az egyikük Suzukihoz, a másik Ichiához rohant. A férfi, aki a fiúhoz ment, levette a maszkját hogy a genin felismerhesse.

Ichia: Maga.... a sensei sokat mesélt önről.

Kaien: Fenébe is..... ez is csak a geninekkel mer kikezdeni! Ichia... ugye tudod hogy ez egy jounin volt?

Ichia: Akkor ezért intézett el ennyire könnyen....

Kaien hátrafordult a társához, aki Suzukit gyógyította.

Kaien: Hé! Ez a 49-es csapat! Maradj itt! Én elmegyek, megkeresem Vikit!

Amikor a férfi megtalálta Vikiéket, elállt a lélegzete. Az első épp kiszívta a nő chakráját, aki ettől a földre esett, de még magánál volt.

Első: Há! Már csak annyi csakrád van, hogy ne ájulj el! Mihez kezdessz?

 

22. rész

 

Vikikee: Francba..... Shinobi idézés!

Megjelent egy shinobi.

Shinobi: Ez csak nem.... az első?

Vikikee: De az. A chakra lopó..... vigyázz vele.

Kaien: Viki jól vagy?

Vikikee: Kaien?

Kaien: Igen... ez az első?

Vikikee: De. Nem akatram..... elhasználni egy tekercset de..... huh.... szükség van rá.....

Viki elővett egy tekercset, ami egy nagy porfelhő kíséretében megsemmisült, rengeteg chakrát adva a felhasználójának.

Vikikee: Vágjunk bele!

Kaien: Shinobi idézés!

Shinobi (2) : Hmm.... mindig is meg akartam küzdeni az elsővel. Itt az idő!

Első: Hmmm.... na és te? Nem akarsz beállni hozzánk? Erős lehetnél... erősebb az egész faludnál!

Kaien: Erősebb.... az egész falunál? EZ elég csábító ajánlat.... EGY ÁRULÓ SZÁMÁRA! Én hűséges vagyok a falumhoz! És amúgyis.... ha hajandó lennék is gondolkozni ezen.... nem gondolnád, hogy idővel hátbatámadnálak?! Ostoba vagy, mint a többi 9 majom! Vagyis... már csak 8....a másik kettő már halott. A második... és a hetedik... kötelességemnek érzem elmondani.... hogy egy genin és a kutyája ölték meg a hetediket.

Első: Nofene. De kezdhetnénk nem? Játsszuk le! Nem akarom a többiek megjegyzéseit hallgatni, hogy megint túl sokat késtem....

Vikikee: A chakralopáson kívül tudsz mást is? Mert én tudok! Árnyékbáb jutsu! Most!

A férfi leszúrta a csapdába esett nőt. Pont a szívét találta el. Vége volt.

Vikikee: Menjünk biztosra. Tűzmadár jutsu!

A nő egy tűmadarat küldött az elsőre, aki erre nem reagált.

Vikikee: Lefognád? Megnézem, van e pulzusa..... huh..... nincs. Levegőt sem vesz..... helyes..... de... rossz érzésem van... szerintem még nem halott. Kizárt, hogy ennyivel meg lehetett volna ölni!

Shinobi (1): Ez még..... még él! Én úgy érzem.... szerinted?

Shinobi (2) : Én is úgy gondolom... Kaien, biztos hogy leszúrtad?

Kaien: Ott a szívén a..... mi? De... minden tiszta vér.... de nincs sebe!

Vikikee: Tudatrabló jutsu!

Pár perc múlva Viki meghátrált.

Vikikee: Sikerült... de.... egy halottnak nem tudom elrabolni a tudatát! Még él! Álljatok készen! ÓóóÓ! Hát persze... az elnyelt chakrámat most használta el. Szúrd le mégegyszer! Egyszer csak elfogy a chakrája.....

 

Amikor Suzuki kinyyitotta a szemét, a kórházban volt. Mellette feküdt a sérült kutyája, és látta a szemközti kórteremben Ichiát. Egy orvos volt benn nála, aki csóválta a fejét. Közben adatokat diktált egy nővérnek, aki írás közben néhe az orvosra, néha a fiúra nézett.

Nel: Hahó! Suzuki ébren vagy?

Suzuki: Igen.... Tudod mi van Ichiával?

Nel: Az előbb voltam ott.... beszéltem az orvosokkal. Azt mondják, stabil az állapota, de rengeteg vért vesztett. Nem is csodálom.... jó sok sérülése lehet.... óóó! Kijött az orvos. Beszélek vele!

Nel kiszaladt az orvoshoz. Aki úgy válaszolt a kérdéseire, hogy Suzuki nem tudta kivenni az arckifejezéséből, hogy jó, vagy rossz híre van. Később bejött Nel. Nagyon vidám volt.

Suzuki: Na?

Nel: Pár napon belül talpon lesz. Szerencsére.... valaki felajálott vért, ami megegyezett az övével. Teljesen ugyan olyan volt. A doktor meg is kérdezte tőle, hogy van-e rokoni kapcsolata Ichiával, mert egyforma a vérük.

Suzuki: De....Anyu mondta, hogy Ichia szüleinek volt egy lányuk... Aki eltűnt. Ő volt Ichia nővére. Lehet hogy még él? Mondott valamit?

Nel: Öööö... egy lány volt... úgy 16 éves lehetett..... kb. 165-169 centi, vörös hajjal, barna szemmel.

Suzuki: De.... az a lány... 13 évesen tűnt el.  Akkor veszett nyoma, amikor Ichia 4 éves volt, tehát nem emlékezhet rá.... pontosan 9 évvel ez előtt. Lehet hogy ő az? A személyleírásod ráillik. De ha őt elrabolták... akkor nem tud a szülei haláláról.

Nel: Tehát.... lehet hogy van egy testvére, akiről nem is tud?

 

Sasame: Francba.... elkéstem..... itt már lezajlott a csata. Továbbmegyek! Gyere Leiko!

Sasame továbbment, és meglátta Vikit és egy tagot, amint egy ismeretlennel küzdenek.

Első: Há! Már annyi chakrát nyeltem el, hogy az életem végéig is elég lesz!

Vikikee: Akkor is kinyírlak! Nem fogod több embernek elszívni a chakráját!

Kaien: Viki! Ott van....

A férfi a válla mögött Sasaméra pillantott. Sasame meglátta magán nővére kétségbeesett tekintetét, amikor az első is kiszúrta.

Első: Egy újabb tag  a Sameko klánból. Hmm.... lehet hogy megtartom chakra forrásnak.

Vikikee: SOHA!

Első: Te is megteszed.... mindegy..... de egy tag... és két Sameko lány.... hmm.... az rengetek, remek chakra. Kislány, gyere elő, úgyis lát mindenki!

Sasame előlépett. Mögötte Leiko. Aztán a lány a földre csapott.

Sasame: Shinobi idézés!

Vikikee: Lám lám lám. 3 Shinobi, 2 jounin és egy chunin szinten álló genin. Ellenünk van a chakra lopó áruló. Ki fog nyerni?

Kaien: Na de 6 egy ellen? Bár igaz... ő több ezret ér az elszívott chakra miatt..... na mindegy. Ugyanis.....

Ebben a percben belépett a másik 9 tag, a shinobijukkal.

Sasame: Lássuk elbánsz-e 11 jouninnal 12 shinobival és egy geninnel.Ja és persze 2 harci állattal.

Vikikee: Ugye tudjátok... hogy ő az első.... vigyázzatok vele.... mert kiszívja a chakrátokat....

A harc elkezdődött. 1 órányi kemény harc után az első összeesett. Egy szanitét ninja megállapította, hogy az összes chakráját elhasználta, és az állatok sem éreztek semmit, a jouninok és a shinobik sem láttak rajta életjeleket.

Vikikee: Tudatrabló jutsu!

A jounin hátraesett. Nem tudott a tudatába férkőzni. Meghalt.

Vikikee: Vége.

Kaien: Na végre! Nem kéne a másik 7 majom után mennünk?

Vikikee: Nem. Sötétedik, hideg van, és mindannyian fáradtak vagyunk. Ennyi idő alatt jókora távot megtehettek. Már fölösleges utánuk indulnunk. Úgy is találkozunk még velük....

A nap lement. Az éjszaka hideg volt, a küldetések ellehetetlenedtek.

 

Suzuki: Áááá.... de hideg van.... megfagyok.....

Eriko: Vau!

A lány felvette a kutyát, a kezébe fogta, és rárakta a sálját.

Ichia: Hé, Suzuki!

Suzuki: Ichia? Már jól vagy?

Ichia: Aha. Szerintem keressük meg Nelt.

Suzuki: Megtaláltam. Ott van a gyerekekkel.... hééé.... ezek azok akik végignézték a harcunk.

Ichia: NEL!

Nel hátrafordult, és a barátaihoz sietett.

Nel: Sziasztok!

Ismeretlen: Nem kéne idekint lennetek gyerekek. Menjetek haza. Ichia, Suzuki, Nel, gyertek velem.

Ichia: Sensei!

A geninek meglátták az egyik háztetőn álló, feléjük mosolygó nőt.

Vikikee: Gyertek!

A geninek követték mesterüket egy hatalmas ház belsejébe. Odabenn meleg volt így levették a kabátjukat.

Vikikee: Ez az én házam. Gondoltam, ma nem kéne odakinn társalognotok. Gyertek beljebb.

Suzuki: Hűűű! Sensei, gyönyörű háza van!

Vikikee: Köszönöm. Ez a klánunk hivatalos építészeti stílusa. Persze, ez titkos. Az egész világon csak egyetlen ilyen ház van. Ez. Sasame!

Egy lány sietett le a lépcsőn. Sasame volt az. A vállán ott volt a kisállata, Leiko.

Sasame: Óóó! Sziasztok! Hogy vagytok?

Suzuki: Én jól.

Sasame: Nel? Te hogy vagy? És te Ichia? Nem fájnak a sebeid?

Nel: Köszi jól vagyok.

Ichia: Ne aggódj. Nincs semmi bajom.

Vikikee: Csinálok egy teát. Ha szeretnétek, Sasame körbevezet titeket.

Suzuki, Nel, Ichia: Köszönjük.

Sasame: Kövessetek. Arra amerre Viki elment, ott az étkező, és mögötte a konyha, itt a nappalitól balra van a folyosó és a fürdő. Gyertek. Itt fenn, az emeleten van az én szobám, és itt a nővéremé. Van 3 vendégszoba, egy fenti étkező és fürdő, valamint minden szobából nyílik egy erkély.

Suzuki: Azta..... jó nagy ház.... Azok a szobák?

Sasame: Ott vannak a régi felszereléseink. Rengeteg van. Fegyverek, ruhák, tekercsek.... De ott van egy folyosó. Azt... már nem használjuk. Ott van kb. 20 szoba, abban laktak a többiek ameddig....ameddig éltek.

Suzuki: Inkább... térjünk át egy másik témára....

Sasame: Oké. Van egy ötletem. Menjünk a nappaliba....

A geninek vissza mentek a földszintre.

Sasame: Maradjatok itt!

A lány eltűnt a konyhában, majd pár perc múlva egy tál meleg tejjel tért vissza, amit lerakott a földre.

Sasame: Tessék. Rakd le a kutyád, had igyon. Ez majd felmelegíti.

Suzuki: Köszi!

A lány lerakta a kutyát, aki inni kezdett. Ekkor megjelent Viki 5 csésze teával, amiket lerakott egy asztalra.

Vikikee: Tessék. Mindenki vegyen egyet, és akkor beszélgethetünk. Tudjátok, ez nálunk egy családi szokás. Ahogy az is, hogy megetetjük a kóbor állatokat, és ezért azok nem lopkodnak a boltokból.

Nel: Hűűűű.... Sensei? Nincs.... valami szelídebb kóbor állat a környéken? Szeretnék egy kisállatot....

Vikikee: Sajnálom... ezek vadak. De ne búslakodj. Majd szerzünk egyet.

Suzuki (Ichiának súgva) : A senseit még sose láttam erről az oldaláról. Ha belegondolok, akkor csak küldetéseken láttam amikor komoly szokott lenni.

Ichia (Suzukinak suttogva) : Én is. De nagyon kedves.

Vikikee: Nos, ha megittátok a teátokat, nincs kedvetek eddzeni? A mi klánunk hatalmas volt, ebből kifolyólag óriási eddzőtermünk van.  Gyertek utánam!

Ebben a percben kopogtak. Viki ajtótnyitott, és egy boltárus lépett be.

Árus: Elnézést kérek, hölgyem, a boltomat megtámadták. Lenne szíves elintézni?

Vikikee: Hát persze. Ha akartok gyertek, én és Suzu ezt elintézzük. Ha kedvetek tartja, menjetek az eddzőterembe.

 

Vikikee: Elszökött? A rohadék! Akkor követem.

A geninek követték a mesterüket.

Vikikee: Egy útonálló? Nincs időm rád!

A nő könnyedén elintézte az útonállót, és folytatta útját. Elért a rablóig.

Fantom ninja: Chh.... egy chunin nem győzhet le!

Vikikee: Ne legyél benne olyan biztos..... FŐLEG HOGY ÉN EGY JOUNIN VAGYOK!!!

Fantom ninja: TESSÉK?!

Vikikee: Kettős tűzhullám!

Fantom ninja:Ááááh!

A férfi még állt.

Vikikee: Suzu!

A cica támadásba lendült, és elvette a férfi chakrájának egy részét.

Fantom ninja: A chakrám!

Vikikee: Csillagtűz jutsu!

Ichia: Csillagtűz jutsu?

Sasame: A nővérem saját fejlesztéső jutsuja. Elképesztő ereje van. És látod, az a férfi máris kifeküdt.

 

23. rész

 

Kaien a befagyott folyó közelében állt. Egyszer csak egy hatalmasatt ütött a jégre, ami ettől megrepedt.

Kaien: Ettől tartottam.....

Hokage: Nos? Mire jutottál?

A férfi megfurdult, és a hokage szemébe nézett.

Kaien: A jég úgy 30 centi vastag lehet. Egy shinobi is könnyedén átmenne rajta. Minden harci eszközt át lehet tolni.... Ez..... ez az idő alkalmas egy támadásra. Fogadni mernék, hogy a víz faluja csak erre várt. Nemrég pár chunin látott a folyó közelében ninjákat, akik a folyót szemlélték. Az igazat megvallva.... azok a lányok itt vannak.

Hokage: Csak egy lány van itt. Gyere elő!

Adrienn: Igen, uram. Ha akarja, elmondok mindent amit tudok.

Hokage: Halljam.

Adrienn: Nos, itt eddzettünk, amikor megláttunk 5 ninját a víz falujából. A jégbe egy lyukat fúrtak, és egy pálcával lemérték a jég vastagságát. Ekkor az egyikük megszólalt, és felénk mutatott. Azt mondta, hogy ez még nem elég vastag ahhoz, hogy átmenjenek rajta. Aki eddig mért, megszólalt: "Már pedig ilyen kegyetlen időben nem ugorhatunk át. Lefogadom, hogy egy csomó ág és csapda van ott, amik jeleznek a falunak. A jég az egyetlen reményünk. Amint 40 centis lesz, átmegyünk." Egy másik azt mondta hogy 35 cm is elég, és kiegyeztek, hogy 36 centinél mennek át.

Kaien: De most 30 centi!

Hokage: Meg tudod mondani, hogy mikor volt ez, és akkor mien vastag volt?

Adrienn: Úgy 3 órája.... akkor lehetett.... 25 centis.

Kaien: 3 óra alatt 5 centi.... tehát.... 3,06 óránk van vissza. Ennyi időnk van, hogy felkészüljünk.

Hokage: Akkor a jouninokat készenlétbe helyezzük. Adrienn, köszönöm hogy ezt elmondtad nekünk. Menj a Sameko klám házához, ott fogod találni a 49-es csapatot. Szólj nekik, hogy jöjjenek ide. Ha nincsenek ott.... akkor menj az akadémiára, ott adnak keresőosztagot. 1 órátok van hogy megtaláljátok! Semmi több! Siess!

Adrienn: Értem!

 

Vikikee: Na. Akartok eddzeni?

Ichia: Én szeretnék.

Ekkor kopogtak.

Vikikee: Tessék!

Adrienn lépett be.

Adrienn: Sensei.... a víz falu támadni fog. A folyóhoz kell menniük.

A geninek nem mozdultak, de a nő felállt.

Vikikee: Hogy mi? Akkor indulunk. Sasame, te is jössz. Irány! Adrienn, kérlek értesítsd az öregeket, hogy vonuljanak fedezékbe. Indulj!

A lány bólintott, majd elment.

Vikikee: Készen vagytok?

Nel: Hát..... én..... nem hiszem.

Suzuki: Nel! Tedd meg a faluért! A szüleidért! A barátaidért... Értünk! Készen állsz.

Vikikee: Suzuki?

 Suzuki: Én igen. Bár... nem tudok shinobit idézni....

Ichia: Ne aggódj. Ott az enyém, a senseié, és Sasaméé.

Vikikee: Akkor ha lesz időnk, a folyónál megtanítom. Sasame: Mit szólsz? Ha jól tudom, akkor a te shinobid cserél egy épp szabaddal, egy kígyóval. Mi lenne, ha Suzukié lenne az, aki a tiéd volt?

Sasame: Rendben. De szerintem induljunk.

Az 5 ninja elillant.

 

Sasame: Így.... és most csapj a földre.

Suzuki bonyolult kézjelek sora után a földre csapott, és megjelent egy shinobi.

Shinobi (1) : Nem arról volt szó hogy nyugdíjba mehetek?

Sasame: Sajnálom. De mostantól ő fog megidézni.

Shinobi (1) : Benne vagyok. Nagyon hasonlít az első emberre, akivel jóba lettem. Nos, Van valami dolog? Mert ha nem én visszamennék....

Suzuki: Nem köszönöm. Csak meg kellett próbálnom. Lehet hogy még visszahívlak, ha harcba bonyolódunk.

Shinobi (1) : Értem. Nos, viszlát.

A shinobi eltűnt.

Vikikee: Nos, itt az ideje körbenézni. Maradjatok it! Denevér transzformáció!

A ninja denevérré változott, majd eltűnt a túloldali erdőben.

Suzuki: Már eltellt egy óra... és semmi.

Ichia: 2 óra, és eléri a jég vastagsága a 36 centit.

Ekkor belépett Moncsa.

Moncsa: A hokage parancsot adott: Minden genin egy chunin kíséretében a folyóhoz megy, és egy tűz stílusú jutsuval felmelegíti azt, vagy vízzel felolvasztani, egyebekkel betörni.. Meg akarjuk vékonyítani, elrepeszteni vagy eltörni a jégréteget. A lényeg hogy gyenge legyen. Ti együtt maradhattok. Sasame, Nel, ti továbbmentek.

Suzuki: Van tűzstílusu jutsud?

Ichia: Van, neked?

Suzuki: Nekem nincs. De betöröm taijutsuval azt amit nagyjából felolvasztottál.

Ichia: Shinobi idézés!

Shinobi (2) : Nos? Mit tegyek?

Ichia: Jeget kell törnünk. Ez... nagyon fontos.... hogy ne támadhassanak.

A shinobi és a két genin nekiálltak összerörni a jeget.  Ekkor Ichia megállította őket. Egy szempárra mutatott, ami a folyó tűlsó oldalán figyelte őket.

Ichia: Sensei?

Viki: Kiszúrtál. Épp most érkeztem ide....

Ekkor valaki más leütötte őt. Egy nő. Viki volt az! A vállában egy mély seb, a feje vérzett.

Vikikee: Imposztor!

Ichia: Mi? Itt meg mi történt?!

Vikikee: Vízgömbb jutsu. Majdnem megfojtott a vízzel, de kitörtem. Figyelmetlen voltam a levegőhiánytól, ezért leütött.

Viki: Ne hogy bedőljetek ennek! Én megsérülnék egy ilyen jutsutól? Vizes vagyok! Ez bizonyítja hogy én vagyok az igazi!

Suzuki: Suzu! Felismered az igazit?

Viki: Suzu? Az meg.... ööö.... bevertem a fejem és most nem emlékszek más dologra.... Suzu a.... madaratok ugye?

Vikikee: Téves....Suzu a macskám. Mindig a államon utazik. És lássuk, kinek a vállára ül rá.

A cica ráugrott az egyenesen álló, verző nő vállára. Majd óvatosan a gazdája nyakához dörgölőzött, miközben hangosan dorombolt.

Vikikee: Ha ez nem lenne elég.... Tűzcsillag jutsu! Shinobi idézés!

Ichia: Ő a sensei.

A vérző nőre mutatott.

Vikikee: Azért hívtalak elő, mert szeretném ha körbejárnád a folyó túlsó határát. Utána kérlek jelents.

Shinobi (3): Értem.

A Shinobi elsietett, Viki pedig átvitte a hasonmást a túloldalra.

Vikikee: Változz vissza.

Egy puffanás, és a földön nem a sensei hasonmása, hanem egy férfi feküdt.

Vikikee: Beszélj! Mit tudsz a támadásról?

A férfi a tőrét a saját szívébe szúrta, és azonnal meghalt.

Vikikee: Fenébe..... mi? Állj! Ne törjétek fel a jeget! Hívjátok ide a hokagét!

 

24. rész

 

Hokage: Mi a gond? Én adtam parancsot a jég feltörésére!

Vikikee: Uram. Kizárt hogy azok a jouninok ne látták volna meg aznap a chuninokat. Nyilván kitervelték. Számítottak arra, hogy ennek fejében ön parancsot ad a jég feltörésére. Amint szabaddá válik az út, a víz el fogja árasztani a falut!

Hokage: Tessék?!

VIkikee: Elmendtem kémkedni. Gyanítottam hogy ez a taktikájuk. A jégen hangtalanul átsurranhatnak, de így levernénk őket. Ezért kitervelték, hogy amikor van tanú, egy áltervet vetnek be. Gondolták hogy maga meg akarja előzni a támadást, és feltöreti a jeget. Ezért hát.... eljátszották ezt a kis jelenetet. Amint nem lesz jég, a víz kiárad.

Ichia: Ez mondjuk jogos, így győzhetnek. Ha marad aki túléli az árvizet, a hideg víztől és a levegőhiánytól elgyengül. Ezért egy ennyire legyengült jounint egy chunin könnyedén elintéz. Ráadásul, ha ideküldjük az embereket, akkor ők még tovább lesznek a víz alatt. Márpedig védelem szempontjából ez a logikus, így az erősebbek szörnyen elgyengülnek. Tehát a falu védtelen lesz.

Ismeretlen: Hmm... nem gondoltam volna hogy rájöttök....

Suzuki: Szemét! Kicsinállak!

Vikikee: Állj! Mondd, mit akarsz itt?És... mi a tervetek most? Már mindent tudunk.  Elkezdődött a jég állagának visszaépítése és megerősítése.

Ismeretlen: Az legyen titok.... egy üzenet jött.... a vezetőnktől. Kemény a tél, és ellátást akar kérni. Jól megfizetné. Mivel a környéki faluk azonnal háborút indítanának, ha a területükre lépnénk, csak maguktól kérhetünk segítséget. Ha megteszik, nem indítunk háborút.

Hokage: Nem. Miért segítenénk nektek abban hogy megerősödjetek? Hogyí legyen elég erőtök ahhoz, hogy később lerohanjatok minket? SOHA! Most pedig tűnj innen! 

 

Sajnos a folytatás most elmarad, mert kevés az időm! Holnap befejezem a részt, és megírom a szokásosat. I'm sorry :"(